A történelmet a győztesek írják, és amit a győztesek írnak, az nem mindig igaz. A lélektan szerint igazolást keresnek győzelmükre, és a legegyszerűbb igazolás, hogy ők a jó oldalon állnak, a legyőzöttek pedig a rossz oldalon – mondta Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár az Elhurcoltak öröksége – málenkij robot emlékkonferencián a Magyar Nemzeti Múzeumban. Mint felidézte, a magyar Országgyűlés 2012. május 21-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét, az első túlélők 1953-as hazaérkezésének dátumát.
A magyarokat nem lehet megtörni
Vincze Máté rámutatott: a győztesek gyakran eljelentéktelenítik és elhallgatják a saját bűneiket, a legyőzötteket pedig bűnösnek állítják be, akikkel szemben minden megtorlás engedélyezett. A magyaroknak sokszor kijutott az ilyen igazságtalanságból: Rákóczi-szabadságharc, 1848, az első világháború, a trianoni békediktátum, a náci megszállás, a holokauszt, a szovjet megszállás, a Gulag és Gupvi kényszermunka, valamint 1956.
Bár vérbe fojtották szabadságharcainkat, magyarok százezreit, millióit megölték és meghurcolták, majd évtizedekre megszálltak, a magyarokat nem törték meg.
Az igazság búvópatakként tovább élt, idővel felszínre tört, a szenvedők végül igazságot nyertek – fogalmazott a helyettes államtitkár.
A hazugság, különösen, ha cinizmussal és kiválasztottságtudattal párosul, különösen veszélyes. Ellentétben a hazug és cinikus ideológiával, még csak nem is a „szovjethatalom ellenségeit” hurcolták el, hanem mindenkit és bárkit, azért, hogy a kiadott létszám teljesüljön. A málenkij robot kifejezés is a cinikus hazugságot szimbolizálja. A visszaemlékezések szerint a szovjet katonák megnyugtatásul azt ismételgették: „malenkaja rabota”, azaz „kis munka”, ami évekig tartott annak, aki egyáltalán túlélte – idézte fel a helyettes államtitkár.
Felszínre került az igazság
Az igazság búvópatakja végül 1973-ban tört felszínre, amikor Párizsban megjelent a munkatábor-túlélő orosz matematikus-író, Alekszandr Szolzsenyicin nagy hatású könyve. Magyarországon az igazság órája még váratott magára, hiszen Szolzsenyicin művét nem lehetett kiadni, csak szamizdatként terjedhetett a nyolcvanas évek végéig.
A helyettes államtitkár emlékeztetett: a rendszerváltoztatást követő hónapokban a sorsukról beszélni merőknek szembe kellett nézni negyvenévnyi hazug szovjet propagandával, ami a győztesek hazugságát lenyelők szemében olyan náci kollaboránsoknak állította be őket, akik „megérdemelték sorsukat”. Azonban a kilencvenes években megnyílt a recski emlékhely, 1997-ben az áldozatok kaptak nyugdíj-kiegészítést, és a történészek nyíltan is elkezdhették gyűjteni az életútinterjúkat.
A kormány 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. 2017-ben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij robot-emlékhellyé varázsolta át azt a ferencvárosi bunkert, amely térben és időben is összekapcsolta a mai Budapestet az elhurcoltak emlékével
– mutatott rá.
A kormány segíti a kutatókat
Vincze Máté kiemelte: hatalmas előrelépést jelentett, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával és kitartó diplomáciai munka eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár hazahozta és a mesterséges intelligencia segítségével rekordidő alatt feldolgozta az Orosz Állami Hadilevéltár magyar fogolyanyagát. A 682 ezer fogolykarton 11 és fél millió adata már 2021 óta elérhető online.
Kutathatóvá vált ezáltal számos olyan ember története, akikről még a családjuk sem tudta biztosan, hogy azért nem ért haza, mert belefutott egy szovjet ellenőrzési pontba és elvitték – tudatta. – Saját múltunk megismerése, a Gulág-trauma feldolgozása elkezdődött, de még messze nem ért véget.
A kutatók munkája és felelőssége hatalmas, kutatásaikkal és publikációikkal igazságot kell szolgáltatniuk a meghurcoltaknak, hozzá kell járulniuk a generációkon átívelő traumák feldolgozásához.
Ehhez Magyarország kormánya minden segítséget meg fog adni, ahogy tette eddig is – fogalmazott.
