Kásler Miklós: Élen járunk az onkológiai kutatásban

A magyar onkológusok olyan képzésekben vehetnek részt, amelyek teljesen egyenértékűek a nyugatiakkal – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Kásler Miklós annak kapcsán, hogy nemrég hazánkban tartották a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia konferenciáját. A professzor elmondta, hogy az onkológia kiemelkedő szakemberei vettek részt a konferencián. Mint jelezte, 2025 májusában nemzetközi tudományos konferenciát és közgyűlést fognak tartani.

20240625 budapest kasler miklos Széchenyi-díjas magyar onkológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Milyen visszajelzések érkeztek a konferencia résztvevőitől?

– Nagyon lényeges volt, hogy az európai onkológia nagy személyisége, Ulrik Ringborg, aki a svéd Karolinska Intézet igazgatója, részt vett a konferencián, és felajánlotta, hogy segít azoknak a kapcsolatoknak a felélesztésében, amik az első két évben kialakultak, de a világjárvány miatt megszakadtak. A professzor gratulált az akadémia újraindításához, továbbá kiemelte, hogy lelkes emberekkel találkozott, és világosan látta a fiatal magyar generáció elhivatottságát. Andrej Kaprin, az Orosz Egészségügyi Minisztérium Országos Orvosi Radiológiai Kutatóközpontjának professzora nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a konferencián beszámolhatott az onkológiában elért legújabb eredményeikről. Visszajelzése szerint a kongresszust a legmagasabb szakmai és tudományos szinten szervezték meg, amiről úgy vélekedett, hogy új fejezetet nyitott a kelet-európai országok együttműködésében. Emellett ismertette, hogy készek a saját tapasztalataik megosztására a különböző területeken. A professzor meggyőződése, hogy Oroszország és Magyarország együttműködése előtt nagy jövő áll a rák elleni harc terén. A georgiai Rema Gvamichava, a Tbiliszi Állami Orvosi Egyetem professzora pedig úgy vélekedett, hogy az akadémia egyedi szakmai fejlődési és kapcsolatépítési lehetőségeket nyújtott. Külön kiemelte az esemény kiváló szervezését mind a szakmai, mind a kulturális részt tekintve, továbbá jelezte, hogy szeretné az együttműködést minden lehetséges irányba kiterjeszteni.

– Miként lehet tovább erősíteni a közös munkát az akadémia tagjai között?

– Az év elején elkészítettük a ­2024-es és a 2025-ös év programjait. Idén ősszel két online konferenciát fogunk tartani, amelyeknek a témája a képalkotó diagnosztika, valamint a labordiagnosztika az onkológiában lesz, továbbá elindítjuk az ösztöndíjprogramjainkat is. Jövő év elején több online előadást fogunk tartani, amelyeken szó esik a személyre szabott terápiáról, a sebészi módszerekről, a bőrtumorokról, a neurológiai daganatokról, a gasztrointesztinális tumorokról, illetve a sugárterápiás kezelésekről is. 

2025 májusában pedig nemzetközi tudományos konferenciát és közgyűlést fogunk tartani. A magyar onkológusok olyan képzésekben vehetnek részt, amelyek teljesen egyenértékűek a nyugatiakkal.

– Hogyan alakult hazánkban az onkológia kutatása?

– Az első említésre méltó feljegyzés 1905-ből származik, amikor Dol­linger Gyula professzor felmérte, hogy az akkori, Nagy-Magyarország területén ötezren haltak meg rákban egy év alatt – megjegyzendő, hogy ez a szám mostanra elérte a 33 ezret, a növekedés pedig világszerte jellemző. Tragikus helyzet állt elő az első világháború után a magyar onkológiában, mivel hazánk nem tudott rádiumhoz jutni, így nem volt lehetőség a sugárterápiás kezelésekre. Ez változott meg 1934-ben, amikor Belgium kezdett rádiumot szállítani Magyarországra, és létrejött a Bakáts téri onkológiai intézet, amelynek a jogutódja lett az Országos Onkológiai Intézet. A II. világháború után Eckhardt Sándor nevéhez köthető a magyar onkológia nemzetközi megjelenése, majd 1990-től már maga az intézet is megjelenik a nemzetközi színtéren.

– Miként lehet javítani a prevenciót, és elérni, hogy kevesebb legyen hazánkban a rákos megbetegedés?

– A prevenciónak három formája van. Az elsődleges prevenció, hogy minden olyan körülményt, ami a rákos megbetegedés kialakulását indukálja, kiiktatunk az életünkből. Nagyon sok ilyen tényezőt ismerünk, de állandó kutatási téma, hogy még mi okozhat rákot. Például a cigarettában legalább százféle rákkeltő anyag van. Elsősorban nem a dohány, hanem a cigarettapapír égéstermékei. Mostanában nagyon divatosak az elektromos cigaretták, amik ilyen szempontból még rosszabbak. 

A másodlagos prevenció a szűrés, amivel kapcsolatban több félreértés van. Szűrni az egészséges embereket kell, akik ki vannak téve bizonyos rizikófaktoroknak. Ennek a célja, hogy a tüneteket nem okozó, kezdeti stádiumban lévő elváltozásokat ki lehessen mutatni. 

Ebben az esetben azonnal megkezdődhet a kezelés, a gyógyulási ráta pedig nagyon sokszor 95-96 százalékos. De például fej-nyaki tumoroknál egy negyedik stádiumban lévő beteg gyógyulási rátája már csak húsz-harmincszázalékos. A harmadlagos prevenció pedig a kezelésen átesett beteg rehabilitációja.

– Mikor lehet az emberek számára kézzelfogható eredménye a kutatásoknak?

– Nagyon sokféle betegségről van szó a rák esetében, ami különbözőképpen viselkedhet helybeli terjedését vagy áttétképző hajlamát tekintve is. A rákos megbetegedés nem olyan, mint egy epekő, amit ha kimutatnak, utána kioperálják, és elmúlik a fájdalom. 

Ugyanakkor óriási fejlődés ment végbe az utóbbi évtizedekben. 

Amikor kezdő orvos voltam, akkor csak röntgenfelvételeket tudtunk készíteni, majd később megjelent a CT- és az MR-vizsgálat is. Továbbá csak törekvés volt arra, hogy legyen gyógyszeres terápia a rákos megbetegedés kezelésére, majd néhány évtized kellett ahhoz, hogy megjelenjenek azok a gyógyszerek, amelyek egy adott ráktípusra nagyon sok esetben használhatók. Ezek voltak az úgynevezett betegségre szabott terápiák, amikor azt a gyógyszert lehetett adni a betegnek, amely bizonyítottan hatásos. Nem minden ráktípusra adott ez a lehetőség, de jelentős a fejlődés.

Borítókép: Kásler Miklós (Fotó: Havran Zoltán)