Oszló holttestet találtak egy Teréz körúti lakásban

Bő egy hónappal Kodelka Ferenc hentesmester meggyilkolása és feldarabolása után, 1925 februárjában újabb brutális rablógyilkosság borzolta a kedélyeket Magyarországon. Bár a gyönyörű és fiatal Leirer Amáliát nem vágta fel a gyilkosa, holttestének felfedezése pont olyan felkavaró volt a detektívek számára, mint a Kodelka-ügy áldozatának látványa. A nő teteme már oszlóban volt a Teréz körúti lakásában, amikor a rokonai rányitották az ajtót. Száz évvel ezelőtt minden újság az ő történetével volt tele.

Budapest madártávlatból Forrás: Andrea Piacquadio/Pexels.com

Miért ölték meg Leirer Amáliát?

Azonnal nem derült ki, hogy mi motiválhatta Amália gyilkosát. Azon a napon, amikor a holttestet felfedezték, még órákig nem látták a detektívek, hogy egy rablógyilkossal állnak szemben, mivel komótosan, alaposan „dolgozott”. Miután összeszedte áldozata ékszereit, az óráját és a bundáját, visszazárta a szekrényajtókat, és eltüntette a nyomait. Másnap jöttek rá, hogy mi hiányzik a pazarul berendezett lakásból. Az áldozat apjának és szeretőjének elmondása alapján listát készítettek az eltűnt vagyontárgyakról, amelyek összértékét 110 millió pengőre becsülték. 

Tisztában voltak vele, hogy a gyilkosnak hónapjai voltak arra, hogy továbbadjon a brutális tettével megszerzett zsákmányon,

mégis reménykedtek benne, hogy valamelyik üzletben a tettes nyomára bukkannak. A korabeli napilapok is igyekeztek részletesen írni a hiányzó tárgyakról, hogy segítsék a nyomozást. Például megemlítették azt a KR monogrammal ellátott, 15 kg-os ezüst evőkészletet, amelyet december 10-én 18 millió koronáért vásárolt Leirer Amália. Eközben a nyomozók végigjárták az ékszerrel kereskedő összes embert és üzletet. 

Leirer Amália aranyretikülje 

1925 februárjában alig akadt olyan budapesti detektív, akit ne vontak volna be ilyen-olyan módon a Teréz körúti rablógyilkosság nyomozásába. 1940. január 13-án az Ujság című lapban jelent meg az a cikk, amelyből kiderül, hogy az előbb említett pillanatban akár meg is oldhatták volna az ügyet. Tizenöt évvel a holttest megtalálása után vonult nyugdíjba Laky Lajos, a budapesti államrendőrség detektívfőnöke. Ezután fogadott az otthonában egy újságírót, akinek azt ígérte, mindent elmond neki, tekintettel arra, hogy már szabadon beszélhet.

Az Amáliától ellopott ezüst étkészlet darabjai, fotó: Friss Ujság

Arra a kíváncsiskodásra, hogy a detektívfőnök hosszú pályájának melyik bűnügyi nyomozása volt a legérdekesebb, a volt detektívfőnők szinte ideges lesz. Azután határozottan mondja: Leirer Amália gyilkosainak kinyomozása! Van ennek az ügynek olyan részlete, amelyről sohasem írtak a lapok

– olvasható a cikkben, amelyben ez áll: 

„Azonnal megállapítottuk, hogy egy aranyretikül hiányzik. Haladéktalanul kimentek a detektívek az ismert ékszerolvasztóhoz, aki a közelmúltban is szerepelt egy bűnüggyel kapcsolatosan, és keresték az aranyretikült.

– Itt semmiféle aranyretikült nem akartak beváltani! – mondta a cég főnöke.

Detektívjeim eltávoztak. Mi pedig hozzákezdtünk a nyomozáshoz, és kerek három hónapig tartott, míg Leirer Amália rablógyilkosait elfogtuk. A gyilkosok kihallgatása során kiderült, hogy február 22-én délelőtt tízkor mind a három tettes bent járt ennél az olvasztónál, és az aranyretikült eladásra kínálta. Beszéltek a cégfőnökkel, aki átvette a retikült és azt mondta a három embernek, hogy délután kettőkor menjenek be a pénzért. Ha ezt akkor közli velünk a cég, már aznap délután kettőkor mind a három gyilkos kézre került volna; így a cégfőnök három hónapi munkától kímélt volna meg bennünket és rengeteg költségtől az államkincstárt. Akkoriban feljelentést is tettem orgazdaság miatt a cég ellen, amelyet most ért utol az isteni igazságszolgáltatás büntető keze.”

Kattintson a következő oldalra, a cikk folytatódik!