Az ötven év körüli férfi 2025. január 18-án, szombaton fél 11 után lépett be a Bartók Béla úti önkormányzati lakásba. Akkor aligha gondolta, hogy pár nap múlva az egyik Áldozatsegítő Központban fog ülni.

Pénteken nem mentem át hozzájuk, mert nagyon fáradt voltam. Emlékszem, másnap próbáltam édesapámat keltegetni
– kezdi a Magyar Nemzetnek a nem hétköznapi történetét László, aki akkor már nem lakott a fivérével és nyolcvankét éves édesapjával egy fedél alatt.
Megérkezett Gábor. Mondta, hogy édesapánk már alszik, hogy meghalt. Mondom: hogyhogy meghalt? Akkor már én is láttam, hogy baj van. Hívtam a mentőket és a rendőröket.
Súlyos traumát okoz egy gyilkosság
Már az orvosok sem tudtak segíteni a nyugdíjason, akit a fia halálra késelt álmában. Gábor nem tagadta, hogy megölte az apját. Azt mondta, már nem bírta elviselni, ezért kellett megtennie. Nem menekült el, a testvérével együtt megvárta a nyomozókat a lakásban.
Engem is megbilincseltek és bevittek a rendőrkapitányságra. Elég kemény napom volt. Már akkor mondtam a rendőrnek, hogy nézze, erre jöttem haza, én nem csináltam semmit
– magyarázza László, aki éppen Gábor miatt költözött el egy közeli munkásszállóra.
Hamar kiderült, hogy neki nincs köze a gyilkossághoz, amelyet szerinte el lehetett volna kerülni. Még a szomszédok is tudták, hogy a testvérének mentális gondjai vannak.
Nézze, a testvérem súlyos beteg, szerintem akkor nem volt beszámítható. Nem tudom, miért nem szedte a gyógyszerét, miért nem ment orvoshoz. Azt sem tudom, hogy egyáltalán miért engedték ki a kórházból. Nem tudom, mit csináltak ott, de nem lett jó vége, az biztos
– osztja meg dilemmáit a férfi.
Lászlót súlyos trauma érte. Az újbudai gyilkosságnak ő az úgynevezett közvetett áldozata, és nem csak azért, mert rátalált szeretett édesapja vérbe fagyott holttestére, hanem azért is, mert mindenkit elveszített. Édesanyja rég meghalt, az egyetlen élő rokonát pedig az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) tartják.
Segítség az Áldozatsegítő Központokban
Gáborról nem tudok semmit, de nem is nagyon akarok tudni róla, mert ez annyira elkeserítő. Nem számítottam arra, hogy ilyet fog tenni! Úgyhogy én egyelőre nem vagyok kíváncsi rá
– teszi hozzá a férfi, akinek a hangja is megváltozik, amikor arról beszél, mi történt a tragédia után. Egészen pontosan azután, hogy felhívták az Újbudai Áldozatsegítő Központból.