– Magyar Péter felelőtlen ígéretet tett, amatőr, de annál fájóbb hibát vétett: állítása szerint a jelölteket azért mutatja be később, mert így a közvéleménynek kevesebb ideje lesz a rossz arcukat megismerni, ami, lássuk be, nem okos érv azok után, hogy a Tisza Párt alelnökétől már tudni lehet, hogy nem fognak semmit sem elárulni valódi kormányzati terveikből a választásig – mondta el lapunknak Tóth Erik.
Az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója szerint az sem újszerű védekezés a saját hibája elől menekülni próbáló Tisza-elnöktől, hogy a Fideszre fogja ezt a kudarcát is. Háromszáz embert egy olyan párt, amely egyes baloldali közvélemény-kutatások szerint utcahosszal vezet a kormánypártok előtt, egy-két hét leforgása alatt kell, hogy találjon.
Mindez egy mélyebb, a Tisza Párt szempontjából súlyosabb kérdésre is felhívja a figyelmet: a kormányzóképességre
– hívta fel a figyelmet az elemző.
A szakember szerint ugyanis a sorok között figyelmesen olvasóknak Magyar Péter beismerte: azért kellett elhalasztani ismét az egyéni választókerületi jelöltek bemutatását, mert jelenleg nem áll rendelkezésre körzetenként három alternatíva.
A kontextus ugyanis nem kedvez a Tisza Pártnak: miért akarna újdonsült politikus lenni Magyar Péter mellett több száz ember, amikor Tarr Zoltán arról beszél, hogy „választást kell nyerni, utána mindent lehet”?
Ez annak a beismerése, hogy aki a Tisza jelöltje szeretne lenni, annak végig kell hazudnia az áprilisig tartó kampányidőszakot – jelezte Tóth Erik. Szintén aggályosnak tartja, hogy a pártot egy olyan ember vezeti, aki forrófejűsége miatt előbb a családját, majd a politikai közösségét, de a barátnőjét és harcostársait is elárulta már, sőt, attól sem riadt vissza, hogy egy szórakozóhelyen történt, számára kellemetlen incidens után egy telefont dobjon a Dunába.
A szakember szerint komoly probléma, hogy a stabil politikai munkához megbízható parlamenti többségre, jól működő államapparátusra, megfelelő szakminiszterekre és rengeteg olyan képességre van szükség, amivel a Tisza nem rendelkezik.
