– Tényleg hanyatlik a Nyugat? – tették fel a kérdést Schiffer András ügyvédnek, valamint Törcsi Péternek, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kuratóriumi elnökének az OecoRing – Veszélyek kora: geopolitikai kihívások a Kárpát-medencében című csütörtöki vitaesten. Schiffer András úgy értékelt, hatásvadász, propagandisztikus a megjegyzés, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a korábbi egypólusú világrendnek vége.

Az LMP alapítója úgy véli, Amerika messze nem tud akkora dominanciát úgy kifejteni, mint például a hidegháború után, ugyanakkor rámutatott:
a XXI. században nem szabadna XIX. századi módon értelmezni a geopolitikát.
Szavai szerint bár a nagy gyarmatbirodalmak idején is gazdasági érdekeltségek ütköztek, de ma már az igazi összeütközés a tőkefrakciók között van. Az egyik tőkefrakció, a globális nagytőke pontosan azzal tudja maximalizálni az extraprofitját, ha messzemenően kihasznál minden előnyt a szabad kereskedelemben, a nemzeti állami joghatóságok alól való kibújásban és a globálisan felszabadított munkaerő-áramlásban.
Ez az Amerikai Egyesült Államok államgépezetét trójai falóként mozgatja, és az Egyesült Államok befolyásolja ezeket. Schiffer András szerint
ezt behálózza a korrupció, amelynek sajátos elnevezése van: lobbizás.
Ezzel a tőkefrakcióval szemben állnak a nemzeti burzsoáziák. Tehát azok a tőkés csoportok, amelyek alapvetően a nemzetállami keretekben és a nemzetállami keretekre támaszkodva tudják a saját gazdasági befolyásukat, profitjukat maximalizálni, és jellemzően autokratikus berendezkedésű államokban mutatkoznak.
Ennek a a két tőkefrakciónak a birkózása zajlik, ami nyilván természetesen nem független nemzetállami aktoroktól, sőt, hiszen az utóbbiak, az úgynevezett nemzeti burzsoáziák rendre nyilvánvalóan sokszor meglehetősen ellenszenves, autokratikus berendezkedések képében mutatják meg magukat a nemzetközi porondon.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a nyugati hegemóniát inkább egy kulturális életforma szempontjából érdemes megközelíteni, mert korábban a nyugati életforma – amely az amerikai popkultúrán keresztül terjedt el szerte a világon – a világ nagy részének vonzó volt.
Nemcsak azért, mert gazdagabb volt a világ többi részénél, hanem szabadabb is, és a világ másik része természetesebben tudott azonosulni azzal a kulturális hozzáadott értékkel, amit a Nyugat képviselt
– mutatott rá a nyugati életformára Törcsi Péter. Szerinte ennek a hozzáadott értéknek három alappillére volt: a római jog, a görög filozófia és a zsidó–keresztény kulturális világnézet.