– A tanárok megbecsültsége drasztikusan visszaesett az elmúlt évtizedekben, ami nemcsak Magyarországon jellemző, hanem nemzetközi mértéket ölt – írja elemzésében Szakos Enikő, az MCC Tanuláskutató Intézet oktatáskutatója.
A szakember emlékeztet: egyre több olyan eset, hír kerül nyilvánosságra, amelyben a rendbontó diákkal szemben tehetetlenné váltak a tanárok, és amelyekben a szülők botrányt rendezve kérik számon a pedagógust. De számos példát láthattunk az elmúlt időszakban szerte a nagyvilágban is, amikor a tanítók fizikai erőszak áldozataivá váltak.
Mester és tanítványa
– Mindezek sajnálatos bizonyítékai annak, hogy a tanár a társadalmi megbecsültség alacsony fokán áll, és ennek okai nem vezethetők vissza pusztán finanszírozási vagy infrastrukturális kérdésekre – hívta fel a figyelmet a kutató, kiemelve, hogy a folyamatban minden kétséget kizáróan fontos szerepet töltenek be a progresszív elméleteket hirdető pedagógiai irányzatok.
– Ezek a haladó szellemiségű elgondolások a tanulást nem egy mester–tanítvány interakcióban képzelik el, amelyben a tanár tekintélye része az oktatási-nevelési folyamatnak és egyben a közösség formáló ereje is, hanem a tekintélyt elnyomó és korlátozó tényezőnek látják, a tanári szerepkört pedig inkább egyfajta szakmai szolgáltatást nyújtó és megfigyelő feladatnak tekintik – magyarázta Szakos Enikő, aki szerint a jelenséget erősíti az is, hogy
a pedagógusok jelentős része a nyugat-európai és észak-amerikai társadalmakban egyre inkább aktivista szerepben látja magát, melynek köszönhetően a tantermek az aktuálpolitika színterévé válnak. Ez állandó konfliktust generál a szülők és pedagógusok között, amely tovább erodálja a tanári tekintélyt.
Az MCC kutatója szerint viszont a fentiekkel szemben megállapítható, hogy a tanári archetípus korokon átívelően elválaszthatatlan a mester és a közösségszervező szerepektől. – Apáczai Csere János a Magyar enciklopédiájában tíz pontban megfogalmazza, hogy mi kívántatik meg egy tanítótól, hogy hasznoson járhasson el, és ennek első pontja, hogy taníttatásához illendő életet éljen, s tanítványinak jó s dicséretes példát adjon. Felmerül tehát a kérdés, hogy egy példaként szolgáló tanítókép meghaladottá vált-e a 21. században, vagy éppen ellenkezőleg, a ma iskoláját az teszi versenyképessé, ha visszafordulunk az eredeti példakép szerepekhez – teszi fel a kérdést a szakember.