Tőkés László az életét kockáztatta, amikor szembeszállt a román diktátorral + videó

A romániai forradalom hőse szerint a magyarság kifáradt, a tartalékai kimerülőfélben vannak.

– Fennforgott a valós veszélye annak, hogy ezért életünkkel fizetünk néhányan, különösképpen mi ketten Molnár János kollégámmal mindent kockára tettünk, és késélen táncolt a sorsunk – idézte fel a Pesti Srácoknak Tőkés László, aki a Erdély-tüntetés évfordulójára érkezett Budapestre.

A romániai forradalom hőse szerint az erdélyi magyarság felmorzsolása, a nemzetünk ellen zajló etnikai tisztogatás ma is folytatódik, csak körmönfont eszközökkel.

Tőkés László temesvári lelkészként már 1988 szeptemberében memorandumot írt a falurombolás kegyetlen terve ellen. Az ikonikus ellenálló felidézte: a nyolcvanas években Ceausescu célja az volt, hogy a magyarság utolsó megmaradt egységeit, a falusi közösségeket is lerombolja, épített örökségünket elpusztítsa és szándékosan összekeverje, homogenizálja Románia különféle népcsoportjait.

– Ha nincsenek olyan titkosszolgálati belső döntések, amelyek elhalasztják a megbüntetésünket, vagy nem tanácsolják a likvidálásunkat, az életünkkel fizethettünk volna – folytatta.

A kis-magyarországi közvélemény akkor ismerte meg őt, amikor Chrudinák Alajos műsorában egy megrázó interjút adott 1989 elején. Akkor, a Panorámában először beszélt nagy nyilvánosság előtt arról, hogy Erdélyben etnikai tisztogatás folyik. Szándékosan milliókat telepítenek be, románokat a hegyen túlról azzal a céllal, hogy az utolsó magyar közösségeket is megtörjék, szétzilálják, a tartásukat elvegyék. A városokban addigra ez már megtörtént, a lakótelep-építésekkel, a betelepítésekkel, a történelmi városmagok lerombolásával szinte színmagyar városokban teremtettek román nagy többséget.

– Égbekiáltó volt a helyzetünk, és a falurombolási terv már csak a betetőzése lett volna annak a több évtizede tartó pusztításnak, vértelen etnikai tisztogatásnak, amelyen Erdély átment, olyan helyzet alakult ki, amikor már nem lehetett hallgatni.

A hallgatás falát át kellett törni

– mondta Tőkés László, majd azzal folytatta, ez vezérelte arra, hogy egy jól megszervezett, külföldi újságíróknak adott interjúban végül is szóvá merje tenni mindazt, ami az egész erdélyi magyarságot végveszedelemmel fenyegeti.

Emlékgyűlés a nagy Erdély-tüntetés évfordulóján Budapesten (Fotó: Pesti Srácok)

– Én úgy érzem, hogy Istennek lelke késztetett arra, hogy megszólaljak, jól mértem fel emberileg nézve, hogy mikor lehet megszólalni, mert olyan események árnyéka vetült az életünkre, amelyek kivívták a Ceausescu elleni nemzeti és nemzetközi felháborodást és ítéletet.

És Ceausescu tulajdonképpen a saját végzetét készítette elő azáltal, ami a falurombolást jelentette, minden határt átlépett, ezt aztán páratlan módon és előzmény nélkül sikerült nemzetközileg is olyannyira megjeleníteni, hogy egyre csak szorult körülötte a hurok, míg aztán végképp megbukott

– emlékezett vissza.

Tőkés arra is kitért, hogy noha a hazai és nemzetközi tiltakozás ebben az időben annyira összpontosult, beleértve a budapesti Erdély-tüntetést is, hogy ez meghátrálásra késztette Nicolae Ceausescu kondukátort, ez a forradalmi győzelem viszont ma már eltűnt a köztudatban.

– Magyar szempontból nézve ugyanaz a nacionálkommunista politikai kurzus folytatódik másmilyen módszerekkel, kifinomult, demokratikusra hangolt módszerekkel, amely az erdélyi magyarság végzetét kívánja elérni. (…) Legalábbis a mélyállam és az ötödik hadoszlopként emlegethető román titkosszolgálati folytonosság azt valószínűsíti, hogy a román nemzetstratégia alapvetően nem változott. Mai napig a magyarság képezi az egykori zsidósághoz fogható bűnbak szerepét, és a román titkosszolgálat ugyanúgy elmarasztalta évről évre az utóbbi 35 évben is a magyarságot, mint nemzetbiztonsági kockázatot képező kollektívumot – hívta fel a figyelmet, kiemelve: ugyanazok a folyamatok mennek végbe a betelepítés révén, csak most már szabad a vásár, szabad tulajdonjogok vannak, minden eladó, minden megvásárolható, nincsenek zárt városok, mindenki beköltözhet akárhová, betelepítik a hadsereget Székelyföldre, és ez a multikulturálisnak becézett etnikai nyomulás

továbbra is éppen olyan mértékben veszélyezteti a magyarságunkat, mint annak előtte, de most jó képet kell vágnunk hozzá.

– A szabad mozgás európai elve szerint bármi elfogadható, elképzelhető, és mi magyarok kerülünk a vádlottak padjára, hogyha észrevételezzük például a román ortodox egyház térhódítását Székelyföldön vagy a karhatalmiaknak a betelepítését hatalmas kaszárnyákba és ennek megfelelő lakónegyedekbe ezeken a területeken – mutatott rá. Tőkés kijelentette, ő maga bekerült abba a kategóriába, amely szerint ő egy szélsőséges, rasszista és románellenes.

Arra a kérdésre, hogy megvan-e még bennünk magyarokban az az erő, hogy szembeszálljunk a Securitatéval, amely a lakitelekieket és a fideszeseket rávette, hogy százezernyi magyart összeszervezve, a kádári diktatúrával dacolva tüntessenek az erdélyi magyarságért és a trianoni sebek begyógyításáért, a püspök így felelt:

– Eszembe jut a csángó imádság: „én felkelek én ágyamból, testi-lelki koporsómból”. Hát így ébredek minden nap évtizedek óta, tettre készen és elszánással. És most, amikor meghívtak az Erdély-tüntetés évfordulójára, akkor is fellelkesedtem. Bennem megvan ez az indítás, ez a szándék, ez a lelkesedés. A probléma mégis az, hogy a magyarságunk kifáradt, a tartalékai kimerülőfélben vannak Erdélyben, és most éppen nincs itt az ideje, hogy újból erőre kapjunk és fordítsunk a sorsunkon, de ezt az időt ki kell böjtölni, elő kell hívni, és semmiképpen nem szabad feladnunk eredeti törekvéseinket!

Borítókép: Tőkés László a nagy Erdély-tüntetés évfordulóján (Fotó: Pesti Srácok)