Ne csupán a tanszerek megvásárlására helyezzük a fókuszt a nyári szünet utolsó napjaiban, fontos, hogy az iskolatáska és a füzetek beszerzése mellett érzelmileg is felkészüljenek a gyermekek – tanácsolta Jávori Ildikó pszichopedagógus. A Világgazdaságnak adott interjúban a szakember elárulta, hogyan és mivel támogathatják a szülők a most első osztályba készülő kicsiket, és miképp ösztönözhetik a már nagyobb, felsős, középiskolás gyerekeket.
Jávori Ildikó szerint
a hangsúly az érzelmi felkészülésen van, de a biztonságérzet kialakítása is elengedhetetlen.
Legyen lehetősége elbúcsúzni az óvódától a gyermeknek, és beszélgessünk vele az új korszakról. A zökkenőmentes átmenetet segíti az is, ha közösen vásároljuk meg az iskolai tanszereket, és együtt alakítjuk ki vele az otthoni tanulási helyét.
A szakember azt javasolta, a szorongóbb gyerekekkel ezen a héten már be is lehet nézni a suliba egy rövid sétára, de az intézmény körüli séta is hasznos lehet.
– Minden felmerülő kérdésre adjunk válaszokat a kicsiknek. Amikor beszélgetek a gyerekkel az iskola-előkészítőben, a „sulipercek” keretében, akkor olyan triviálisnak tűnő kérdéseik vannak, mint hogy hol pisil a tanító néni, vagy hol tartja a táskáját. Az is érdekli őket, hogy ott is közös vécébe kell-e járni, mint az oviban, ki kíséri el az osztályt az ebédlőbe, és ha mentőt kell hozzá hívni, egyedül kell-e elmenni a mentővel a kórházba. Szóval egy elsősnél a cél a biztonságérzet elérése – sorolta Jávori Ildikó.
A pszichopedagógus kifejtette, a közös beszélgetés során számtalan téveszmét oszlathatunk el az új korszakról, a tipikus, hogy azt gondolják, a suliban töltött idő minden nap örömteli lesz, és sikeres, vagy könnyű, netán mindenki a barátja lesz az osztályban, és mindenki szeretni fogja. Ilyenkor már érdemes tisztázni a barát, játszótárs, ellenfél, osztálytárs, haver szavakat, ezzel megelőzve az irreális elvárások rögzülését.
Az esetleges nehézségek mellett a nagyobb hangsúlyt ugyanakkor az kapja, hogy miért várja a sulit, miben érzi magát jónak, ügyesnek, melyik tulajdonságát szeretné kimutatni a suliban másoknak, melyiket nem, mik a gyengeségei, milyen tanulónak képzeli el magát.
– Az otthoni tanulás helyszínét érdemes az első naptól kezdve kialakítani. Ne az ebédlőben, a konyhaszigeten vagy a nappaliban legyen, hanem a gyermek szobájában, azon belül is egy külön kis fészek-íróasztal. Mutassuk meg neki, hogyan kell rendszerezve tárolni a holmijait, hogy megszerezze ebben a kellő rutint – jegyezte meg.
Felsős gyerekek: határozzuk meg a célokat
Jávori Ildikó azt mondja, a felsősöktől már várjuk el az önállóságot: a szükséges eszközöket listázza egyedül, rakjon rendet, készítse fel az íróasztalt a tanulásra, ezzel is hangolódva a tanévre.
Tervezze meg táblázatban a félévi, év végi céljait, tekintse át a problémás tantárgyakat, és vegye fel a kapcsolatot az osztálytársakkal, indítsa be a társasági életét.
– Táblázatban, cselekvési ütemtervben, időtérképben érdemes akár hónapokra lebontva, a szülővel közösen feltérképezni, melyik hónapban mi a cél, mi a kockázatos. Például: decemberben sok a felmérő, de kevés a felkészülési idő a sok program mellett, januárban és májusban már nagyon kockázatos egy rossz jegy, mert nincs idő a kijavításra – részletezte a szakember, majd arról is beszélt, miért fontos az önmonitorozás.
Nézze át a kamasz, mik voltak tavaly az erősségei-gyengeségei a tanulásban, melyik rutinja jó, melyik gyenge, milyen változás kellene a célok érdekében. SWOT-analízisben ez jól meghatározható, ki lehet tenni a falra, hogy mindig szem előtt legyen
– tanácsolta.
Középiskolás gyerekek: önállóság a célok kijelölésében
Jávori Ildikó szerint a középiskolások esetében a leghasznosabb pályaválasztási gyűjtőmunkát végezni, listázni a megcélzott egyetemek, főiskolák, képzések linkjeit, a nyílt napoknak utánanézni, és felvenni a naptárba.
– Jelentkezzen pályaválasztási fórumokra, vagy listázzon nyelvvizsga-időpontokat, de ugyanígy fontos az önmonitorozás és a célok megfogalmazása, illetve a heti naptár összeállítása – összegzett a szakember.
