– Én azért kérném, hogy így hívjanak, mert szeretnék paraszt lenni. Szeretnék azokra az ősökre is büszke lenni, akik a paraszti életet élték és parasztként tevékenykedtek – ezekkel a szavakkal, paraszti mivoltára hivatkozva mutatkozott be Bóna Szabolcs a Tisza Párt februári kongresszusán.
Az Ellenpont cikke szerint a mezőgazdasági vállalkozó ekkor bukkant fel először az ellenzéki párt háza táján, egy szakmai kerekasztal-beszélgetésen vett részt. Politikai pályája ezt követően gyorsan ívelt felfelé, hiszen pár hónappal később, júniusban Magyar Péter már a Tisza agrárpolitikai munkacsoportjának vezetőjeként hivatkozott rá.
Mostanra egyértelműen ő lett a párt agrárpolitikai arca.
Nagy szerepet játszik a Tisza Párt magyar gazdákat sújtó programjának kidolgozásában.
Mint ismert, Magyar Péter el akarja venni a földalapú támogatásokat a gazdáktól.
Az egyszerű gazdálkodó, aki önerőből, szakmai alapon épített fel mezőgazdasági birodalmat – jól érzékelhetően ezt a karaktert építgetik a Tisza Párt tanácsadói és vezető politikusai Bóna Szabolcsról. Csakhogy ez nem is állhatna távolabb a valóságtól.
Ami a bemutatkozásból kimaradt
Bóna Szabolcs jelenleg a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. igazgatósági elnöke. Ez egy agráripari nagyvállalat, sok minden más mellett sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Központjuk a Győr-Moson-Sopron vármegyei községben, Rábapordányban van, és az elérhető adatok alapján mintegy kilencvenegy főt foglalkoztatnak.
Bóna 2022-ben ért fel a szakmai csúcsra, amikor elnyerte az Év állattenyésztője díjat. Kiterjedt kapcsolatrendszer, nagy befolyás, szép számú alkalmazott, szakmai elismerések – mindene megvan a szintlépéshez a nagyvállalkozónak, aki az elmúlt években a környék nagyhatalmú agrárbárójává nőtte ki magát.
Csakhogy Bóna felemelkedésének van egy erős árnyoldala, ami feltehetően nem véletlenül maradt ki a bemutatkozásából:
családja mindent a szocialista rendszernek és az állampárt iránti lojalitásának köszönhet.
Bónáék a kommunizmus éveiben alapozták meg a vagyonukat, amelyet aztán leleményes módon mentettek át a rendszerváltás utáni időkre. A tiszás üzletember így olyan előnyökkel indulhatott, amelyekről a legtöbben csak álmodhattak.