A történelmet a győztesek írják, és amit a győztesek írnak, az nem mindig igaz. A lélektan szerint igazolást keresnek győzelmükre, és a legegyszerűbb igazolás, hogy ők a jó oldalon állnak, a legyőzöttek pedig a rossz oldalon – mondta Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár az Elhurcoltak öröksége – málenkij robot emlékkonferencián a Magyar Nemzeti Múzeumban. Mint felidézte, a magyar Országgyűlés 2012. május 21-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét, az első túlélők 1953-as hazaérkezésének dátumát.
A magyarokat nem lehet megtörni
Vincze Máté rámutatott: a győztesek gyakran eljelentéktelenítik és elhallgatják a saját bűneiket, a legyőzötteket pedig bűnösnek állítják be, akikkel szemben minden megtorlás engedélyezett. A magyaroknak sokszor kijutott az ilyen igazságtalanságból: Rákóczi-szabadságharc, 1848, az első világháború, a trianoni békediktátum, a náci megszállás, a holokauszt, a szovjet megszállás, a Gulag és Gupvi kényszermunka, valamint 1956.
Bár vérbe fojtották szabadságharcainkat, magyarok százezreit, millióit megölték és meghurcolták, majd évtizedekre megszálltak, a magyarokat nem törték meg.
Az igazság búvópatakként tovább élt, idővel felszínre tört, a szenvedők végül igazságot nyertek – fogalmazott a helyettes államtitkár.
A hazugság, különösen, ha cinizmussal és kiválasztottságtudattal párosul, különösen veszélyes. Ellentétben a hazug és cinikus ideológiával, még csak nem is a „szovjethatalom ellenségeit” hurcolták el, hanem mindenkit és bárkit, azért, hogy a kiadott létszám teljesüljön. A málenkij robot kifejezés is a cinikus hazugságot szimbolizálja. A visszaemlékezések szerint a szovjet katonák megnyugtatásul azt ismételgették: „malenkaja rabota”, azaz „kis munka”, ami évekig tartott annak, aki egyáltalán túlélte – idézte fel a helyettes államtitkár.
Felszínre került az igazság
Az igazság búvópatakja végül 1973-ban tört felszínre, amikor Párizsban megjelent a munkatábor-túlélő orosz matematikus-író, Alekszandr Szolzsenyicin nagy hatású könyve. Magyarországon az igazság órája még váratott magára, hiszen Szolzsenyicin művét nem lehetett kiadni, csak szamizdatként terjedhetett a nyolcvanas évek végéig.
