Egy szenvedélybeteg szülő gyermekei nagyobb kockázattal nézhetnek szembe még akkor is, ha közvetlenül nem találkoznak drogokkal – mutatott rá a Drogkutató Intézet (DKi) egy tanulmányban. Mint írták, az addiktív viselkedés hátterében biológiai és környezeti tényezők bonyolult összjátéka áll. Kutatások kimutatták, hogy a drogok olyan változásokat okozhatnak az agy bizonyos területein, amelyek befolyásolhatják az érzelmi reakciókat és a döntéshozatalt, növelve a szenvedélybetegség kialakulásának kockázatát nemcsak az érintett egyénnél, hanem az utódainál is.
Szorongó és depressziós gyermekek
Az öröklődés folyamata nem kizárólag genetikai, hanem pszichológiai tényezőket is magában foglal. A szülők viselkedése és a családi légkör nagy mértékben formálhatja a gyermek érzelmi és mentális fejlődését. Egy olyan közeg, ahol a szenvedélybetegség mindennapos, gyakran kiszámíthatatlan és stresszes környezetet teremt, ami hosszú távú következményekkel járhat a gyermekekre nézve.
Az ilyen családokban nevelkedő gyermekek gyakran küzdenek alacsony önértékeléssel, szorongással vagy depresszióval, ami tovább növeli a szenvedélybetegség kialakulásának valószínűségét.
Mindazonáltal, nem minden szenvedélybeteg családban felnövő gyermek válik maga is szenvedélybeteggé. Az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy egyesek képesek megküzdeni a nehézségekkel és pozitív fejlődési utat találni. A kutatások szerint az alkalmazkodóképességet számos tényező erősítheti: a szoros szociális kapcsolatok, a támogató tanárok és mentorok, a tanulmányi sikerélmények, valamint a jövőbe vetett hit mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az érintett gyermekek ne ismételjék meg szüleik mintázatait. Kiemelkedően fontos a megfelelő támogatói rendszer kialakítása, amely megerősíti az érintettek önbizalmát és motivációját a nehézségekkel való szembenézésben.
A gyermekkori traumák és a szenvedélybetegség
A gyermekkori traumák szintén jelentős szerepet játszanak a szenvedélybetegségek kialakulásában és fennmaradásában. A tartós stressz, a fizikai vagy érzelmi bántalmazás, illetve az elhanyagolás maradandó nyomot hagyhat az érzelmi feldolgozás képességében. Az érintettek gyakran keresnek megküzdési mechanizmusokat, amelyek rövid távon enyhítik a fájdalmukat, de hosszú távon további problémákat okozhatnak, például az alkohol- vagy drogfüggőség formájában.
A trauma nemcsak az érintett egyén pszichológiai és fiziológiai működését változtatja meg, hanem ezek a hatások generációkon keresztül továbbadhatók. Ez részben magyarázza, hogy a szenvedélybetegségre való hajlam miért halmozódhat bizonyos családokban. Azonban a megfelelő beavatkozások – mint például a pszichoterápia, a trauma-feldolgozó programok vagy a támogató közösségek – segíthetnek megtörni ezt a ciklust.
A pozitív szülői minták megerősítése, a gyermekek érzelmi és mentális egészségének támogatása, valamint a közösségi összefogás mind elengedhetetlen elemei a sikeres prevenciós és intervenciós stratégiáknak.
Egy átfogó és integrált megközelítés, amely figyelembe veszi a biológiai, pszichológiai és szociális tényezőket, nemcsak az egyének, hanem a társadalom egészének javát szolgálja – olvasható a Dki tanulmányában.
