Frances Marginedas, a kutatócsoport tagja és a Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmány vezető szerzője néhány koponyán, illetve csonton 3D szkennelés segítségével kimutatta,
hogy ezeket abból a célból törték össze és kaparták le, hogy hozzáférjenek az agyvelőhöz, illetve eltávolítsák a végtagcsontokra tapadó izomzatot.
„A vágásnyomok elhelyezkedése és gyakorisága, valamint a csontok szándékos összetörése egyértelműen a holttestek táplálkozási célú felhasználását mutatja, kizárva a kannibalizmus nélküli temetés hipotézisét” – mondja Francesc Marginedas, akit a Live Science tudományos hírportál idéz.
Szisztematikusan feldolgozták a holttesteket
A kutatócsoport úgy véli, hogy a holttesteket nem sokkal a halál után dolgozták fel, még a bomlási folyamat elindulását megelőzően. Különösen a vizsgált koponyákon azonosítottak olyan vágásnyomokat, amelyek a fejbőr és a hús eltávolítását jelzik, míg a koponyacsontokon kimutatott törések az agy kiemelésének kísérleteiből származnak, ami gazdag tápanyagforrást jelenthetett a Maszycka-barlang lakói számára. Hasonló törésnyomokat mutattak ki néhány felkar- és combcsonton is, amiket a csontvelő kinyerése végett törtek össze. Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy ezeket az emberi maradványokat fogyasztás céljából dolgozták fel szisztematikusan, előnyben részesítve a leginkább tápláló testrészeket.
A kannibalizmus az emberi evolúció különböző időszakaiban dokumentált viselkedésnek számít
– mondta el Palmira Saladié, a tanulmány társszerzője. A civilizáció történelem előtti kontexusában az emberevés egyaránt része lehetett a túlélésnek, az egyes csoportok közötti erőszak dinamikájának vagy akár a rituális szertartásoknak is – magyarázza Saladié. Könnyen lehetséges, hogy ez a fajta kannibalizmus összefüggésbe hozható az utolsó gleccsermaximum után bekövetkezett demográfiai terjeszkedéssel összefüggő feszültségekkel.
Az utolsó eljegesedés, a Würm-glaciális hozzávetőleg 12,5 ezer éve ért véget, amit gyors és drasztikus felmelegedési hullám követett. Az őskőkor késői periódusában élt embercsoportok legfőbb táplálékforrását alkotó késő-pleisztocén megafauna rövid idő alatt kihalt, ami válságos helyzetet teremtett a gyorsan gyarapodó embercsoportok számára.
Az emberek ugrásszerűen növekvő száma kiélezte a versenyt az ekkor erőteljesen megcsappant élelemforrásokért, ami az egyes csoportok között egyre több konfliktust és végül „háborús kannibalizmust” eredményezett.
A késői kőkorban bizonyítottan létező kannibalizmus az alábbi okokra vezethető vissza:
- a táplálékforrások drasztikus beszűkülésére,
- az utolsó gleccsermaximumot követő népességrobbanásra,
- az emberi csoportok között kialakult agresszió dinamikájára,
- kisebbrészt rituális okokra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!