„Nekünk kétszeresen is hallgass volt a nevünk” – ezzel az idős mezőbikácsi asszonytól hallott szólással kezdődik Domonkos László legújabb kötetének kiajánlója, ami megrázó helytörténeti események feltárásával teszi gazdagabbá az erdélyi, ezen belül is a partiumi magyar történelemről meglévő tudásunkat. Mezőbikács, ez a kicsiny bihari település, Nagyvárad és Nagyszalonta között félúton, közel a trianoni határhoz, különösen megszenvedte a 20. századot. Hasonló sors jutott neki, mint a tőle alig félórányi autóútra fekvő dél-bihari Bélfenyérnek.
A Magyar Patrióták Közösségének csapata Domonkos László íróval közösen idén áprilisban töltött el három napot Mezőbikácson a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány támogatásának köszönhetően. Ez alatt az idő alatt a szerzőt valósággal magával ragadták a történelem örvényei, amelyek a 20. század folyamán a partiumi mártír falut a mélybe rántották.
A Falu az örvényben – Mezőbikácsi sorsok című könyvben megszólalnak a még élő legeslegutolsó szemtanúk is, akik még fel tudják idézni az 1940-es évek helyi tragédiáit.
1944-ben a bevonuló román hadsereg nyomában halállistával érkező „önkéntesek” etnikai tisztogatás címén Mezőbikács öt magyar lakosát bestiálisan legyilkolták.
A mártír település második tragédiája még ugyanebben az évtizedben következett be: 1949. augusztus 2-án az éhező falu népe – magyar és román együtt – fellázadt a terménybeszolgáltatás ellen, és – ahogy a helyiek mesélik – kitört a „forradalom”.
Éppen úgy, mint ahogyan az Bélfenyér esetében történt.
A bikácsiak bátor tettét a román kommunista hatalom kegyetlen megtorlása követte: négy embert kivégeztek, többeket megkínoztak és számos családot a Duna-deltába hurcoltak kényszermunkára. Az áldozatok egyike volt a helyi plébános, a zendülést csitítani próbáló Iványi György is, akit a hírhedt román titkosrendőrség, a Securitate felszólított, hogy induljon el gyalog Magyarországra.
A híveitől elszakított papot a fegyveres szekusok egy adott pillanatban végül hátulról agyonlőtték. 1954-ig nem is volt papja Mezőbikácsnak.
Tegyük hozzá, Románia azóta sem kért bocsánatot a magyarságot ért brutális támadásokért – mégis csatlakozhatott az Európai Unióhoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!