A magyarok párkapcsolattal és szexualitással kapcsolatos attitűdjeiről készült reprezentatív kutatás, amelyből kiderült: a 16–59 éves lakosság többsége, 56 százaléka él párkapcsolatban: a válaszadók harminc százaléka monogám párkapcsolatban, 26 százalék házasságban él, míg 28 százalékuk egyedülálló, és 13 százalékuk alkalmi kapcsolatokban találja meg a társait.
A párkapcsolatok egyharmada tizenöt éve tart már
Az Opinio által készített felmérés szerint a nyitott kapcsolatok viszont viszonylag ritkának számítanak, a válaszadóknak csak négy százaléka jellemezte így a jelenlegi párkapcsolati helyzetét. Ezzel együtt összességében toleránsnak mondható a társadalom a nyitott kapcsolatok megítélésében, a válaszadók 36 százaléka nyilatkozott úgy, hogy abszolút ellenzi őket. A nők körében valamivel magasabb a mereven elzárkózók aránya, 42 százalék nyilatkozott arról, hogy elutasítja.
A monogám házasságban vagy kapcsolatban élők 28 százalékának tart legalább 15 éve a kapcsolata vagy a házassága. „Értelemszerűen az idő előrehaladtával egyre nagyobb statisztikai esély kínálkozik az ilyen hosszú ideje tartó párkapcsolatra, de a párkapcsolatban vagy házasságban élő 50 év felettieknek is csak egy viszonylag szűk többségének, hatvan százaléknak tart legalább 15 éve a kapcsolata vagy házassága” – részletezik a kutatás eredményeit.
A párkapcsolatban élők többsége, 71 százaléka nagyon, vagy inkább elégedettnek érzi magát a kapcsolatával, bár a szubjektív megélést övező bizonytalansági faktorok és a társadalmi elvárásokból fakadó megfelelési kényszerek miatt mindig óvatosan kell bánni az ilyen típusú önbevallásos arányszámokkal. Ezzel együtt is érdekes, hogy a nők körében gyakoribb az elégedetlenség: míg a férfiak 46 százaléka teljesen elégedett, a nők 36 százaléka nyilatkozott így.
A férfiak 18 százaléka viszont a már jól bevált, vonakodó választ adta és azt felelte:
is-is
Humor, külső jegyek, hűség vagy közös hobbi?
A hosszú távú párkapcsolatokról a válaszadók 25 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyetlen tartós párkapcsolata volt életében, 45 százalékuknak 2-3 és 12 százaléknak egy sem (ez utóbbi arányszám elsősorban a 16–19 évesek körében volt jellemző). Kiderült, hogy a férfiakra nagyobb arányban jellemző a párkapcsolati kalandozás, az ő körükben hét százaléknak volt ötnél is több tartós párkapcsolata, míg a nők esetén statisztikai értelemben szinte elhanyagolható ez az arány, mindössze egy százalék.
Arra a kérdésre, hogy milyen tulajdonságokat keresnek elsősorban a magyarok a párjukban, meglepő eredmény született: a kedvesség/figyelmesség 58 százalékos említésarányt ért el, de a humort is fontosnak tartják, ötven százalék keresi ezt a párkeresés során. A lojalitás/hűség 49 százalékban bizonyultak a legfontosabb szempontoknak, de negyven százalék fölötti említésarányt kapott az érzelmi intelligencia és a kölcsönös hobbik, érdeklődési körök is.
Érdekes, hogy a vonzó külsőt csak a válaszadók 34 százaléka sorolta legfontosabb szempontok egyikének, noha a férfiak körében jóval többen, negyven százalékuk helyezte ezt a szempontot is előkelő helyre a nők 28 százalékával szemben. A magas társadalmi státusz és a jó anyagi helyzet a legkevésbé fontos szempontok egyikének bizonyultak.
Megdőlt egy régi sztereotípia
A szexuális vonzalmat meghatározó tényezőket a magyarok döntő többsége, 78 százaléka fontosnak, vagy egyenesen elengedhetetlennek tartja, érdekes, hogy ebben a kérdésben se nemek, se életkor, se egyéb demográfiai tényezők szempontjából nincs jelentős különbség. A szexuális partnerek számában azonban már érdekes különbségek fedezhetőek fel társadalmi csoportok között.
A válaszadók több mint egyharmadának 2-5, illetve húsz százaléknak 6-10 szexuális partnere volt eddigi élete során. A húszat meghaladó szám viszonylag ritka, mindössze tíz százalék vallott erről, ahogyan az ötvenet is meghaladó szám is elenyésző, alig három százalék volt.
A válaszok alapján egy régi sztereotípia is megdőlt, miszerint a férfiak körében gyakoribb a szexuálisan kicsapongó életvitel csak részben igazolják vissza kutatási eredményeink.
A kutatásban kifejtik, az igaz ugyan, hogy a férfiak körében magasabb a tíznél több szexuális partnerrel rendelkezők aránya, ugyanakkor a férfiak körében is a 2-5, illetve az 5-10 közötti szexuális partner a legjellemzőbb. A szexuális érdeklődés felkeltésével kapcsolatban a válaszadók ebben az esetben is a kedvességet, figyelmességet és a humort tartják a legfontosabbnak. Nem túl meglepő módon a szexuális érdeklődésben azonban felértékelődik a vonzó külső szerepe, különösen a férfiak esetében.
A kutatásban kitértek arra is, hogy van-e olyan népcsoport vagy nemzet, amelynek tagjait általában vonzóbbnak találják a magyarok.
Noha a relatív többség nemleges választ adott, a választani tudók között a latin-amerikaik végeztek ez élen, szorosan mögöttük a Japánon kívüli távol-keletiek 16 százalékot értek el, a nyugat- és dél-európaiaik 15 százalékot, illetve a japánok 16 százalékot.
Itt is érdekes különbségek mutatkoznak meg a nemek között: amíg a férfiak különösen vonzónak tartják a távol-keletieket , a nők hajlamosabbak visszautasítani, hogy a szexuális vonzalmat népi vagy nemzeti alapon közelítsék meg.
Fontos a hűség, de csak elméletben
A kutatásban fontos szerepet kapott a hűség és a hűtlenség kérdésköre is, amely rámutatott, elviekben nagy az egyetértés, mind az érzelmi, mind a testi hűség rendkívül fontos: az előbbit a magyarok 91 százaléka, az utóbbit 87 százaléka tartja inkább, vagy elengedhetetlenül fontosnak.
A gyakorlat azonban árnyaltabb képet fest:
a válaszadók egyharmada már legalább egyszer, azon belül 18 százalék többször is megcsalta már a partnerét. Még nagyobb a bizalmatlanság a partnerek felé, ugyanis a válaszadók 38 százaléka bizonyosan tudja (saját állítása szerint), hogy a partnerük már megcsalta és egy további 32 százalék valószínűsíti, hogy előfordult már ilyen, csak nem tud róla bizonyosan.
Érdekesség, hogy a nők nagyobb százaléka állítja azt, hogy már megcsalta a partnerét legalább egyszer. Ezzel egyidejűleg viszont ők a bizalmatlanabbak is: a nőknek csak a 29 százaléka bizonyos abban, hogy a partnerük még sosem csalta meg őket, míg a férfiaknál 35 százalék ez az arány.
Korosztályok szerint vizsgálva a bontást az látható, hogy a korral előrehaladva egyre általánosabbá válik a hűtlenség megtapasztalása a párkapcsolatokban: míg a 20–29 éves generáció háromnegyede még nem csalta meg a partnerét, és 43 százaléka bizonyosan állítja, hogy a partnerük sem követett el hasonlót még soha, addig az 50–59 éves korosztály már alig több, mint fele volt mindig hűséges az aktuális partneréhez és csak 24 százalékuk biztos benne, hogy a hűségük viszonzásra talált.
Kettős mérce
Arról, hogy mi számít pontosan megcsalásnak, igencsak tanulságos válaszok születtek, a kutatás szereplői ugyanis magukkal szemben sokkal megengedőbbek, mint a partnerükkel. Kifejezetten látványos méreteket öltött a kettős mérce arra vonatkozóan, hogy a más irányába érzett erős fizikai vonzalomra és a mással töltött több időre hogyan tekintenek.
Mindkét szituációra csupán 24 százalék tekintett megcsalásként, ha a saját maguk követik el, de 38-39 százalék már hűtlenségnek aposztrofálná a helyzetet, amennyiben a partnerük érezne vagy viselkedne így.
Ez a fajta kettős mérce a női és a férfi válaszadók körében egyaránt jelen van, noha a nők jellemzően alacsonyabbra helyezik a megcsalási küszöböt. A különbség különösen látványos a problémák megbeszélésével kapcsolatban: míg a női válaszadók 42 százalék tekinti megcsalásnak, ha a partnerük mással beszéli meg a problémáit, a férfiak esetében csak 27 százalék ez az arány.
