A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Csokvaomány település külterületén található az egykor munkatábornak épült, majd később a közeli bányához tartozó munkásszállásoknak használt tólápai lakótelep, ahol a bánya bezárását és a lakók egy részének elvándorlását követően egy úgynevezett külterületi zárvány alakult ki.
A kényszerűségből az önkormányzat tulajdonában maradt, vezetékes vízzel és korszerű fűtési rendszerrel nem rendelkező épületekben található lakások állapota az elmúlt évtizedekben rohamosan romlott, a karbantartások és fejlesztések elmaradásával az ingatlanok jó része lakhatatlanná vált. A terület elszigeteltségéhez pedig hozzájárult, hogy hétköznapokon mindössze kétszer, hétvégén pedig egyáltalán nem járt busz a telepről Csokvaomány központjába.
A Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság azonban egy Európai Unió által finanszírozott pilot projekt keretében eredményesen végrehajtotta az első vadtelep-felszámolást. Ez – a konzorciumi partnerként a megvalósításban közreműködő – Csokvaomány alpolgármestere és a projektben részt vevők szerint is számos kihívást rejtett magában, ugyanis korábban a vadtelepeknek még a definíciója sem állt rendelkezésre. A program célja az volt, hogy Csokvaomány külterületi telepét teljesen felszámolják és az ott élőket a község, az ottani közösség „szövetébe” integrálják.
A Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság programot koordináló egyik munkatársa lapunk kérdésére válaszolva elmondta, hogy a családok faluba való telepítésekor több szempontot is figyelembe kellett venniük, többek között a szomszédság kiválasztását, a beköltöző családok igényeit, kötődéseit és azt, hogy az ingatlanok településen belüli elhelyezkedése ne indítson el újabb szegregáló folyamatot.
Szintén probléma volt az alpolgármester elmondása szerint, hogy a településen élők eleinte nem támogatták a vadtelep felszámolását, ugyanis attól tartottak, problémáik származhatnak abból, hogyha a település belterületére költöznek az integrációra szoruló tólápaiak. Ezt a folyamatot a jelenléti szociális munka segítette. A költözéssel érintett csoportok szociális munkával való támogatása mellett jelentős energiát kellett fordítani a belterületi lakosság befogadóképességének a javítására, valamint a befogadó település komplex településfejlesztésére, gazdasági fejlődésének elősegítésére is.