Tőkés László az életét kockáztatta, amikor szembeszállt a román diktátorral + videó

A romániai forradalom hőse szerint a magyarság kifáradt, a tartalékai kimerülőfélben vannak.

Emlékgyűlés a nagy Erdély-tüntetés évfordulóján Budapesten (Fotó: Pesti Srácok)

– Én úgy érzem, hogy Istennek lelke késztetett arra, hogy megszólaljak, jól mértem fel emberileg nézve, hogy mikor lehet megszólalni, mert olyan események árnyéka vetült az életünkre, amelyek kivívták a Ceausescu elleni nemzeti és nemzetközi felháborodást és ítéletet.

És Ceausescu tulajdonképpen a saját végzetét készítette elő azáltal, ami a falurombolást jelentette, minden határt átlépett, ezt aztán páratlan módon és előzmény nélkül sikerült nemzetközileg is olyannyira megjeleníteni, hogy egyre csak szorult körülötte a hurok, míg aztán végképp megbukott

– emlékezett vissza.

Tőkés arra is kitért, hogy noha a hazai és nemzetközi tiltakozás ebben az időben annyira összpontosult, beleértve a budapesti Erdély-tüntetést is, hogy ez meghátrálásra késztette Nicolae Ceausescu kondukátort, ez a forradalmi győzelem viszont ma már eltűnt a köztudatban.

– Magyar szempontból nézve ugyanaz a nacionálkommunista politikai kurzus folytatódik másmilyen módszerekkel, kifinomult, demokratikusra hangolt módszerekkel, amely az erdélyi magyarság végzetét kívánja elérni. (…) Legalábbis a mélyállam és az ötödik hadoszlopként emlegethető román titkosszolgálati folytonosság azt valószínűsíti, hogy a román nemzetstratégia alapvetően nem változott. Mai napig a magyarság képezi az egykori zsidósághoz fogható bűnbak szerepét, és a román titkosszolgálat ugyanúgy elmarasztalta évről évre az utóbbi 35 évben is a magyarságot, mint nemzetbiztonsági kockázatot képező kollektívumot – hívta fel a figyelmet, kiemelve: ugyanazok a folyamatok mennek végbe a betelepítés révén, csak most már szabad a vásár, szabad tulajdonjogok vannak, minden eladó, minden megvásárolható, nincsenek zárt városok, mindenki beköltözhet akárhová, betelepítik a hadsereget Székelyföldre, és ez a multikulturálisnak becézett etnikai nyomulás

továbbra is éppen olyan mértékben veszélyezteti a magyarságunkat, mint annak előtte, de most jó képet kell vágnunk hozzá.

– A szabad mozgás európai elve szerint bármi elfogadható, elképzelhető, és mi magyarok kerülünk a vádlottak padjára, hogyha észrevételezzük például a román ortodox egyház térhódítását Székelyföldön vagy a karhatalmiaknak a betelepítését hatalmas kaszárnyákba és ennek megfelelő lakónegyedekbe ezeken a területeken – mutatott rá. Tőkés kijelentette, ő maga bekerült abba a kategóriába, amely szerint ő egy szélsőséges, rasszista és románellenes.

Arra a kérdésre, hogy megvan-e még bennünk magyarokban az az erő, hogy szembeszálljunk a Securitatéval, amely a lakitelekieket és a fideszeseket rávette, hogy százezernyi magyart összeszervezve, a kádári diktatúrával dacolva tüntessenek az erdélyi magyarságért és a trianoni sebek begyógyításáért, a püspök így felelt:

– Eszembe jut a csángó imádság: „én felkelek én ágyamból, testi-lelki koporsómból”. Hát így ébredek minden nap évtizedek óta, tettre készen és elszánással. És most, amikor meghívtak az Erdély-tüntetés évfordulójára, akkor is fellelkesedtem. Bennem megvan ez az indítás, ez a szándék, ez a lelkesedés. A probléma mégis az, hogy a magyarságunk kifáradt, a tartalékai kimerülőfélben vannak Erdélyben, és most éppen nincs itt az ideje, hogy újból erőre kapjunk és fordítsunk a sorsunkon, de ezt az időt ki kell böjtölni, elő kell hívni, és semmiképpen nem szabad feladnunk eredeti törekvéseinket!

Borítókép: Tőkés László a nagy Erdély-tüntetés évfordulóján (Fotó: Pesti Srácok)