Egyre több pedagógus lép be az oktatási rendszerbe, a béremelés sokat javított a hozzáállásukon

A tanárok körében érezhető a bizalom növekedése a 2024-es béremelés után, ami néhány hónap múlva folytatódik a fizetések diplomások átlagbéréhez történő felzárkóztatásával – mondta Horváth Péter, a tizedik születésnapját ünneplő Nemzeti Pedagóguskar (NPK) elnöke a lapunknak adott interjúban. Mint hangsúlyozta, lényegesen megnőtt a tanári pályára érkezők száma, amitől az oktatás színvonalának emelkedését várják. Az NPK elnöke jó ötletnek tartja az okoseszközök iskolai használatának korlátozását.

– Idén ünnepli a tizedik születésnapját a Nemzeti Pedagóguskar. Mire emlékszik vissza a megalakulás idejéből?
– Amikor még meg sem alakult az NPK, csak megjelent a jogszabály a létrejöttéről, már támadni kezdték azok a szervezetek, amelyek a kormány javaslatait és elképzeléseit általában is kritizálni szokták. Azt állították, hogy az etikai kódex és az általa elvárt magatartás elveszi majd a tanárok szakmai önállóságát, feltétlen engedelmességet követel, és a kar létrehozásának terve mögött a totális fegyelmezés szándéka áll. Mussolini Olaszországával hozták összefüggésbe az NPK-t, mert ott jelentek meg először a különböző foglalkozásúakat képviselő karok. Azt vélelmezték, hogy a kar engedelmes, bólogató Jánosokból álló szervezet lesz, és a kormány elsősorban ezért fog vele tárgyalni.

– Melyek voltak az NPK eddigi működésének legfontosabb mérföldkövei?
– Éppen az előzőek miatt tartottam nagyon fontosnak, hogy az első országos küldöttgyűlés húszezer tanár szavazásának az eredményeképpen állt fel és választotta meg a tisztségviselőket, miután 

a kritikusaink azt is kifogásolták, hogy az NPK felülről létrehozott szervezet. Megfeledkeztek arról, hogy nálunk minden egyes tanár választó és választható. 

Szintén nagy teljesítmény volt, hogy az első évben sikerült hatékony működési formát kialakítani, amikor a vármegyei küldöttgyűlések megalakultak az elnökségekkel és az etikai bizottságokkal. Emellett létrejöttek a szakmai tagozatok, amelyek véleményt tudnak mondani az egyes szaktantárgyakkal kapcsolatos kérdésekről, a tanfelügyeleti rendszerről, a minősítéséről, a gyógypedagógiáról, a művészeti oktatásról és a szakszolgálatokról. Széles körben számíthatunk a munkájukra. Ezenfelül az államtitkárságokkal, az Oktatási Hivatallal, illetve a fenntartókkal olyan korrekt kapcsolat jött létre, amelyben számítanak a javasla­tainkra és a véleményünkre, azaz kialakultak egy szakmai szervezet normál működésének feltételei.

– Mely eredményekből tudnak leginkább profitálni a közoktatás résztvevői?
– Csak néhány példát említenék. Korábban a tanárkollégáknak be kellett fejezniük a munkát, ahogy betöltötték a nyugdíjkorhatárt. Ahhoz, hogy tovább taníthassanak, először elértük a szükséges engedélyek gyors elintézését, majd pedig a kitartó munkánk eredményeként a nyugdíjas tanárok megkaphatták a nyugdíjat is a bérükön felül. Sok munkánk van abban is, hogy a tanfelügyeleti minősítésnél növekedtek a keretszámok, például egyre többen kerültek mesterpedagógus fokozatba, továbbá elkezdték beszámítani a 2013 előtti tanítási gyakorlatot, így méltányos helyzetbe kerültek a szülési szabadságról visszatérő tanárnők. Meg tudtuk győzni a döntéshozókat arról is, hogy a gyakornokok, illetve a magasabb minősítést szerzők az évi egyszeri átsorolás helyett évente kétszer, januárban és szeptemberben is szintet léphessenek. 

További eredmény, hogy sikerült vezetői életpályamodellt elfogadtatnunk, jobbak lettek a különböző pótlékok és órakedvezmények, életszerűvé vált a munkaidő-nyilvántartás, valamint megoldódtak a tankönyvek kezdeti problémái. 

Segítségként felajánljuk az oktatás irányítóinak a tananyag tartalmáról, a Nemzeti alaptantervről (NAT), az érettségiről és a középiskolai felvételiről szerzett tapasztalatainkat is. Azért tevékenykedünk, hogy az oktatás minden szereplője jobb körülmények között dolgozhasson.

– Mit tart az NPK legfontosabb jövőbeli célkitűzésének?
– Szeretnénk, ha a tapasztalatok alapján megfogalmazott javasla­tainkkal sikerülne az egész köznevelés rendszerét a diákok, a szülők, a tanárok és a többi dolgozó számára leghatékonyabb jogi környezetbe helyezni, és elérni a ma még hiányzó infrastrukturális fejlesztéseket.

Alaptalanok voltak az életpályamodell-törvényről szóló rémisztgetések, a tanárok kedvezőbb helyzetbe kerültek (Fotó: NPK)

– Egy hónapja tart a 2024–2025-ös tanév. Mik a tapasztalatok, mennyire kezdődött zökkenőmentesen?
– Lényegesen növekedett a tanári pályára érkezők száma, amit a magyar oktatásügy legfelsőbb szinten lévő irányítói mindannyian megerősítettek. Ez az egyik legjobb hír a köznevelés összes szereplőjének, mert az iskolai tanévben a kiegyensúlyozott munka a legfontosabb, például hogy legyen mindenhol megfelelő szaktanár. Ilyen szempontból – az előzőhöz hasonlóan – az idei tanév is jól kezdődött. 

Ahogy a tanárok a gyakorlatban megismerték az új életpályamodell-törvényt, belátták, hogy a rémisztgetések alaptalanok, mivel az új jogviszonnyal kedvezőbb pozícióba kerültek, mintha közalkalmazotti jogviszonyban maradtak volna. 

Ne tagadjuk le, hogy a januári béremelés jelentősen javította a tanárok motivációját és hozzáállását.

– Hogyan változott a hangulat a tanárok között a történelmi léptékű tanári béremelés hatására? Vannak visszatérők, akik az életpályamodellről szóló törvényt tavaly nem írták alá, de most ismét tanítanának?
– A tanárok körében érezhető a bizalom növekedése a 2024-es béremelés után, amihez az is hozzátesz, hogy 2025-ben folytatódik a fizetések felzárkóztatása a diplomás átlagbérhez. A korábbi évekhez képest megnövekedett az érdeklődés a tanári pálya iránt, ami az oktatás színvonalának az emelkedéséhez is vezet. Messze nagyobb arányban jönnek a pályára azok, akik elvégzik a tanárképzőket, míg korábban közülük sokan nem pedagógusként helyezkedtek el. 

Egyértel­műen látható az eredménye annak, hogy a kezdő pedagógusok bére jelentősen emelkedett az utóbbi két-három évben, egyre többen érdeklődnek a lehetőségekről a köznevelésben. 

A bejövő kollégák pótolhatják azt az elég nagyszámú pedagógust, aki nyugdíjba fog menni, valamint, ahogy korábban is említettem, egyre több nyugdíjas érzi úgy, hogy részmunkaidőben is szívesen dolgozik tovább a jelenlegi kedvező feltételekkel.

– Milyen visszajelzéseik vannak a tanároktól, a szülőktől, illetve a diákoktól a mobiltelefonok iskolai korlátozásáról?
– Országos szinten még nem vizsgáltunk erre vonatkozó kérdéseket, de a küldöttgyűlésünkön és a tankerületi értekezleteken, illetve az igazgatókkal és a tanárkollégákkal folytatott beszélgetéseken világossá vált, hogy az nem megoldás, ha a gyerekek az iskolában ellenőrizetlenül használhatják a telefonjukat. Azon túl kell haladni, hogy a tanár állandóan azt figyelje, vajon a tanulók előveszik-e a készüléket, ezért úgy gondolom, valamilyen központi intézkedésnek helye van. Másfelől kétségtelen, hogy a mobiltelefonok sokat tudnak segíteni a tanításban, hiszen a tankönyvek egy része okostankönyv, de vannak QR-kóddal ellátott tankönyvek, amelyekben egészen magas színvonalú kutatási anyagok is találhatók. 

Szerintem helyes az a szabályozás, hogy az okoskészülékek korlátozottan használhatók, de pontosítani szükséges a tárolásuk megoldását vagy hogy mi történjen, ha az eszköz mégis eltűnik. 

A fenntartók próbálják segíteni az intézményeket abban, hogy megtalálják az optimális megoldást a szabályozás életszerű végrehajtására. Azzal értek egyet, amit Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke is mondott: ahol még nincsen, ott olyan tárolóeszközöket kell beszerezni, ahová a diákok elteszik a telefont, és ha a tanártól engedélyt kapnak rá, akkor elő tudják venni.

– Mit tapasztalt az NPK az új teljesítményértékelési rendszer fogadtatásáról a tanárok között?
– Nagyon eltérő és egészen szélsőséges véleményeket is megfogalmaztak. Valaki szerint felesleges, mert nem bízik abban, hogy a teljesítmény objektíven megítélhető, de olyan véleményt is hallottam, hogy azért jó, mert felváltja a korábbi tanfelügyeleti rendszert, és a tanároknak nem kötelező önértékeléseket készíteni. Ez egy belső, intézményi értékelés, tehát nem külső felmérő megy az iskolába azt megállapítani, hogy milyen színvonalon végzi a tanár a munkáját. Az intézményvezető és az általa felkért vezetők fogják a tanárok munkáját elbírálni különböző szempontok alapján. 

A teljesítményértékelés arra ösztönözheti a tanárokat, hogy kitűzzenek személyes teljesítménycélokat, illetve hogy ők is lássák, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetniük, 

legyen az a munka minősége és mennyisége, a módszereik, a fegyelmezett adminisztráció, a kommunikáció, a tehetséggondozás vagy a felzárkóztatás. Ha az új teljesítményértékelési rendszert korrekten dolgozzák ki, és világosan átlátható lesz, akkor alkalmassá válhat arra, hogy a pedagógusok megmérettessenek.

– Kritika érte azt az előírást, miszerint a tanároknak részt kell venniük a NAT-ról tartott továbbképzésen, és vizsgát tenni belőle. Mi a kötelező képzés célja, és kiknek kell részt venniük rajta?
– Az a célja, hogy aki pedagógusként dolgozik általános vagy középiskolai tanárként, az egyrészt ismerje a NAT alapvetéseit, másfelől pedig a saját szaktantárgyához tartozó, kerettantervben szereplő anyagrészeket, vagyis tudja, hogy mit kell megtanítania. Mivel a jelenleg hatályos NAT-ot négy évvel ezelőtt vezették be, ezért jobb lett volna, ha ekkor készítik el és adják ki a lényeget kiemelő és a jogszabályokat sokkal könnyebben megértető segédanyagot. Most már túl vagyunk egy cikluson, és remélhetőleg mindenki eszerint végezte a munkáját, ugyanakkor egy jó képzési anyag mindig jól jöhet, különösen azoknak, akik azóta álltak munkába vagy tértek vissza a tanári pályára. Bár még nem ismerem az anyagokat, feltételezem, hogy hasznosak lesznek, mert nem kell elővenni a NAT-ot és a kerettantervet, hanem a segédletekben a legfontosabb részek ott lesznek mindenki előtt. A továbbképzésen egyébként nem minden pedagógusnak kell részt vennie, az óvodapedagógusoknak az óvodai alapprogramról kell számot adniuk, a tanároknak a NAT-ról és a szaktantárgyaik kerettanterveiről, de a kollégiumi nevelőknek nem szükséges a részvétel.

Helyes az a szabályozás, hogy az okoskészülékek korlátozottan használhatók (Fotó: NPK)

– Néhány nappal ezelőtt az NPK az Oktatási Hivatallal (OH) egyeztetett az okostankönyvekről és a közismereti tankönyvekről. Mitől jobbak az új könyvek, és miben nyújtanak többet az okostankönyvek, mint a papíralapúak?
– Valóban kezdődött ilyen egyeztetés, ahol a szakmai tagozatok a tagságuk megkérdezése után az új tankönyvekről értekeztek. Amikor a későbbiekben az egyes tantárgyak felelősei leülnek az OH szakértőivel, vagyis a tankönyvszerzőkkel, arra fognak javaslatokat tenni, hogy miben kellene bővíteni a tankönyveket. Nagyon nehéz a tankönyvírók dolga, hiszen különbözőek vagyunk, nincsenek olyan tananyag-feldolgozások vagy feladatsorok, amelyek minden szaktanárnak tökéletesek. Az viszont biztos, hogy ezeknek a tankönyveknek tartalmazniuk kell a NAT kerettantervében meglévő tananyagokat, ami meg is valósult. Az okostankönyvek előnye az, hogy végtelen kapacitású felületen érhetők el, színesebbek és filmszerűbbek, így a diákoknak sokkal befogadhatóbbak, mint egy bármilyen jól elkészített papíralapú tankönyv.

Borítókép: Az elnök emlékeztetett, 2025-ben folytatódik a pedagógusok bérének felzárkóztatása a diplomás átlagbérhez (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)