„Kezdődik a nyár, végre tudunk olvasni. Mindig kérek javaslatokat” – sokak számára emlékezetes lehet Orbán Viktor augusztus eleji videója, amelyben a nyári olvasmányait szedte össze, könyveket pakolgatva egy nagy dobozban. Végül öt kötetet vitt magával a miniszterelnök, ezek közül az egyik mostani cikkünk tárgya, Ruchir Sharma A sikeres nemzetek tíz szabálya című könyve. Ezt Orbán Viktor először azzal a kommentárral tette félre magának, hogy „ebben lehet valami hasznos is”, majd, amikor visszapakolta a magával vivendő könyvek közé, hozzátette, „hátha el tudok belőle lesni valamit”. Nos, mi is elolvastuk a könyvet, elsősorban az első, Népesség című fejezetre fókuszálva, amely A sikeres nemzetek leküzdik a népességcsökkenést alcímet viseli. (Kis magyarázat: „sikeres nemzeten” a szerző – legnagyobb bánatunkra – egyszerű gazdasági nézőpontból a GDP-ben jól teljesítő országot érti, semmi többet.) „A népességnövekedés nagyon egyértelmű és nagyon erőteljes hatással van a gazdaságra” – írja Sharma, hozzátéve, hogy sok ország tesz határozott lépéseket a munkavállalás-korú népesség csökkenése ellen. A szerző három alapvető megoldási módot vizsgál, amelyek a népességnövekedés érdekében tehetők.
Sharma első helyen tárgyalja a „bababónuszt”, amely Magyarország népesedéspolitikájának is sarokköve. Ám mielőtt bárki túlzott illúziókat táplálna, a szerző ezt „gyakorta ellentmondásos és ritkán hatékony” formának nevezi, még akkor is, ha az ENSZ adatai szerint az 1996-os harminccal szemben mára a fejlett országok hetven százaléka vezetett be olyan intézkedéseket, amelyek a termékenységi ráta növelését célozzák. E téren az úttörő Szingapúr volt, ahol 1987-ben azt a jelmondatot tűzték zászlóra: „Szülj hármat vagy többet, ha megengedheted magadnak!”
A kampány által felkínált ösztönzőknek azonban nem volt nagy hatásuk a termékenységre.
Bababónusz újratöltve
Nem sokkal később Kanada is bevezette a „bababónuszt”, amelyet később részben azért vont vissza, „mert – ahogy az más országokban is megfigyelhető volt – azok a nők, akik készpénzkifizetéseken alapuló ösztönzőkre reagáltak, javarészt nagyon szegények voltak, és gyermekeik nagymértékben fokozták az állam jóléti kiadásait”. Ez számunkra azért érdekes tanulság, mert idehaza baloldalról éppen azzal kritizálják a széles körű családtámogatásokat, hogy azok elsősorban a tehetősebbeket segítik. Pedig csak arról van szó, hogy minden támogatás munkához, társadalombiztosításhoz kötött, épp az ilyesfajta torzulásokat elkerülendő.
