Kásler Miklós: Élen járunk az onkológiai kutatásban

A magyar onkológusok olyan képzésekben vehetnek részt, amelyek teljesen egyenértékűek a nyugatiakkal – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Kásler Miklós annak kapcsán, hogy nemrég hazánkban tartották a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia konferenciáját. A professzor elmondta, hogy az onkológia kiemelkedő szakemberei vettek részt a konferencián. Mint jelezte, 2025 májusában nemzetközi tudományos konferenciát és közgyűlést fognak tartani.

20240625 budapest kasler miklos Széchenyi-díjas magyar onkológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Miért jött létre a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia?

– A rendszerváltozást megelőző években sok más területhez hasonlóan az onkológia hazai fejlődése elvált a nyugat-európaitól. Ez vonatkozik a struktúrára, a tevékenységek körére, a szűrésekre és a prevencióra is. 1990 után a Nyugat és a Kelet között kialakult nagy különbségek kiegyenlítése döcögött. Magyarország abban a helyzetben volt, hogy tudott a Nyugattal lépést tartani, de ambíció volt arra, hogy a körülöttünk lévő országok kezdjék meg a felzárkózást a Nyugathoz. Ez volt az alapgondolat az akadémia létrejötte mögött. A 2019-es megalakulása óta 21 közép- és kelet-európai egészségügyi miniszter vagy államtitkár írta alá azt a megállapodást, ami az akadémiát tető alá hozta. Az, hogy huszonegy ország minisztere vagy államtitkára aláírta a csatlakozást, annak volt köszönhető, hogy 2018-ra az Országos Onkológiai Intézet akkreditáltan Európa egyik legjobb rákintézete lett, ami mögött sikerült a magyar onkoló­giai hálózatot kialakítani – valószínűleg legelsőként Európában.

Az akadémia első két éve óriási siker volt, Nyugat-Európából is rendkívül pozitívan álltak hozzá.

– Milyen apropóból tartotta nemrég Budapesten a konferenciáját az onkológiai akadémia?

– Az akadémia létrejötte utáni első két évben számos konferenciát tartottunk, több ezer fő részvételével. Azonban kitört a koronavírus-járvány, ami rendkívüli módon megnehezítette a kommunikációt, de lehetőséget is jelentett az online konferenciák szervezésére. Miután megszűntek a nehéz­ségek, Pintér Sándor belügyminiszterrel való konzultáció után ismét elindítottuk az akadémiát, de még előtte, idén áprilisban tartottunk egy online konferenciát. A júniusi konferencián 16 ország vett részt, négy ország – Szlovénia, Montenegró, Horvátország és Lengyelország – részvétele pedig csak azért csúszott el, mivel személyi változások és kormányzati átalakulások történtek. Kazahsztánból egy csaknem százfős onkológuscsoport együtt nézte végig a kongresszust. 

A kongresszusok egy megadott logikai rend szerint zajlanak, mégpedig a magyar onkológia utolsó két-három évtizedének a tapasztalatai szerint, ami azt jelenti, hogy mindenképpen ki kell alakítani a nemzeti rákregisztert, ami tartalmazza a megbetegedések gyakorisági és halálozási adatait. Ezekből az adatokból származik minden egyes további teendő: hogy milyen struktúrát kell kialakítani, mennyi ágyra van szükség a kórházakban és milyen felszerelések kellenek. Ez szorosan összefügg azzal, hogy egy ország onkológiai struktúrája miként néz ki. Ebben Magyarország nyugat-európai szinten is élen jár. Kialakult az országos hálózat azzal, hogy minden vármegyei kórházban létrejött egy onkológiai központ. 

Az utolsót még miniszterként Salgótarjánban adhattam át. Ezzel komplett a magyar onkológiai ellátórendszer. Ezt kellene kialakítania minden országnak, amely tagja az akadémiának. A másik fontos téma, hogy miként lehet a rákos megbetegedéseket megelőzni. A betegséget befolyásolják az emberi szervezetben végbemenő hatások, mint a hormonhatás, valamint külső tényezők, mint a dohányzás és az alkoholizmus. Ezeket epigenetikus tényezőknek nevezzük. Ugyancsak fontos téma a terápiák és a diagnosztika összetettsége. A diagnosztika három lába a képalkotó diagnosztika, a labordiagnosztika és a szövettan. A terápiának a legfontosabb részei a sebészet, a sugárterápia és a gyógyszeres kezelés. Mivel szövettanilag legalább 250-féle daganat létezik, és mindegyik más diagnosztikát, valamint terápiát igényel, ezért nagyon lényeges, hogy meglegyenek írásban a terápia irányelvei, amit Magyarországon 1994-ben alkottunk meg.

– Milyen visszajelzések érkeztek a konferencia résztvevőitől?

– Nagyon lényeges volt, hogy az európai onkológia nagy személyisége, Ulrik Ringborg, aki a svéd Karolinska Intézet igazgatója, részt vett a konferencián, és felajánlotta, hogy segít azoknak a kapcsolatoknak a felélesztésében, amik az első két évben kialakultak, de a világjárvány miatt megszakadtak. A professzor gratulált az akadémia újraindításához, továbbá kiemelte, hogy lelkes emberekkel találkozott, és világosan látta a fiatal magyar generáció elhivatottságát. Andrej Kaprin, az Orosz Egészségügyi Minisztérium Országos Orvosi Radiológiai Kutatóközpontjának professzora nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a konferencián beszámolhatott az onkológiában elért legújabb eredményeikről. Visszajelzése szerint a kongresszust a legmagasabb szakmai és tudományos szinten szervezték meg, amiről úgy vélekedett, hogy új fejezetet nyitott a kelet-európai országok együttműködésében. Emellett ismertette, hogy készek a saját tapasztalataik megosztására a különböző területeken. A professzor meggyőződése, hogy Oroszország és Magyarország együttműködése előtt nagy jövő áll a rák elleni harc terén. A georgiai Rema Gvamichava, a Tbiliszi Állami Orvosi Egyetem professzora pedig úgy vélekedett, hogy az akadémia egyedi szakmai fejlődési és kapcsolatépítési lehetőségeket nyújtott. Külön kiemelte az esemény kiváló szervezését mind a szakmai, mind a kulturális részt tekintve, továbbá jelezte, hogy szeretné az együttműködést minden lehetséges irányba kiterjeszteni.

– Miként lehet tovább erősíteni a közös munkát az akadémia tagjai között?

– Az év elején elkészítettük a ­2024-es és a 2025-ös év programjait. Idén ősszel két online konferenciát fogunk tartani, amelyeknek a témája a képalkotó diagnosztika, valamint a labordiagnosztika az onkológiában lesz, továbbá elindítjuk az ösztöndíjprogramjainkat is. Jövő év elején több online előadást fogunk tartani, amelyeken szó esik a személyre szabott terápiáról, a sebészi módszerekről, a bőrtumorokról, a neurológiai daganatokról, a gasztrointesztinális tumorokról, illetve a sugárterápiás kezelésekről is. 

2025 májusában pedig nemzetközi tudományos konferenciát és közgyűlést fogunk tartani. A magyar onkológusok olyan képzésekben vehetnek részt, amelyek teljesen egyenértékűek a nyugatiakkal.

– Hogyan alakult hazánkban az onkológia kutatása?

– Az első említésre méltó feljegyzés 1905-ből származik, amikor Dol­linger Gyula professzor felmérte, hogy az akkori, Nagy-Magyarország területén ötezren haltak meg rákban egy év alatt – megjegyzendő, hogy ez a szám mostanra elérte a 33 ezret, a növekedés pedig világszerte jellemző. Tragikus helyzet állt elő az első világháború után a magyar onkológiában, mivel hazánk nem tudott rádiumhoz jutni, így nem volt lehetőség a sugárterápiás kezelésekre. Ez változott meg 1934-ben, amikor Belgium kezdett rádiumot szállítani Magyarországra, és létrejött a Bakáts téri onkológiai intézet, amelynek a jogutódja lett az Országos Onkológiai Intézet. A II. világháború után Eckhardt Sándor nevéhez köthető a magyar onkológia nemzetközi megjelenése, majd 1990-től már maga az intézet is megjelenik a nemzetközi színtéren.

– Miként lehet javítani a prevenciót, és elérni, hogy kevesebb legyen hazánkban a rákos megbetegedés?

– A prevenciónak három formája van. Az elsődleges prevenció, hogy minden olyan körülményt, ami a rákos megbetegedés kialakulását indukálja, kiiktatunk az életünkből. Nagyon sok ilyen tényezőt ismerünk, de állandó kutatási téma, hogy még mi okozhat rákot. Például a cigarettában legalább százféle rákkeltő anyag van. Elsősorban nem a dohány, hanem a cigarettapapír égéstermékei. Mostanában nagyon divatosak az elektromos cigaretták, amik ilyen szempontból még rosszabbak. 

A másodlagos prevenció a szűrés, amivel kapcsolatban több félreértés van. Szűrni az egészséges embereket kell, akik ki vannak téve bizonyos rizikófaktoroknak. Ennek a célja, hogy a tüneteket nem okozó, kezdeti stádiumban lévő elváltozásokat ki lehessen mutatni. 

Ebben az esetben azonnal megkezdődhet a kezelés, a gyógyulási ráta pedig nagyon sokszor 95-96 százalékos. De például fej-nyaki tumoroknál egy negyedik stádiumban lévő beteg gyógyulási rátája már csak húsz-harmincszázalékos. A harmadlagos prevenció pedig a kezelésen átesett beteg rehabilitációja.

– Mikor lehet az emberek számára kézzelfogható eredménye a kutatásoknak?

– Nagyon sokféle betegségről van szó a rák esetében, ami különbözőképpen viselkedhet helybeli terjedését vagy áttétképző hajlamát tekintve is. A rákos megbetegedés nem olyan, mint egy epekő, amit ha kimutatnak, utána kioperálják, és elmúlik a fájdalom. 

Ugyanakkor óriási fejlődés ment végbe az utóbbi évtizedekben. 

Amikor kezdő orvos voltam, akkor csak röntgenfelvételeket tudtunk készíteni, majd később megjelent a CT- és az MR-vizsgálat is. Továbbá csak törekvés volt arra, hogy legyen gyógyszeres terápia a rákos megbetegedés kezelésére, majd néhány évtized kellett ahhoz, hogy megjelenjenek azok a gyógyszerek, amelyek egy adott ráktípusra nagyon sok esetben használhatók. Ezek voltak az úgynevezett betegségre szabott terápiák, amikor azt a gyógyszert lehetett adni a betegnek, amely bizonyítottan hatásos. Nem minden ráktípusra adott ez a lehetőség, de jelentős a fejlődés.

Borítókép: Kásler Miklós (Fotó: Havran Zoltán)