Miért alakult ki Budapesten ön szerint az a helyzet, hogy az aluljárók az évtizedek folyamán kiürültek, eltűntek belőlük az üzletek, és elhanyagolttá, lepusztulttá váltak?
Mint minden nagyvárosban, így Budapesten is azt követően kezdtek tömegesen aluljárókat építeni, miután rohamosan nőni kezdett a településen belül a gépjárművek forgalma. Ez a folyamat a 60-as években indult el. Az akkori városvezetés tehát azért épített aluljárókat, mert így kívánta gyorsabbá, gördülékenyebbé tenni a megváltozott forgalmi viszonyok között a városon belüli közlekedést. Ezzel párhuzamosan, a metróhálózat építésével pedig több helyen nagyobb aluljárórendszerek alakultak ki.
Ebben a tekintetben rendkívül színes volt már akkor is a nemzetközi paletta. Ennek ellenére Magyarországon csak néhány helyen hoztak létre nagyobb föld alatti egységeket, a legtöbb helyen csak kisebb folyosókat építettek. Azonban ezek a szűk és alacsony belmagasságú folyosók a városi működésnek nem a legjobb útjai. Az embereket nem lehet a föld alá terelni, egy város akkor működik jól, ha az utcaszinten történik a közlekedés, hiszen az emberek ott szeretnek közlekedni, ahol élnek és ahol igénybe tudják venni a különböző szolgáltatásokat.
Az aluljárók életének felélénkítése érdekében a korábbi évtizedekben számos, kisebb-nagyobb üzlethelyiséget hoztak létre. Ennek volt egy 10-15 éves időszaka, amikor úgy tűnt, hogy ezek az üzlethelyiségek képesek lesznek tartósan működőképesek maradni, azonban a későbbiekben szinte minden ilyen szolgáltatóegység becsődölt, ugyanis kiderült, hogy az emberek nem szívesen mennek le a föld alá. Mindeközben ezeket a helyeket alacsony minőség jellemezte, hiába takarították, sötét, kopott, elhanyagolt kinézetűvé váltak. Így idővel az aluljárókba egyre alacsonyabb színvonalú üzletek költöztek be, folyamatosan nőtt a hajléktalanok száma és beindult egyfajta szlömösödés.
Mi lehet erre a megoldás? Van hazai vagy külföldi példa, terv az aluljárók újbóli felfuttatására?
Budapesten az elmúlt időszakban számos helyen felismerték, hogy bizonyos aluljárókra nincs szükség. Erre jó példa, hogy a Margit híd budai hídfőjénél évtizedeken keresztül volt egy aluljáró, amelyet egy szintbeli gyalogátkelő létrehozása teljesen feleslegessé tett, ezért az önkormányzat felszámolta. Ezen aluljáró megszüntetéséhez hasonlóan Budapest szerte meg kell vizsgálni, hogy valójában hol van szükség aluljárókra. Ahol lehet a felszínen biztosítani a gyalogos közlekedést, ott egyszerűen meg kell szüntetni az aluljárókat.