Ahogy ígérték, a liberalizmussal folytatják mai eszmetörténeti fejtegetéseiket a Visszafoglalás című podcastműsorunk vendégei. Most a XX. századi liberálisok vagy progresszív liberálisok kerültek terítékre. Adásunk állandó megmondóemberei, Molnár Attila Károly eszmetörténész, professzor, egyetemi tanár és Megadja Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai gondolkodás Kutatóintézetének igazgatója fejtette ki a részleteket.
A klasszikus liberalizmus végének a I. világháború utáni időszakot nevezzük. Ekkor alakulnak ki a tömeghadseregek, a tömegdemokráciák, vagyis minden tömeg lesz és eljön az arisztokratikus individualizmus vége.
Megadja Gábor azt is hozzátette, hogy milyen érdekesen alakulnak át a vívmányok, mint például a feminizmus. A korszakban mindenki büszke volt arra, hogy a nők is lehetnek mondhatni „traktoristák”, de ez a háború utáni időszak után alakult ki, nem az történt, hogy kivívták maguknak ezt, hanem nem volt más választásuk. Molnár Attila Károly visszautalt, hogy az országok átálltak a háborús gazdaságra, ugyanis a háború fontosabb volt, mint az elvek. A liberális monarchiák vége után egy teljesen másféle liberalizmus jön létre, amely a világhoz igazodik. A kockázatvállaló egyénnel szemben a tömegindividualizmus alakul ki. A XX. században úgy gondolták, hogy a rossz kikopik az emberekből és a jó marad helyette. Mélyen szántó gondolatok, elemzések a Visszafoglalásban.
Borítókép: Molnár Attila Károly eszmetörténész, professzor, egyetemi tanár és Megadja Gábor, a XXI. Század Intézet kutatási igazgatója (Forrás: YouTube/Képernyőkép)
