Jogi kiskapu lehet a távirányítás
A nemzetközi jog előírja, hogy az államoknak együtt kell működniük és információt kell megosztaniuk a különböző tengeri, határokon átnyúló bűncselekmények megelőzése érdekében. Például az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 108. cikke minden államot kötelez arra, hogy közösen lépjenek fel a nyílt tengeren zajló kábítószer-csempészet visszaszorítása érdekében. Az 1988-as kábítószer egyezmény ennél is tovább megy: lehetővé teszi a szerződő felek számára, hogy megállítsák és átvizsgálják egymás hajóit, ha megalapozottan gyanítható, hogy tiltott kábítószerek csempészetében vesznek részt. Ugyanakkor
ha egy távirányítású tengeralattjáróról vagy drónról beszélünk, amelynek nincs senki a fedélzetén, a jelenlegi jogszabályok és rendészeti eljárások értelmezése már nem annyira evidens.
Az ausztrál jogszabályok például úgy határozzák meg bűncselekményként a kábítószer-csempészetet, hogy egy „személy szállítja az anyagot”, azonban nem térnek ki arra az esetre, amikor a szállítás idején a személy fizikailag nincs jelen. Egy ember nem feltétlenül tekinthető a tiltott szerek birtokosának, ha távolról irányít egy narco-drónt.
Felelős a jármű tervezője?
Ez felveti annak a kérdését is, hogy vajon milyen módon vonható büntetőjogi felelősségre egy jármű tervezője. Például mi történik akkor, ha a járművet tervező személy nem tudta, hogy azt bűncselekmény elkövetésére fogják használni? A tengeri autonóm járművek tervezőinek és gyártóinak mérlegelniük kell, hogyan védhetik meg termékeiket a nem rendeltetésszerű, jogellenes felhasználástól.
További vitás kérdés lehet annak a meghatározása, hogy melyik országnak van joghatósága, amikor egy bűnszervezet „narco-tengeralattjárókat” használ. Például mi történik akkor, ha a feltételezett elkövető egy belarusz területen tartózkodó orosz állampolgár, aki egy autonóm járművet irányít, hogy kábítószert szállítson Mianmarból Ausztráliába?
A személyzet nélküli járművek miatt az államoknak új joghatósági alapokat kell mérlegelniük, amelyek igazolják a hatáskör gyakorlását egy feltételezett elkövető felett.
Még ha a rendvédelmi hatóságoknak sikerül is letartóztatniuk az elkövetőt és érvényesíteniük a joghatóságot, a büntetőeljárás valószínűleg számos további kihívástól függ majd, például a bűnügyi hírszerzési információk megosztásától és a kiadatási eljárásoktól – fogalmazott a DKI.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!