Sára hároméves volt, amikor az óvodapedagógus felfigyelt rá, hogy beszéde nehezen érthető és a mozgása is elmaradást mutat. Majd egy év telt el, mire kiderült, a kislánynak kimaradt a kúszás és a mászás is a mozgásfejlődéséből, de a beszéd és nyelvfejlődés terén is elmaradást mutatott. A kétéves Virágot „lábujjhegyezése”, vagyis lábujjhegyen járása miatt vitték el szülei egy vizsgálatra, ahol viselkedés- és érzelemszabályozásban, valamint figyelemszabályozásban tapasztaltak nála nehézséget a szakemberek.
A kis Géza is feladta a leckét a szüleinek: ő kétévesen került bölcsődébe, ahol a szabad levegőn ugyan jól érezte magát, a csoportszobában viszont ijesztően viselkedett: nehezen kezelte a változást, remegve sírt és nem bírta elviselni a testközelséget sem. A beszédfejlődés és a szobatisztaság terén sem haladt, emellett az étkezés is mindig kihívást jelentett, a kisfiú ugyanis nem fogyasztott húst, kenyérfélét és főzeléket sem, viszont mindent, aminek piros volt a színe, azt örömmel megette.
Százezer gyermek lehet érintett
Ezek az esetek egyáltalán nem ritkák, de még csak nem is egyediek.
A KSH adatai szerint ugyanis jelenleg Magyarországon több mint százezer megkésett fejlődésű és sajátos nevelési igényű gyermek van, akik valamilyen segítségre szorulnak.
Bár az ellátási utakhoz kapcsolódó információáramlás mára felgyorsult, a legnagyobb problémát az jelenti, hogy sokszor hosszú hónapok, adott esetben évek telnek el a gyanú felmerülésétől addig, amíg a gyerekek eljutnak a megfelelő fejlesztésig.
– A Gyermekút Módszertani Központ ezért azzal az összetett céllal jött létre, hogy a kisgyermekeket körülvevő szakemberek tudását, ismereteit folyamatosan bővítsük annak érdekében, hogy a kicsik minél előbb a megfelelő szakemberhez és diagnózishoz jussanak, miközben a szülők is támogatást, információkat kapnak nálunk – kezdi Kereki Judit, a Gyermekút Módszertani Központ vezetője és szakembere, aki hosszú évek óta kutatja is a kisgyermekeket körülvevő rendszer problémáit és azok megoldási gyakorlatait.