A tablet és az okostelefon az új pálinkás kenyér, ezért nem adják a gyermekek kezébe ebben az iskolában

A néptáncot és népzenét pedig nem azért művelik, mert „szép hagyomány”, hanem azért, mert fejleszti a gyermek személyiségét, no meg identitást, magyarságtudatot ad. A gödi Búzaszem iskolában az eredeti magyar néphagyományokat ötvözik a XXI. század legújabb tudományos kutatásaival, az eredmény pedig az értelmes, bátor, kezdeményező, fejlett érzelmi intelligenciájú, magyar gondolkodású fiatal – olvasható a Demokrata helyszíni riportjában.

Forrás: DEMOKRATA2024. 10. 20. 21:48
Búzaszem katolikus iskola (Fotó: Demokrata/Vermes Tibor)
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Így fogd a szablyát, majd égnek emeled, mert először Istennek adunk tiszteletet, majd mellre helyezed, utána a földre mutatsz, így tiszteled meg az őseinket” – mondja a gödi Búzaszem iskolába járó kisfiú, majd miután elvégzik a szertartást, kezdődik a párbaj. Elemi hévvel tör rájuk a kis vitéz, suhint, vág, nem kíméli a Demokrata munkatársait. A szablya sem párterápiás habszivacsból készült, igaz, nem is edzett acélból. Érezni lehet a sújtásokat. Mögötte még féltucatnyi vitéz várakozik, mindegyikük rávetné magát az iskolába látogató újságírókra, kíváncsiak, hogy milyen fából faragtak őket.

A Búzaszem Katolikus Általános és Alapfokú Művészeti Iskola udvarán nemcsak a párviadalok szablyacsattanásai visszhangoznak, hanem furulyaszót is visz a szél. Egy asztalnál elsős kislányok tanulják megfújni a fafúvóst. Az első osztályban mindenki ezzel kezdi, a másodikban pedig kobozt, citerát vagy dudát is választhatnak. Három jurta áll az iskola udvarán, ezekben tanulnak az első osztályosok, egyszerre ősi és modern körülmények között: a jurta hűtő-fűtő klímával van felszerelve, ám alacsonyabb padokban, zsámolyokon ülnek a gyermekek.

A fiúk rúgják a bőrt, és egyszer csak színre lép egy dudás kisfiú. Nem sokat teketóriázik, elkezd dudálni, átszellemülten, ámultan hallgatják. Bentről, a főépület csarnokából is népzene hallatszik ki. Dobbannak a csizmák, perdülnek a szoknyák, gyakorolnak a tanulók, fiatal tánctanárok oktatják őket. A kislányok jobban ropják, ők bátrabbak, ám a fiúk között is vannak jó tartású, ügyes gyerekek. Ennek az iskolának olyan a hangulata, mintha nem iskola volna.

Ropják. A néptánc az idegrendszert is fejleszti

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

 

Már akkor érezni, hogy más világba lehet a Búzaszemben csöppenni, amikor várták, hogy megnyissák az iskola kapuját, és már az elfüggönyözött, kis erdei faházikónak látszó portásfülkéből citeraszó szűrődött ki. Bekopogtak, mire kinyitották az ablakot, bent pedig egy kisfiú citerázott a tanárával együtt. Ügyesen pengette a dalokat, még a nagy teleobjektíves fényképezőgéptől sem jött zavarba. Az udvaron kétoldalt kerékpárok sorakoznak, a diákok többsége gödi, így ők betekernek a suliba.

Az iskola ajtaján pedig egy kis vírus formájú okostelefon figyelmeztet arra, hogy fertőzetlen övezetbe lépnek be: itt senki sem csetel, de annál többet csettint a néptáncórán, aminek a kellős közepébe lépnek éppen be. Táncolnak, ugrálnak a gyermekek, gyakorlatoznak, egyesek tartózkodóbbak, a legtöbben mosolyognak, élvezik, amit csinálnak. Mindez puszta hagyományőrzésnek látszik, pedig sokkal több annál.

 

A ritmusérzék és az olvasástanulás képessége között kapcsolat van. Akinek óvodáskorában jobb a ritmusérzéke, az harmadikosként jobban olvas az ELTE egyik kutatása szerint. A ritmusérzék fejleszthető. Több matekkal nem lehet növelni az intelligenciát, de művészetekkel igen. Hogy miért pont néptánccal? Való igaz, tangóval is lehetne, mert az is fejleszti az idegrendszert, de a néptánc által a gyermekeket a saját kultúrájukhoz kötjük, identitást, tudat alatti magyarságot adunk nekik. Óriási értéke van a néphagyománynak, őseink az utóbbi kétszáz évben mindent felgyűjtöttek, nekünk csak használnunk kellene

– mondja a tánctanár.

Nem is kérdezgetik tovább, hanem bemennek egy osztályterembe. Dongaboltozatos, boltíves térbe lépnek, mintha Kós Károly valamely épületében járnának, és mindez téglából van kirakva. A mesterek mondták, hogy egyszerűbb és gyorsabb volna gipszkartonból megcsinálni, de az iskola ragaszkodott hozzá, hogy valódiak legyenek a boltozatok, mert ha valódi nevelést szeretnének nyújtani, akkor valódinak kell lennie az épületnek is.

Minden osztályterem végében egy szakrális teret alakítottak ki, egy szentélyt. Minden reggel oda ülnek le a gyermekek, hogy imádkozással kezdjék a napot. Beszélgetnek, elmondják az otthoni gondjaikat, örömeiket, utána imádkoznak egymásért, hálát adnak az örömért és az Úristen elé tárják bajaikat. És nem holmi hitbuzgóságból. Évente elvégzik kétszázszor, az évek során ezerhatszázszor, tehát beleivódik a lelkükbe, hogy a másik embernek is vannak érzései, érzelmei.

Ha jobban megértik a másikat, a saját érzelmeiket is meg jobban meg tudják fogalmazni. Ezzel az iskola azt szeretné elérni, hogy nagy érzelmi intelligenciával, életre való érzékenységgel induljanak útra.

A Demokrata teljes cikke ide kattintva érhető el.

Borítókép: Búzaszem katolikus iskola (Fotó: Demokrata / Vermes Tibor)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.