Alattomos ellenzéki hergelés megy az iskolákban, ennek megálljt kell parancsolni

Létező jelenség, hogy egyes szülők és ellenzéki politikusok egymással összejátszva vádolnak meg tanárokat alaptalanul iskolai agresszióval, én pedig igyekszem ennek ellenállni – mondta Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa a lapunknak adott interjúban. Mint hangsúlyozta, a gyerekeket nem kell eltiltani a politikától, de az iskolát ki kell venni a politikai csatározásokból. A biztos arra is felhívta a figyelmet, hogy a legutóbbi beszámolója szerint egyre nő az óvodai, valamint a fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos panaszok száma.

2025. 08. 15. 5:20
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Elmúlt 25 éves az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala (OJBH), biztos úr pedig már az indulás óta vezeti a szervezetet. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Az első Orbán-kormány találta ki 1999-ben, hogy az oktatásban jó lenne létrehozni egy ombudsman típusú intézményt. Mint azt Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter elmagyarázta, azért alkották meg ezt a hivatalt és a pozíciómat, mert vannak az oktatásban olyan konfliktusok, amelyeket jogilag is meg kell vizsgálni. 

Ez az intézmény egy hungarikum, hiszen a világon sehol nincs ilyen, ahol az óvodától az egyetemig fogadják az oktatás világából érkező panaszokat. 

Hosszas folyamat után az játszott döntő szerepet a kiválasztásomban, hogy a kisebbségi ombudsman munkatársaként oktatási kérdésekkel foglalkoztam, így volt valamennyi tapasztalatom a munkakör elkezdésekor.

Aáry Tamás Lajos interjú.
2025.08.06 Budapest
Fotó: Csudai Sándor

A képen: Aáry Tamás Lajos oktatási jogok biztosa
Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman mindig mindenkivel őszintén beszél (Fotó: Csudai Sándor)

– Az ön végzettsége jogász. Hogyan tudta összehangolni a jog és az oktatás területét?
– Különleges volt számomra a pedagógia világának szolgáltatni, hiszen ez teljesen más a jog területéhez képest. A vizsgálatokat úgy kellett megszerveznünk, hogy a pedagógusok értsék és elfogadják a szempontjainkat, mert a jogszabályokat akkor is be kell tartani, ha egyesek nem vesznek róluk tudomást. Sokat dolgoztunk azon, hogy ne utálják meg a jogot, hanem inkább segítségnek tekintsék a konfliktusok feloldásában. Gyakran fel sem tűnik valakinek, ha megsértik a jogait, csak valamilyen furcsa helyzetben találja magát, bántja, ami vele történt. 

Ha belegondol, azért kapom az államtól a fizetésemet, hogy az állampolgárt megvédjem az állami intézménnyel vagy szolgáltatóval szemben.

– Mit tud ezért tenni? Milyen eszközökhöz nyúlhat?
– Civil technikáim és eszközeim vannak: személyes egyeztetéseket kezdeményezek, széles a vizsgálati jogköröm, minden papírba belenézhetek. Ha jogsértést állapítok meg, akkor megfogalmazok ajánlásokat, amelyek ugyan nem kötelező érvényűek, ennek ellenére a döntő többségüket elfogadják. Amit nem fogadtak el, annak többnyire pénz állt a hátterében, az elmúlt negyedszázadban csupán három ajánlásommal történt ilyen. Tettem jogalkotási javaslatokat is az oktatási ügyekben érintett minisztériumoknak, amelyek közül mindegyiket elfogadták.

– Ombudsmanként önnek pártatlannak és elfogulatlannak kell lennie. Ezt szem előtt tartva, milyen a kapcsolata a kormányoldali és az ellenzéki pártokkal?
– Jogszabály szerint senkitől semmilyen utasítást nem kaphatok és nem fogadhatok el. A politikai függetlenségemet az adja, hogy a magyar kormányzati rendszerben senkinek sincs ilyen különleges garanciája. Elsődlegesen a mindenkori oktatásért felelős minisztereknek jelzem, ha történik valami, amire reagálniuk kell. A kapcsolatunk korrekt, sosem politikai, hanem szigorúan szakmai beszélgetéseket folytatunk. Ha bajt észlelek, az nem ellenzéki típusú kritika, hanem a panaszosoktól bejövő információ. Azzal igyekszem meggyőzni a tárcavezetőket, hogy olyan vagyok, mint a királynak az udvari bolond: elmondom, amit látok. 

Nem biztos, hogy igazam van, de abban biztosak lehetnek, hogy őszintén beszélek. Aki megértette ezt, azzal jól sikerült együttműködni, aki nem, azzal döcögősebb volt, de egyetlen miniszter sem próbált rávenni, hogy kivizsgáljak vagy ne vizsgáljak ki valamit, mert az neki kellemetlen. Erre büszke vagyok.

– Mely ügytípusokkal fordulnak önhöz a panaszosok a leggyakrabban?
– Az ügyek kicsivel több mint kétharmada a közoktatás területéről jön – ide értve a szakképzést is –, a többi a felsőoktatásból, vagyis két miniszterrel kell egyeztetnem. A közoktatásban előforduló legsúlyosabb jogsértés az, amikor a tanár fizikailag bántalmaz egy gyereket az iskolában. Jó hír, hogy ezeknek a száma érzékelhetően csökken, ugyanakkor a gyerekek egymás közötti agressziója folyamatosan nő. Elvégeztünk egy nagy vizsgálatot 2009-ben, amelyben feltérképeztük az akkori tizenegyedikesek teljes oktatási életpályáját. 

Kiderült, hogy nem a fizikai bántalmazás mértéke nagy hazánkban, hanem a verbális agresszióé. 

Nálunk az iskolások nem vesznek elő fegyvert, vagy ritkán rántanak kést, ami Finnországban, Nagy-Britanniá­ban és Skóciában óriási probléma.
– Hogyan változott az iskolai agresszió formája, amióta ön az oktatási biztos?
– Amikor a 2009-es vizsgálat elkészült, az akkori diákok beszámolói jeleztek ugyan internetes térben történő összetűzéseket, de főleg a valós világ konfliktusait tárták elénk. A nagy változás ezután állt be. Az iskolában tapasztalható elkövetési minták, mint például a kiközösítés, átkerültek az internetes térbe már 5. és 6. évfolyamos gyerekeknél is. Ekkor már az online kirekesztéstől rettegtek a legjobban, ami azért drámai, mert nem mernek bízni a szüleikben, hiszen ők elvennék tőlük a telefont, és enélkül szintén kiközösítve éreznék magukat. 

Összeért a valós világ és az internetes tér, amit jól mutat, hogy sok gyerek azért verekszik reggel 8-kor, mert éjszaka összevesztek valamin az online világban.

Nincs az a tanár, aki erre fel tud készülni, az iskola pedig nem avatkozhat be a virtuális világba. Mivel a zaklatás nem az intézményben történik, mi sem tudunk segíteni.

Aáry Tamás Lajos interjú.
2025.08.06 Budapest
Fotó: Csudai Sándor

A képen: Aáry Tamás Lajos oktatási jogok biztosa
A gyerekeket nem kell eltiltani a politikától, de az iskolát ki kell venni a politikai csatározásokból (Fotó: Csudai Sándor)

– Információink szerint egyes ellenzéki politikusok arra biztatnak szülőket, hogy a gyerekeikkel összefüggésben támadjanak pedagógusokat, a gyerek elleni agresszióval vádolva meg őket. Valójában viszont arról van szó, hogy a szülők bosszút akarnak állni egy pedagóguson, például mert elégedetlenek az érdemjegyekkel vagy mással. Az ellenzéki politikusnak pedig ez kapóra jön, hiszen tudja támadni a kormányt, az oktatási rendszer vélelmezett hiányosságaira mutogatva. Mi igaz ebből? Tapasztalt ilyen összejátszást?
– Igen, találkoztam ilyennel. Az elmúlt 25 évben negyvenezer panaszt kezeltem, és ez a jelenség is szembejött. Ilyenkor bekérek minden dokumentumot, megnézem, hogy mi történt az iskolában, majd a konfliktus megbeszélését javaslom. Sokszor kiderül, hogy a felszín alatt teljesen más ok rejlik. 

A hazugságok spirálja, a politikai típusú harcok sosem járhatnak sikerrel az iskolán belül. 

Mindenki arra vágyik, hogy az iskolai élet ritmusa helyreálljon. Itt nem egyéni jogokról van szó, mert meggyőződésem, hogy az oktatás a legkollektívabb jogunk. A gyerek nem szabadon dönt arról, hogy iskolába megy, hanem az egész nemzet mondja neki: menned kell, amíg a tankötelezettséged tart. Persze vannak egyéni jogai, amelyekben nem szenvedhet sérelmet, ezt próbálom is elősegíteni. Ha egyvalaki veszít, akkor mindenki veszít. Ezért igyekszem kihúzni a politikai típusú viták méregfogát az iskolákban.

– Ki kell tiltani a politikát az oktatási intézményekből?

– Mivel az iskola a közélet része, a gyerekeket nem kell eltiltani a politikától, de az iskolát ki kell venni a politikai csatározásokból.

Az iskola világa határt szab a politikusoknak: nem fotózkodhatnak a gyerekekkel és nem élhetnek vissza a helyzetükkel, mert még a kampányban is meg fogják büntetni őket. Ha Medgyessy Péterhez vagy Dobrev Klárához hasonlóan valaki órát akar tartani, annak fel kell hívni a figyelmét, hogy van arra szerződött tanár az iskolában. Az igazgatóktól azt kérem, hogy ne engedjék a politikusokat az intézményekbe, a tanároktól pedig azt, hogy húzzák ki magukat és ne hagyják, hogy valaki a hatalmát fitogtatva álljon a katedrára, legyen az akár kormánypárti, akár ellenzéki politikus.

– Lehet kampánygyűléseket tartani az iskola épületében?
– Igen, mivel sok településen az iskola az egyetlen hely, ahol ez kivitelezhető. Azonban ilyen eseményt csak tanítási időn kívül rendezhetnek, gyerekeket pedig nem vezényelhetnek ki rá. Ezenkívül 

hasonló feltételeket kell biztosítani minden politikai szervezetnek az épületben, és sem gyereket, sem tanárt nem lehet kötelezni a részvételre, de nem érheti őket hátrány, ha maguktól mennek. 

Sajnos az iskolák ennek sokszor nem dolgozzák ki a szabályait, és képtelenek ellenállni egyes politikusi kéréseknek.
– A közelmúltban jelent meg az OJBH tavalyi beszámolója. Melyek a jelentés legfontosabb megállapításai?
– Két dolgot emelnék ki. 

Az egyik az a riasztó jelenség, hogy megnőtt az óvodából érkező ügyek száma.

Most hagyják el az óvodát a pandémia idején született gyerekek, akiknek akkor otthon kellett maradniuk. Az óvónők amiatt panaszkodnak, hogy ezek a kicsik nem normakövetők, akarnokokként viselkednek és igénylik a digitális eszközöket, de a kütyük rabjává vált, egyre türelmetlenebb szülőkkel is nehéz beszélni. 

A másik probléma a fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos panaszok számának emelkedése.

Ijesztő módon növekszik az Asperger-szindrómás, az autista, illetve az ADHD-s gyerekek száma, hasonlóan a diszlexiás, diszkalkuliás és diszgráfiás gyerekekéhez. Sokat kellene beszélni arról, hogy rájuk lehetőségként és ne teherként tekintsünk. Minden évben külön fejezetet szánok rájuk a beszámolómban, mert őket tartom a közoktatási rendszerünk legkiszolgáltatottabb rétegének. Sokan nem találnak maguknak megfelelő iskolát a lakhelyük közelében, de úgy hiszem, hogy képesek vagyunk segíteni nekik. Ők is a mi magyarjaink, nem mondhatunk le róluk.

– Milyennek látja a kisebbségekhez tartozók és a Magyarországon tanuló külföldi állampolgárságú diákok helyzetét?
– Egyre nagyobb számban jelennek meg hazánkban a határon túli magyar és külföldi diákok, akik vizsgálatot kérnek valamilyen ügyben, például a felvételi elbírálásoknál. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon a miénk a legtöbb nyelvi fordítást tartalmazó honlap, mert az eljárásaink leiratai az összes uniós, illetve mind a 13 hazai kisebbség nyelvén elérhetők. Nem ritka az sem, hogy külföldön hosszú időt töltő magyar gyerekek jönnek haza, akik visszatérnének a belföldi oktatási rendszerbe, és az ő hézagos ismereteik vezetnek konfliktusokhoz. A magyar állam nem mondhatja azt, hogy nem tudja őket befogadni, ezeket a helyzeteket szintén megoldjuk.

Aáry Tamás Lajos interjú.
2025.08.06 Budapest
Fotó: Csudai Sándor

A képen: Aáry Tamás Lajos oktatási jogok biztosa
Riasztó jelenség az óvodai ügyek és a fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos panaszok számának emelkedése (Fotó: Csudai Sándor)

– Milyen ügyek keletkeztek a mobiltelefonok használatának iskolai korlátozásából?
– Arra számítottam, hogy ebből kialakulhatnak komoly gondok, de végül nem így történt. A kicsik hamar elfogadták az új szabályozást, a nagyobbaknál pedig működnek az arról szóló megállapodások, hogy az okoseszközök mikor használhatók. Örülök annak, hogy csak kisebb esetek bukkannak fel, tömeges probléma nem tapasztalható.

– Ha fel kell idéznie egy negatív és egy pozitív kicsengésű ügyet, melyek jutnak először az eszébe?
– Megkeresett 2003-ban egy Marosvásárhelyről áttelepült család, amelyben az anya rosszul sikerült vérátömlesztése miatt a gyerek HIV-fertőzött lett. Felvették egy szakközépiskolába, ahol a szülők tájékoztatták a gyermek állapotáról az igazgatót, aki a nevelőtestület támogatásával végül visszautasította, hogy a gyermek az intézménybe járhasson. Akkor még a főváros működtette az iskolákat, ezért 

Demszky Gábor főpolgármester segítségét kértem, aki nem állt a család mellé. Nagyon haragudtam Demszkyre, teljes kudarcként éltem meg az esetet. Ezt követően új iskolát kellett keresnünk a gyereknek, aki azóta teljes életet él, megházasodott, és még utódja is lehet.

Ennek pozitív ellenpéldája lett röviddel ezután egy Hepatitis C-vel fertőzött debreceni gyerek esete, akit befogadott egy helyi kis iskola, miután sikeresen leküzdötte a félelmeit. Ennek emlékére még egy apámmal együtt faragott plakettet is kaptak ajándékba.

Borítókép: Az oktatási biztos az igazgatóktól azt kérte, ne engedjék a politikusokat az intézményekbe (Fotó: Csudai Sándor) 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.