Mesterséges intelligenciát vetett be az SOS Gyermekfalvak, hogy megmutassa, milyen hiányokkal és szorongásokkal kell élnie egy állami gondoskodásban élő gyereknek.
Ma van az állami gondoskodásban élő gyerekek napja.
Zsiga Melinda kick-boxoló, Ricsi villanyszerelő-gyermekjogi tapasztalati szakértő, Gábor szociális munkás. Mindhármuk múltjában két közös elem van: állami gondoskodásban nőttek fel és sikeresen talpra álltak. Mindenki visz magával valamit otthonról a felnőtt életbe: tárgyakat, érzelmeket, traumákat. Az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére bevezetett állami gondoskodásban élő gyerekek napján a szervezet új kampányában megmutatja, milyen hiányérzetet okoz, ha nincsenek meg az ideális gyerekkorhoz szükséges feltételek. A mesterséges intelligencia segítségével a gyerekkori képek most átváltoznak a vágyott, elérhetetlen gyermekkorrá.
Ha összekoszoltam az új ruhámat, előkerült a nadrágszíj. Emlékszem, ahogy állok a tükör előtt és nézem a nyakamon a szíj nyomát. Emlékszem, hogy a fehér ruhámra, amin a fotón vagyok, nagyon vigyáztam, nem mertem aznap megenni a tízóraimat
– meséli Zsiga Melinda kétszeres világbajnoki bronzérmes kick-boxoló, aki maga is állami gondoskodásban nőtt fel.
„Az anyaotthonban az egyik gyerek nagyon rám volt állva. Egyszer talált egy égő cigicsikket a földön és belenyomta a szemembe. Onnantól kezdve a fémcsúszda alatt bujkáltam mindig, ha kimentünk az udvarra, mert azt reméltem, a fém megvéd majd mindenkitől és mindentől” – emlékezik vissza Ricsi, aki úgy érzi, sosem volt mellette igazán felnőtt, aki óvta volna, figyelt volna az igényeire.
„A gyerekotthonban az ebédlőben volt egy nagy hűtő. Le volt lakatolva, hogy a gyerekek ne tudjanak belőle kivenni semmit, a nevelők nyithatták csak ki. A tizedik szülinapomon kaptam egy tortát az egyik nevelőtől, tejszínes-csokisat, és ebben az évben először én vághattam fel. Jó lett volna, ha nemcsak a nevelő van ott, hanem a saját családom is” – meséli Gábor.
Új applikáció segít a gyerekeknek a szorongás és stressz kezelésében
Az SOS kampányában vizuális kontraszttal mutatja meg azt a párhuzamos valóságot, ami lehetett volna, ha kellő figyelem van a széthullás előtt álló családokon a rendszer részéről, nagyobb hangsúly a prevención és a családmegerősítésen. Míg az eredeti fotókon a gyermekvédelmi gondoskodásban felnőtt fiatalok gyerekkorából láthatunk epizódokat, a párhuzamos valóság fotóján az AI a régi emléket egészíti ki olyanná, amilyet a fiatal gyermekként valójában szeretett volna.
