Hihetetlennek hangzik, de a minket körülvevő tárgyaknak nagy hatása van agyunk kémiai folyamataira, s ezáltal hangulatunkra. Gondoljunk csak bele: egy kedvenc ruhadarab magabiztossá tesz, egy régi családi tárgy nosztalgiát kelt, egy gyerekrajz pedig puszta látványával örömet okoz. Már csak ezért sem mindegy, milyen a környezetünk.
A most divatba jövő dopamin dekoráció éppen erre játszik rá, úgy díszít, hogy örömérzetet keltsen. Éles váltás ez az utóbbi évtized fekete-fehér-szürke dominanciája után.
Hiszen akár a divatos lakásbelsőket, akár a ruhákat, akár az autókat nézzük, ezek a színek voltak többségben eddig, felüdülést legfeljebb egy kis bézs jelentett. Különösen feltűnő volt az elszürkülés a ’90-es évek neon színei vagy a ’80-as évek tarkasága után. Persze, ez a fajta minimalizmus a minket körülvevő nagy információs és vizuális zajban pihentető tud lenni a maga letisztultságával. Ugyanakkor az ingerszegénység egy idő után unalmas, sőt, lehangoló. Talán éppen emiatt mostanában új trend kezd kibontakozni.

Mi történik az agyban, amikor valami szép?
Semir Zeki és Tomohiro Ishizu neurobiológusok kutatásai szerint amikor valami esztétikailag szépet látunk,
ugyanaz a terület aktiválódik agyunkban, mint szerelem esetén: a jutalmazási központ.
Ez az örömérzet valójában nem kizárólag a dopamin műve.
Egy összetett „boldogságkoktélról” van szó, amelyben a hangulatszabályozó szerotonin, a kötődéshez kapcsolódó oxitocin, az izgalmat fokozó noradrenalin és a jóllétért felelős endorfinok is szerepet kapnak.
Több tanulmány arra is rámutatott, az esztétikus, élénk környezet más érzékszervi élményeket is felerősíthet: a színek, fények vagy textúrák befolyásolják, hogyan érzékelünk például ízeket vagy illatokat. Előfordulhat, hogy ugyanaz a bor egy színes, pozitív érzést keltő térben valóban jobban ízlik. Az agyunk érzékszervei ugyanis nem elszigetelten működnek: amit látunk, az hatással lehet arra is, amit érzünk, ízlelünk vagy tapintunk. A dopamin dekoráció esztétikája arról szól, hogy a választott színek és minták, valamint a tárgyak segítségével olyan módon stimuláljuk az agyat, hogy a „jó közérzetet” biztosító hormontermelést ösztönözzük.