– Szinte szürreális lelkesedés és szeretet árad felé. Soha ilyent nem tapasztaltam – számolt be a napokban Facebook-oldalán Raskó György a Magyar Péterrel való találkozásáról. A zöldbáró október elsején töltött egy egész napot a Tisza Párt elnökének társaságában. Raskó személyében a Tisza Párt és Magyar Péter közelébe egy olyan ember került, aki a rendszerváltáskori rablóprivatizáció egyik nagy nyertese, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok kiszolgálója és 2010 után a Momentum és Márki-Zay Péter támogatója volt.
Rablókapitalizmus
Raskó György a Világbank alkalmazottjaként dolgozott a rendszerváltás idején, de már ekkor is vállalkozott: az érdekeltségébe tartozott egy, a magyar mezőgazdaságnak konkurenciát jelentő szójaimportcég, a Hunsoya Kft.
Érdekesség, hogy mindennek ellenére szerepet kapott az Antall-kormányban:
a Földművelési Minisztérium közigazgatási államtitkáraként a vagyonügynökség igazgatósági tagja is volt. Ez a helyzet nemcsak elsőre tűnik összeférhetetlennek, az Alkotmánybíróság mindezt határozatban mondta ki.
Raskó még a saját bevallása szerint is a gátlástalan privatizáció nyertese: „Az üzleti sikereim alapja az a kapcsolatrendszer, amelyet a 90-es évek elején, a privatizációs időszakban építettem ki, és az a bizalmi tőke, amely elsődlegesen külföldi befektetők részéről nyilvánult meg felém” – mondta még 2003-ban a Világgazdaságnak.
Az üzletember nagy dobása volt a rendszerváltozás után, hogy eladták a növényolajgyárakat tömörítő vállalatot (Nömov), az üzlet hasznából az államkassza egy forintot sem látott. Az agrároligarcha azonban ezzel a lépéssel tetemes részt vállalt a magyar élelmiszeripar leépülésében, amely hozzájárult a mezőgazdasági termelés addig sosem látott visszaeséséhez.
Raskó György nemcsak bekerült az Antall-kormányba, politizált is az MDF-ben, majd a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) parlamenti képviselője is volt egy ciklus erejéig a 90-es években.
Az MDNP 1998-as kampányzáró eseményén az ország nehéz gazdasági helyzetéről beszélt, majd a Bokros-csomag szükségessége mellett érvelt.
Mindezt a rendkívüli megszorításokkal járó csomag bevezetését követő harmadik évben mondta, amikorra világossá vált, hogy a program óriási károkat okozott, megfontolatlan és szociálisan érzéketlen volt.