Az Európai Unió jogi berendezkedése és a tagállamok szuverenitásáért vívott küzdelem újabb, figyelemre méltó állomásához érkezett. Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója a Polgári Szemle hasábjain megjelent friss esszéjében világos és bátor szavakkal teszi fel a kérdést: ki őrzi az őrzőket?
Szájer esszéjében leplezetlen nyíltsággal mutat rá arra, hogy az Európai Bíróság mára nem jogszolgáltatási szervként, hanem ideológiai gépezetként működik, a lopakodó föderalizáció élharcosaként. Az uniós bírák ítélkezési gyakorlata pedig az egykori képviselő szerint nem pusztán az alapító szerződések betűjét, de azok szellemét is egyre látványosabban megsérti.
A jogállamiság eredetileg minden intézményre vonatkozó elveit ugyanis Szájer szerint az elmúlt években az uniós intézmények egyoldalúan, politikai bunkósbotként használták fel a tagállamok, különösen Magyarország és Lengyelország ellen.
A szerző szerint hiba „bíróságnak” nevezni a luxemburgi testületet, ha az nem pártatlanul, hanem előre rögzített politikai célok – például az egyre szorosabb unió doktrínája – mentén ítélkezik.
Szájer szerint a nemzeti alkotmánybíróságoknak be kell szállniuk a szuverenitás védelmébe, nem lehet többé hallgatni. A tagállami előzetes eljárási kérelmek gyakorlata – amely alapján nemzeti bíróságok kérik az Európai Bíróság értelmezését – a jogi függetlenség kiszervezésének eszköze lett.
Ennek megszüntetését a szerző az „egyre szorosabb unió” elvének eltörlésével együtt sürgeti.
Szájer azt is bemutatja, hogyan sértik meg maguk az uniós intézmények a saját szabályaikat: a brüsszeli vezetők eltitkolt SMS-eitől (Pfizer-ügy) az EP szabálytalan eljárásain át a korrupciós botrányokig.
Az esszé végkövetkeztetése egyértelmű: az EU-nak vissza kell térnie a Szerződésekhez, és a jogállamiságot nemcsak a tagállamokkal, hanem a saját intézményeivel szemben is alkalmaznia kell. Magyarországnak – tapasztalatai és konfrontációi révén – kulcsszerep juthat ebben a reformfolyamatban.
