Úgy tekint a konzervatív iskolára, mint ami a hagyományos akadémiai tudományokat tanítja a művészetekkel és a testneveléssel együtt – mondta el lapunknak Nicholas Tate brit történész, oktatási szakértő, a Konzervatív iskola című könyv szerzője. A szakember a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének és a Professzorok Batthyány Körének közös szervezésében rendezett, Az egyetem ezeréves eszménye és jövője című konferenciára látogatott Magyarországra. Elmondása szerint Tate a konzervatív iskola kifejezést arra használja, hogy megkülönböztesse ezt az iskolatípust azoktól az intézményektől, ahol a hangsúly nem a diákok érdeklődését és figyelmét felkeltő, tudományalapú tanuláson van, hanem a szociális és személyes tanulást helyezik a középpontba. Ezek az iskolák főleg az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban jelentek meg – mutatott rá.
A brit szakértő hangsúlyozta:
a jelen kor témáit a progresszív iskolák szándékosan sulykolják a diákokba, hogy a gondolkodásukat erre tereljék, de ez nem lehet az oktatás célja.
– A konzervatív iskola szándéka továbbadni a legjobb ismereteket és gondolatokat, hogy amikor a diákok befejezik a tanulmányaikat, tudják használni az összes információt, tudást és készséget, mert ezekkel hozhatják létre az általuk kívánt világot a saját életükben – magyarázta.
Szükséges a mobil korlátozása
A mobiltelefonok iskolai korlátozásáról úgy vélekedett: jó, ha a diákoknak van hozzáférésük a leadott telefonokhoz, mert bizonyos esetekben szükség lehet a készülékekre, például ha a szülő dolgozik, nem ér haza időben vagy dugóba került, így meg tudja beszélni a gyerekkel, hogy maradjon egy kicsit tovább az iskolában. A telefonokat azonban nem volna szabad egész nap használni, mert elvonják a diákok figyelmét a tanulásról.
Nicholas Tate az információs technológia és a számítógépek iskolai használatát fontosnak tartja a legtöbb tantárgynál, és még azt is támogatja, hogy a gyerekekkel ismertessék meg a mesterséges intelligenciát (MI). Arra figyelmeztetett viszont, hogy az MI a fogalmazásokat nem írhatja meg helyettük, de meg kell érteniük, hogy mi ez az eszköz, mik a korlátai és mire jó használni.
Elsősorban azonban a diákoknak nem használniuk kell még az MI-t, hanem megismerniük a benne rejlő lehetőségeket és veszélyeket, ahogy a tanároknak is résen kell lenniük, amikor egy fogalmazást értékelnek
– mutatott rá a szakértő.
A cancel culture nem iskolába való
Az eltörlés kultúrájáról (cancel culture) leszögezte: annak semmi keresnivalója nincs az iskolában.
– Nagyon hiszek a szólásszabadságban, és szerintem az iskolák kötelessége lehetővé tenni a nézőpontok széles körének kifejtését, ameddig ez tiszteletteljes mederben zajlik. Elfogadhatatlan a vulgaritás, a káromkodások, illetve az, ha valaki vita közben elveszti a hidegvérét. A tanár feladata biztosítani, hogy a nehéz beszélgetések olyan légkörben történjenek, ahol odafigyelünk mások szempontjaira is. Ez egy jó felkészülés a felnőtt életre, amikor felmerül egy probléma, és az érzelmek nagy hullámokat vetnek. Nem mondom, hogy erre tereljünk egy vitát, de ha ez előjön, akkor ebben a tanulási lehetőséget érdemes meglátni – fogalmazott Nicholas Tate.
Hazug a genderideológia
A szakértő kitért arra is, hogy az iskoláknak nem szabad a genderideológiát hirdetniük, mivel ez azt a benyomást kelti, hogy mindenki eldöntheti, milyen neműnek született. – Amikor az ember megszületik, akkor vagy férfi lesz, vagy nő, ezen nem tud változtatni. Azt érezheti, hogy valami más akar lenni, de ebben a helyzetben is nagyon nehéz mindenkit olyan névmással szólítani, amilyennel szeretné, főleg, ha egy hét múlva rájön, hogy megint megváltoztatná.
Ebből csak a zűrzavar fakad. Remélem, hogy a tanárok tartózkodnak a genderideológiától, mivel az egyszerűen nem igaz
– szögezte le a történész.
A migránsokkal való iskolai bánásmódról elmondta: minden állami oktatási intézménynek minden országban kötelessége, hogy segítsen a diákoknak kialakítani a befogadó ország nemzeti identitásának érzését, családi háttértől függetlenül. Integrálni kell az újonnan érkezetteket, ha ők annak az országnak az állampolgárai akarnak lenni. Ugyanakkor szerinte tisztelni kell a hátterüket, a kultúrájukat és a történelmüket, de ezt nem szükségszerű megtanítani a többi gyereknek az osztályban, mert a befogadó nemzetállam kultúrája és történelme élvez prioritást.
Az osztályteremben használt nyelvezetről kifejtette: fontos, hogy tanár és diák ne „haverként” beszéljen egymással. Az osztályban a tanárnak kell képviselnie a tekintélyt, de ez nem azt jelenti, hogy a tanár tekintélyelvű, hanem azt, hogy ő a helyzet ura, ezért tanár úrnak vagy tanárnőnek kell hívni. – Bár ez hivatalosnak hangzik, úgy gondolom, hogy így van rendjén – szögezte le. Fontos ugyanakkor a humor is, egy jó tanár viccekkel fel tudja dobni az óra hangulatát, de mindenkinek oda kell figyelnie, hogy ne legyen belőlük sértődés.
