Amit elleshetnénk és ami változhat: tanulságok a hazai családpolitika számára

Kevés jóval biztat a népesedés szempontjából az Orbán Viktor egyik nyári olvasmányaként is a köztudatba kerülő A sikeres nemzetek tíz szabálya című könyv. A szerző szerint a „bababónusz” ritkán hatékony, noha hazánkhoz hasonlóan szerte a világon számosan próbálkoznak hasonlókkal. A hollandoktól a rugalmas foglalkoztatást leshetnénk el, s unortodox módon a családpolitika terén is nézőpontváltásra lehet szükség.

2024. 09. 06. 5:32
család
Forrás: Pexels
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Kezdődik a nyár, végre tudunk olvasni. Mindig kérek javaslatokat” – sokak számára emlékezetes lehet Orbán Viktor augusztus eleji videója, amelyben a nyári olvasmányait szedte össze, könyveket pakolgatva egy nagy dobozban. Végül öt kötetet vitt magával a miniszterelnök, ezek közül az egyik mostani cikkünk tárgya, Ruchir Sharma A sikeres nemzetek tíz szabálya című könyve. Ezt Orbán Viktor először azzal a kommentárral tette félre magának, hogy „ebben lehet valami hasznos is”, majd, amikor visszapakolta a magával vivendő könyvek közé, hozzátette, „hátha el tudok belőle lesni valamit”. Nos, mi is elolvastuk a könyvet, elsősorban az első, Népesség című fejezetre fókuszálva, amely A sikeres nemzetek leküzdik a népességcsökkenést alcímet viseli. (Kis magyarázat: „sikeres nemzeten” a szerző – legnagyobb bánatunkra – egyszerű gazdasági nézőpontból a GDP-ben jól teljesítő országot érti, semmi többet.) „A népességnövekedés nagyon egyértelmű és nagyon erőteljes hatással van a gazdaságra” – írja Sharma, hozzátéve, hogy sok ország tesz határozott lépéseket a munkavállalás-korú népesség csökkenése ellen. A szerző három alapvető megoldási módot vizsgál, amelyek a népességnövekedés érdekében tehetők.

A 24. órában vagyunk a családpolitika és a demográfia szempontjából. Fotó: Éberling András

Sharma első helyen tárgyalja a „bababónuszt”, amely Magyarország népesedéspolitikájának is sarokköve. Ám mielőtt bárki túlzott illúziókat táplálna, a szerző ezt „gyakorta ellentmondásos és ritkán hatékony” formának nevezi, még akkor is, ha az ENSZ adatai szerint az 1996-os harminccal szemben mára a fejlett országok hetven százaléka vezetett be olyan intézkedéseket, amelyek a termékenységi ráta növelését célozzák. E téren az úttörő Szingapúr volt, ahol 1987-ben azt a jelmondatot tűzték zászlóra: „Szülj hármat vagy többet, ha megengedheted magadnak!”

A kampány által felkínált ösztönzőknek azonban nem volt nagy hatásuk a termékenységre.

Bababónusz újratöltve

Nem sokkal később Kanada is bevezette a „bababónuszt”, amelyet később részben azért vont vissza, „mert – ahogy az más országokban is megfigyelhető volt – azok a nők, akik készpénzkifizetéseken alapuló ösztönzőkre reagáltak, javarészt nagyon szegények voltak, és gyermekeik nagymértékben fokozták az állam jóléti kiadásait”. Ez számunkra azért érdekes tanulság, mert idehaza baloldalról éppen azzal kritizálják a széles körű családtámogatásokat, hogy azok elsősorban a tehetősebbeket segítik. Pedig csak arról van szó, hogy minden támogatás munkához, társadalombiztosításhoz kötött, épp az ilyesfajta torzulásokat elkerülendő.

A témában előkerül Franciaország is, ahol a korábbi támogatásokat bő húsz éve még nagyvonalúbbá tették, hogy visszakerüljenek a 2,1-es reprodukciós szint fölé: a harmadik gyermeket vállaló szülők otthonteremtési támogatást, adócsökkentést, tízszázalékos nyugdíjemelést, 75 százalékos kedvezményt vasúti jegyekre és havonta több mint 400 dollárnyi juttatást kapnak.

E „tételek” – melyek ma is érvényben vannak – jól ismertek Magyarországról is.

Tegyük hozzá, 2022-ben Franciaországban is csak 1,79 volt a termékenységi ráta, amely még így is a legmagasabb az Európai Unióban. „Az emberi reprodukciós folyamatokba való állami beavatkozások hatása nagy valószínűséggel nemcsak lassú, hanem kiszámíthatatlan is” – a szerző összegzését pontosan látjuk, érezzük Magyarországon is, ahol a 2021-ig tartó kedvező folyamatok (nőtt a születések és a házasságkötések száma, a termékenységi arány 1,23-ról 1,6-re emelkedett) megtorpantak, és az utóbbi egy-két évben ijesztő és kevéssé megmagyarázható csökkenésbe fordultak. A könyv arra már nem tér ki, hogy teljesen más nézőpontú intézkedések válhatnak fontossá, például a főállású anyaság intézményének elismerése.

Kulcs a rugalmas munkaidő

Ruchir Sharma szerint a népességnövekedés elérésének másik megoldása lehet, ha ösztönzik a bevándorlók, a nők és a nyugdíjasok munkaerőpiacra való belépését. Nos, Magyarország álláspontja előbbiek esetében egyértelmű, ahogy Orbán Viktor a CPAC-en ezt nemzetközileg is közérthetően megfogalmazta: „no migration”. A nők foglalkoztatása terén számos fontos lépés történt az elmúlt években, amelyek ráadásul a munka és a család összehangolását segítik: ilyen a gyermekgondozási díj (gyed) melletti munkavégzés lehetővé tétele, illetve a gyed teljes „felszabadítása”, vagyis kiterjesztése az apákra, a nagyszülőkre, valamint az egyetemi hallgatókra.

Egy nagyon fontos kérdésben azonban ma is komoly elmaradásban van hazánk, ez pedig a részmunkaidős, rugalmas foglalkoztatás, amely az édesanyák foglalkoztatásának legjobb módja lehetne.

Ruchir Sharma e téren Hollandiát hozza fel követendő példaként (ahogy ezt hazánkban Kopp Mária is gyakran hangoztatta!), ahol az aktív korú nők aránya 1980 óta megduplázódott, 76 százalékra emelkedett a kiterjesztett szülői szabadságoknak és a rugalmas munkaidőnek köszönhetően.

Amit a Nők 40 program nyújt

Ami a nyugdíjasokat illeti, ott Sharma a nyugdíjkorhatár emelését hozza fel megoldásként, ami Magyarországon több lépésben megtörtént az elmúlt években. Ma 65 év a korhatár a nőknek és a férfiaknak egyaránt, azzal, hogy a Nők 40 program keretében negyven év szolgálati idő után is megtörténhet a nyugdíjazás.

Bár erről kevesebb szó esik, utóbbit szintén egyfajta családtámogatásként vezette be a kormány, azzal a feltételezéssel élve, hogy a fiatalabban nyugdíjba menő nagymamák nagyobb segítséget tudnak nyújtani a kisgyerekes családok mellett.

Végül még egy „megoldás” lehet, amelyet azonban maga a szerző is a „legellentmondásosabbnak” nevez: a robotok munkaerőpiaci alkalmazása.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.