– Fennforgott a valós veszélye annak, hogy ezért életünkkel fizetünk néhányan, különösképpen mi ketten Molnár János kollégámmal mindent kockára tettünk, és késélen táncolt a sorsunk – idézte fel a Pesti Srácoknak Tőkés László, aki a Erdély-tüntetés évfordulójára érkezett Budapestre.
A romániai forradalom hőse szerint az erdélyi magyarság felmorzsolása, a nemzetünk ellen zajló etnikai tisztogatás ma is folytatódik, csak körmönfont eszközökkel.
Tőkés László temesvári lelkészként már 1988 szeptemberében memorandumot írt a falurombolás kegyetlen terve ellen. Az ikonikus ellenálló felidézte: a nyolcvanas években Ceausescu célja az volt, hogy a magyarság utolsó megmaradt egységeit, a falusi közösségeket is lerombolja, épített örökségünket elpusztítsa és szándékosan összekeverje, homogenizálja Románia különféle népcsoportjait.
– Ha nincsenek olyan titkosszolgálati belső döntések, amelyek elhalasztják a megbüntetésünket, vagy nem tanácsolják a likvidálásunkat, az életünkkel fizethettünk volna – folytatta.
A kis-magyarországi közvélemény akkor ismerte meg őt, amikor Chrudinák Alajos műsorában egy megrázó interjút adott 1989 elején. Akkor, a Panorámában először beszélt nagy nyilvánosság előtt arról, hogy Erdélyben etnikai tisztogatás folyik. Szándékosan milliókat telepítenek be, románokat a hegyen túlról azzal a céllal, hogy az utolsó magyar közösségeket is megtörjék, szétzilálják, a tartásukat elvegyék. A városokban addigra ez már megtörtént, a lakótelep-építésekkel, a betelepítésekkel, a történelmi városmagok lerombolásával szinte színmagyar városokban teremtettek román nagy többséget.
– Égbekiáltó volt a helyzetünk, és a falurombolási terv már csak a betetőzése lett volna annak a több évtizede tartó pusztításnak, vértelen etnikai tisztogatásnak, amelyen Erdély átment, olyan helyzet alakult ki, amikor már nem lehetett hallgatni.
A hallgatás falát át kellett törni
– mondta Tőkés László, majd azzal folytatta, ez vezérelte arra, hogy egy jól megszervezett, külföldi újságíróknak adott interjúban végül is szóvá merje tenni mindazt, ami az egész erdélyi magyarságot végveszedelemmel fenyegeti.
– Én úgy érzem, hogy Istennek lelke késztetett arra, hogy megszólaljak, jól mértem fel emberileg nézve, hogy mikor lehet megszólalni, mert olyan események árnyéka vetült az életünkre, amelyek kivívták a Ceausescu elleni nemzeti és nemzetközi felháborodást és ítéletet.
És Ceausescu tulajdonképpen a saját végzetét készítette elő azáltal, ami a falurombolást jelentette, minden határt átlépett, ezt aztán páratlan módon és előzmény nélkül sikerült nemzetközileg is olyannyira megjeleníteni, hogy egyre csak szorult körülötte a hurok, míg aztán végképp megbukott
– emlékezett vissza.
Tőkés arra is kitért, hogy noha a hazai és nemzetközi tiltakozás ebben az időben annyira összpontosult, beleértve a budapesti Erdély-tüntetést is, hogy ez meghátrálásra késztette Nicolae Ceausescu kondukátort, ez a forradalmi győzelem viszont ma már eltűnt a köztudatban.
– Magyar szempontból nézve ugyanaz a nacionálkommunista politikai kurzus folytatódik másmilyen módszerekkel, kifinomult, demokratikusra hangolt módszerekkel, amely az erdélyi magyarság végzetét kívánja elérni. (…) Legalábbis a mélyállam és az ötödik hadoszlopként emlegethető román titkosszolgálati folytonosság azt valószínűsíti, hogy a román nemzetstratégia alapvetően nem változott. Mai napig a magyarság képezi az egykori zsidósághoz fogható bűnbak szerepét, és a román titkosszolgálat ugyanúgy elmarasztalta évről évre az utóbbi 35 évben is a magyarságot, mint nemzetbiztonsági kockázatot képező kollektívumot – hívta fel a figyelmet, kiemelve: ugyanazok a folyamatok mennek végbe a betelepítés révén, csak most már szabad a vásár, szabad tulajdonjogok vannak, minden eladó, minden megvásárolható, nincsenek zárt városok, mindenki beköltözhet akárhová, betelepítik a hadsereget Székelyföldre, és ez a multikulturálisnak becézett etnikai nyomulás
továbbra is éppen olyan mértékben veszélyezteti a magyarságunkat, mint annak előtte, de most jó képet kell vágnunk hozzá.
– A szabad mozgás európai elve szerint bármi elfogadható, elképzelhető, és mi magyarok kerülünk a vádlottak padjára, hogyha észrevételezzük például a román ortodox egyház térhódítását Székelyföldön vagy a karhatalmiaknak a betelepítését hatalmas kaszárnyákba és ennek megfelelő lakónegyedekbe ezeken a területeken – mutatott rá. Tőkés kijelentette, ő maga bekerült abba a kategóriába, amely szerint ő egy szélsőséges, rasszista és románellenes.
Arra a kérdésre, hogy megvan-e még bennünk magyarokban az az erő, hogy szembeszálljunk a Securitatéval, amely a lakitelekieket és a fideszeseket rávette, hogy százezernyi magyart összeszervezve, a kádári diktatúrával dacolva tüntessenek az erdélyi magyarságért és a trianoni sebek begyógyításáért, a püspök így felelt:
– Eszembe jut a csángó imádság: „én felkelek én ágyamból, testi-lelki koporsómból”. Hát így ébredek minden nap évtizedek óta, tettre készen és elszánással. És most, amikor meghívtak az Erdély-tüntetés évfordulójára, akkor is fellelkesedtem. Bennem megvan ez az indítás, ez a szándék, ez a lelkesedés. A probléma mégis az, hogy a magyarságunk kifáradt, a tartalékai kimerülőfélben vannak Erdélyben, és most éppen nincs itt az ideje, hogy újból erőre kapjunk és fordítsunk a sorsunkon, de ezt az időt ki kell böjtölni, elő kell hívni, és semmiképpen nem szabad feladnunk eredeti törekvéseinket!
