Szélsőjobboldali portálon illegálisan közzétett telefonszámokkal dolgozott a baloldalhoz köthető intézet

A Political Capital által a Nemzetbiztonsági Hivatal számára készített tanulmányában a hazai globalizációkritikus, antiglobalista és alternatív globalizációs mozgalmakat mutatja be, értékelve azok nemzetbiztonságra jelentett veszélyét. A kutatók arra a kérdésre is keresték a választ, hogy fog-e kirakatokat betörni és utcai randalírozásokat vezetni Schiffer András és Schmuck Erzsébet.

Elérhetőségek a Kuruc.infóról

A tanulmány elején a Political Capital kutatói leszögezik, azt kívánják vizsgálni, hogy a G8-csúcsok előtt jellemző erőszakos megmozdulások megismétlődhetnek-e Magyarországon. Ehhez megvizsgálták e mozgalmak ideológiai öndefinícióit, jellegét és a mozgalmak eszközeit, akciókészségét, erőszakra való hajlamát. A kutatók első körben az internet segítségével, az antiglobalista szervezetek honlapjain található elérhetőségen keresztül próbálták felvenni velük a kapcsolatot. 

A PC beszámolója szerint ezek csak részben voltak sikeresek, ugyanis a szervezetek egy része vagy nem reagált a megkeresésre, vagy pedig „a szervezet vezetőjével fel tudtuk venni a kapcsolatot, de elutasította a részvételt, mert nem bízik abban, hogy a kutatást a megrendelő a szervezet számára nem előnytelen módon használja majd fel”, írták, hozzátéve, hogy ezért esett ki első körben a Védegylet. Érdemes kiemelni, hogy a birtokunkban levő valamennyi PC és NBH között köttetett szerződésben a kémelhárítás volt 

a „megrendelő” a szervezet hivatalos nevén, amiből az következik, hogy a PC lényegében elárulta az interjúalanyoknak, hogy a kutatás anyaga a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz kerül. 

Ezek után – ahogy a kutatók írták – a „beszervezett” aktivistáktól kértek ajánlásokat a további interjúalanyok felkutatásához, de a PC szakemberei még ennél is tovább mentek: a kutatásba megpróbálták bevonni azokat is, akiknek nevét, címét, telefonszámát és fotóját a Kuruc.info szélsőjobboldali portálon tették közzé illegálisan. Ismert: a radikális portál rendszeresen élt azzal az eszközzel, hogy az ellenségnek kikiáltott közéleti személyek, aktivisták, politikusok, bírák, ügyészek és újságírók személyes adatait közzétették, majd ezt követően jellemzően több száz, esetenként több ezer hívást vagy kéretlen megkeresést kaptak az áldozatok.

Randalírozik-e Schiffer András?

A tanulmány kétharmadában a PC kutatói az antiglobalista mozgalmak tagolódását, jellegét, belső hierarchiájukat, ideológiai hasonlóságaikat és különbségeiket mutatja. A szociológiai értekezés szövegét helyenként megszakítja egy-egy szó szerinti idézet az interjúkból, a PC kutatói ugyanis két és fél órát beszélgettek egy-egy alannyal. Mindez legfeljebb a mozgalmak egykori és mai tagjai, valamint egy maroknyi szociológus számára lehet érdekes, ezért ettől most megkíméljük az olvasókat. A tanulmány utolsó húsz oldalán a PC kutatói lényegében azt értékelik, hogy a mozgalom jelent-e bármilyen veszélyt, lehet-e számítani erőszakos, radikális fellépésekre az antiglobalistáktól. Tekintve, hogy az LMP és a Védegylet voltak a mozgalom legszervezettebb és legismertebb tagjai, 

Tulajdonképpen arra a kérdésre keresték a választ a PC kutatói, hogy fog-e kirakatokat betörni és utcai randalírozásokat vezetni Schiffer András és Schmuck Erzsébet.

Ennek megjóslásához talán nem lett volna szükség egy sokmillió forintba és rengeteg munkaórába kerülő tanulmány elkészítésére. Mindenesetre a vizsgált több mint tucatnyi szervezet aktivistái közül egy sem volt, aki erőszakos akciókban gondolkodott volna. A kutatás másik megállapítása, amelynek kiderítése szintén nem igényelt volna ennyi erőforrást, hogy az antiglobalista mozgalmak és a valóban sok helyen az utcán randalírozó szélsőjobboldal között nincs átjárás a vizsgált időszakban. Az egész kutatás értelmetlenségét tökéletesen bemutatja a tanulmány azon része, ahol arról kérdezik az interjúalanyokat, hogy mi történne, ha Budapesten rendeznének egy G8-csúcsot. Ahogy azt a PC szakemberei megállapítják:

A hazai globalizációkritikai mozgalom nemzetközi viszonylatban gyenge, és társadalmi bázisa szinte nincs.

 „Hát, biztos nem robbantanánk” – olvasható az egyik interjúalany szó szerinti nyilatkozata. Hozzátette: „Már csak azért is, mert nem értünk hozzá és nagyon félünk tőle.”  „Az fontos. Az baromi fontos, hogyha van egy mesterember a csapatban, aki megcsinálja, akkor nagyobb valószínűséggel robbantunk, mint hogyha nincs. Mi ilyen szobatudósok vagyunk. Szerintem performansz” – válaszolta az aktivista arra, hogy mi történne a G8-csúcs alatt. A talán legradikálisabb válasz szerint háromszáz ember transzparensekkel kikötötte volna magát a város olyan helyeire, ami megbénítja a forgalmat. Egészében tehát azt mondhatjuk, hogy általában a hazai alterglob tábor egy G8-csúcs elleni tüntetésen nem alkalmazna radikális eszközöket. 

Ha ez a tanulmány egy hazai egyetem szociológia szakán készült volna, akkor minden bizonnyal pozitív hátbaveregetést kaptak volna a tanulmány szerzői. 

Az viszont, hogy ez a dokumentum a Political Capital kezei közül került ki, és a Nemzetbiztonsági Hivatalnak készült sokmillió forintért rengeteg munkaórában, pontosan bemutatja, hogy miért volt szükség a PC és az NBH közötti kapcsolatra. Ahogy forrásaink is fogalmaztak: a pénzkifizetés volt a lényeg.

Borítókép: Krekó Péter, a Political Capital igazgatója (Forrás: Facebook)