Vers is született a törött lábú akasztott gyilkosról – igazi sztár volt

Minden fifikássága ellenére a vonaton szökés közben sikerült egy nyomozó mellé leülnie.

Az amerikai stílusú bűnözők egyik utolsó, de kétségtelenül legemlékezetesebb magyar zászlóvivője volt Hekus Dönci, vagyis Mészáros István, aki mintha egy noir mozi vásznáról mászott volna le Budapest utcáira. Ballonkabát, kalapviselés, ügyesség és erő is jellemezte egyszerre, emellé pedig meglehetősen provokatív személyiség is volt. Amikor végre a rendőrök kezére került, és elkezdték kihallgatni, nem fogadott el munkáscigit, kikötötte, ha vele szeretnének beszélgetni, minőségibb terméket kér. Hekust végül 1947. november 29-én felakasztották. 

Elfogását a rendőrség olyan tettként értékelte, mely a hazai bűnüldözést is képes lehet megreformálni. Hiszen a férfi üldözése számos korabeli nyomozási technikára is rávilágított. 

A férfiból annak ellenére lett országos bűnöző, hogy igen tehetős családba született, s noha végzettsége szerint borbély volt, sosem dolgozott a munkaerőpiacon. Hekus, aki nem volt hekus, de a pályafutása során még rendőrnek is kiadta magát, egy rendőrgyilkosság miatt lett igazán híres. Pikantéria, de a provokatív stílusához illeszkedik, hogy a bíróságon végül minden bűnét készségesen beismerte, kivéve azt, amitől még rejtélyesebbnek tűnhet, azt a bizonyos rendőrgyilkosságot. Feltehetően Hekus ölte meg Horváth Lajos rendőrt, akit egy Városmajor közeli gyógyszertárhoz riasztottak a Csaba utcához, de végül a bíróságon sem tudták bizonyítani a férfi bűnösségét ennél az esetnél. 

Sok minden egybevágott a nyomozóknak, más tettei alapján kizárásos alapon csak ő lehetett a betörő és a gyilkos ennél az esetnél is, de egy dolog nem stimmelt. Hekus kimondottan szeretett műszaki eszközöket lopni, ez volt rá jellemző, ugyanis jól és nagyobb pénzért el lehetett adni őket, ő pedig 17 éves kora óta a bűnözésből élt. A gyógyszertárból viszont ilyen eszközök nem hiányoztak, sőt olyan termékek tűntek el (gyógyszerek), amelyeket jellemzően nem lopott máskor. Mindenképp meg kell jegyezni, hogy többnyire nagyon okosan, türelmesen értékesítette a megszerzett eszközöket, emiatt is kapták el nehezen. A portékák megszerzése után sok-sok ideig várt, mire megpróbált kereskedni velük, hogy minél kisebb eséllyel kössék össze az eszközöket a lopásokkal.

Biztonsági játékosnak tűnt, de a karaktere ellentmondásos, mert sok szempontból imádott a tűzzel játszani.

 

Fiatalkorú lányt is gyilkolt

Annak ellenére volt nehezen elkapható bűnöző, hogy olykor valósággal kínálta magát, Hekus tele volt vakmerő, impulzív megoldásokkal, miközben tervezetten végezte a dolgát , de a kéj már felülírta (az egyébként házasember) tudatosságát. Egyszer például a Párizsi Áruházba bevitt egy 16 éves lányt, akit az utcán ismert meg, egészen az áruház mosdójáig csábította, majd megerőszakolta és agyonverte egy téglával.

Balszerencséjére épp arra járt az áruház egy dolgozója, aki a ballonkabátos rém mögött azonnal megpillantotta a holttestet. Az áruház több dolgozója is üldözőbe vette, végül egy másik, közeli épületbe sikerült menekülnie Hekusnak. Majdnem nyakon csípték a dolgozók és a másik épület házmestere, de végül sikeresen meglógott. Aznap (1947. április 3-án) a lakosság közelebb állt a veszélyes férfi sarokba szorításához, mint a rendőrség. 

Azonban a korábban említett tudatossága sem volt elég, egy szemfüles kereskedő miatt végül mégis lebukott. Viszont még így sem volt egyszerű dolga a rendőrségnek.

1947. november 4-én egy kereskedő riasztotta a hatóságokat, hogy egy férfi van nála, aki feltételezései szerint lopott műszert hozott neki. A helyszínre kiérkező egységek már dörzsölhették a tenyerüket, de egyelőre nem lehetett teljes az öröm. Elkapták Hekust, aki végül egészen hihetetlen módon az ügyészségi kihallgatása végén, az őrök mulasztása miatt megszökött, és taxiba tudott szállni, miután az épület első emeletéről kiugrott. 

Törött lábbal menekült tovább, de ez sem akadályozta különösebben. 

A Dunántúlra menekült, hogy Ausztriába szökjön, ezúttal viszont már nem volt olyan szerencsés, mint korábban.

A sors fintora, hogy a Győrbe tartó vonaton egészen véletlenül Lányi András mellé sikerült leülnie, aki az Államvédelmi Hatóság egyik nyomozója volt épp civilben.

 

Sztárként fogadták

Miután végleg elkapták, egyedülálló hangulat várta Budapesten, mint egy valódi bulváregyéniséget. Münnich Ferenc, az ország egyik későbbi kommunista miniszterelnöke a jó ízlés határait átlépve közös képet is csináltatott Hekussal.

Nem meglepő, hogy az 1947. november 29-én begipszelt lábbal felakasztott bűnözőnek több kulturális reprezentációja is lett. Fejér Tamás például filmet készített róla Szersén Gyula főszereplésével: 1972-ben jelent meg a mozikban a Hekus lettem, amely Mészáros bűnügyeit mutatta be. Külön érdekesség, hogy annak idején, Hekus elkapásánál 1947-ben még a filmhíradó is beszámolt a történésről, ez akkoriban gyakorlatilag példátlan volt, jól mutatja az eset súlyát, népszerűségét. Olvashatunk egyébként könyvet Szabó László és Pintér István tollából, akik a XX. századi bűnözést szemléltetik, ahol egy egész fejezetet szentelnek Hekus Döncinek. 

A legmeglepőbb talán mégis az, hogy vers is készült Hekusról. Határ Győző, aki a Rákosi-korban maga is ült börtönben, börtönszlengben írt verset a férfi történetéről.

Hogy a rendőrgyilkosságot ő követte-e el? A vers egyik szójátékát kiragadva:

„Ki Dönci el?”