– Idén ünnepli a tizedik születésnapját a Nemzeti Pedagóguskar. Mire emlékszik vissza a megalakulás idejéből?
– Amikor még meg sem alakult az NPK, csak megjelent a jogszabály a létrejöttéről, már támadni kezdték azok a szervezetek, amelyek a kormány javaslatait és elképzeléseit általában is kritizálni szokták. Azt állították, hogy az etikai kódex és az általa elvárt magatartás elveszi majd a tanárok szakmai önállóságát, feltétlen engedelmességet követel, és a kar létrehozásának terve mögött a totális fegyelmezés szándéka áll. Mussolini Olaszországával hozták összefüggésbe az NPK-t, mert ott jelentek meg először a különböző foglalkozásúakat képviselő karok. Azt vélelmezték, hogy a kar engedelmes, bólogató Jánosokból álló szervezet lesz, és a kormány elsősorban ezért fog vele tárgyalni.
– Melyek voltak az NPK eddigi működésének legfontosabb mérföldkövei?
– Éppen az előzőek miatt tartottam nagyon fontosnak, hogy az első országos küldöttgyűlés húszezer tanár szavazásának az eredményeképpen állt fel és választotta meg a tisztségviselőket, miután
a kritikusaink azt is kifogásolták, hogy az NPK felülről létrehozott szervezet. Megfeledkeztek arról, hogy nálunk minden egyes tanár választó és választható.
Szintén nagy teljesítmény volt, hogy az első évben sikerült hatékony működési formát kialakítani, amikor a vármegyei küldöttgyűlések megalakultak az elnökségekkel és az etikai bizottságokkal. Emellett létrejöttek a szakmai tagozatok, amelyek véleményt tudnak mondani az egyes szaktantárgyakkal kapcsolatos kérdésekről, a tanfelügyeleti rendszerről, a minősítéséről, a gyógypedagógiáról, a művészeti oktatásról és a szakszolgálatokról. Széles körben számíthatunk a munkájukra. Ezenfelül az államtitkárságokkal, az Oktatási Hivatallal, illetve a fenntartókkal olyan korrekt kapcsolat jött létre, amelyben számítanak a javaslatainkra és a véleményünkre, azaz kialakultak egy szakmai szervezet normál működésének feltételei.
– Mely eredményekből tudnak leginkább profitálni a közoktatás résztvevői?
– Csak néhány példát említenék. Korábban a tanárkollégáknak be kellett fejezniük a munkát, ahogy betöltötték a nyugdíjkorhatárt. Ahhoz, hogy tovább taníthassanak, először elértük a szükséges engedélyek gyors elintézését, majd pedig a kitartó munkánk eredményeként a nyugdíjas tanárok megkaphatták a nyugdíjat is a bérükön felül. Sok munkánk van abban is, hogy a tanfelügyeleti minősítésnél növekedtek a keretszámok, például egyre többen kerültek mesterpedagógus fokozatba, továbbá elkezdték beszámítani a 2013 előtti tanítási gyakorlatot, így méltányos helyzetbe kerültek a szülési szabadságról visszatérő tanárnők. Meg tudtuk győzni a döntéshozókat arról is, hogy a gyakornokok, illetve a magasabb minősítést szerzők az évi egyszeri átsorolás helyett évente kétszer, januárban és szeptemberben is szintet léphessenek.
További eredmény, hogy sikerült vezetői életpályamodellt elfogadtatnunk, jobbak lettek a különböző pótlékok és órakedvezmények, életszerűvé vált a munkaidő-nyilvántartás, valamint megoldódtak a tankönyvek kezdeti problémái.
Segítségként felajánljuk az oktatás irányítóinak a tananyag tartalmáról, a Nemzeti alaptantervről (NAT), az érettségiről és a középiskolai felvételiről szerzett tapasztalatainkat is. Azért tevékenykedünk, hogy az oktatás minden szereplője jobb körülmények között dolgozhasson.