Amit elleshetnénk és ami változhat: tanulságok a hazai családpolitika számára

Kevés jóval biztat a népesedés szempontjából az Orbán Viktor egyik nyári olvasmányaként is a köztudatba kerülő A sikeres nemzetek tíz szabálya című könyv. A szerző szerint a „bababónusz” ritkán hatékony, noha hazánkhoz hasonlóan szerte a világon számosan próbálkoznak hasonlókkal. A hollandoktól a rugalmas foglalkoztatást leshetnénk el, s unortodox módon a családpolitika terén is nézőpontváltásra lehet szükség.

Forrás: Pexels

A témában előkerül Franciaország is, ahol a korábbi támogatásokat bő húsz éve még nagyvonalúbbá tették, hogy visszakerüljenek a 2,1-es reprodukciós szint fölé: a harmadik gyermeket vállaló szülők otthonteremtési támogatást, adócsökkentést, tízszázalékos nyugdíjemelést, 75 százalékos kedvezményt vasúti jegyekre és havonta több mint 400 dollárnyi juttatást kapnak.

E „tételek” – melyek ma is érvényben vannak – jól ismertek Magyarországról is.

Tegyük hozzá, 2022-ben Franciaországban is csak 1,79 volt a termékenységi ráta, amely még így is a legmagasabb az Európai Unióban. „Az emberi reprodukciós folyamatokba való állami beavatkozások hatása nagy valószínűséggel nemcsak lassú, hanem kiszámíthatatlan is” – a szerző összegzését pontosan látjuk, érezzük Magyarországon is, ahol a 2021-ig tartó kedvező folyamatok (nőtt a születések és a házasságkötések száma, a termékenységi arány 1,23-ról 1,6-re emelkedett) megtorpantak, és az utóbbi egy-két évben ijesztő és kevéssé megmagyarázható csökkenésbe fordultak. A könyv arra már nem tér ki, hogy teljesen más nézőpontú intézkedések válhatnak fontossá, például a főállású anyaság intézményének elismerése.

Kulcs a rugalmas munkaidő

Ruchir Sharma szerint a népességnövekedés elérésének másik megoldása lehet, ha ösztönzik a bevándorlók, a nők és a nyugdíjasok munkaerőpiacra való belépését. Nos, Magyarország álláspontja előbbiek esetében egyértelmű, ahogy Orbán Viktor a CPAC-en ezt nemzetközileg is közérthetően megfogalmazta: „no migration”. A nők foglalkoztatása terén számos fontos lépés történt az elmúlt években, amelyek ráadásul a munka és a család összehangolását segítik: ilyen a gyermekgondozási díj (gyed) melletti munkavégzés lehetővé tétele, illetve a gyed teljes „felszabadítása”, vagyis kiterjesztése az apákra, a nagyszülőkre, valamint az egyetemi hallgatókra.

Egy nagyon fontos kérdésben azonban ma is komoly elmaradásban van hazánk, ez pedig a részmunkaidős, rugalmas foglalkoztatás, amely az édesanyák foglalkoztatásának legjobb módja lehetne.

Ruchir Sharma e téren Hollandiát hozza fel követendő példaként (ahogy ezt hazánkban Kopp Mária is gyakran hangoztatta!), ahol az aktív korú nők aránya 1980 óta megduplázódott, 76 százalékra emelkedett a kiterjesztett szülői szabadságoknak és a rugalmas munkaidőnek köszönhetően.

Amit a Nők 40 program nyújt

Ami a nyugdíjasokat illeti, ott Sharma a nyugdíjkorhatár emelését hozza fel megoldásként, ami Magyarországon több lépésben megtörtént az elmúlt években. Ma 65 év a korhatár a nőknek és a férfiaknak egyaránt, azzal, hogy a Nők 40 program keretében negyven év szolgálati idő után is megtörténhet a nyugdíjazás.

Bár erről kevesebb szó esik, utóbbit szintén egyfajta családtámogatásként vezette be a kormány, azzal a feltételezéssel élve, hogy a fiatalabban nyugdíjba menő nagymamák nagyobb segítséget tudnak nyújtani a kisgyerekes családok mellett.

Végül még egy „megoldás” lehet, amelyet azonban maga a szerző is a „legellentmondásosabbnak” nevez: a robotok munkaerőpiaci alkalmazása.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)