Mindig a legrosszabbra kell felkészülni – így dolgoznak a magyar légimentők

Nincs helye mérlegelésnek, ha a bejelentés alapján úgy tűnik, súlyos lehet a helyzet, kollégáink mindenképp elindulnak ellátni a sérülteket – többek között erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban a Magyar Légimentők orvos igazgatója. Gebei Róberttel emellett arról is beszélgettünk, hogyan szervezik a munkát, milyen kihívásokkal küzdenek, és miért van szükségük lelki támogatásra is azoknak, akik nap mint nap emberéleteket mentenek.

Fotó: Kurucz Árpád

Emberfeletti munkát végeznek hazánkban a légimentők. Nap mint nap a legnehezebb helyzetekben állnak helyt, hogy életeket mentsenek, akár országutakon, akár a Balaton partján. A helikopterek fedélzetén dolgozó orvosok, pilóták és szakemberek munkájába engedett betekintést Gebei Róbert, a Magyar Légimentők orvos igazgatója.

A magyar légimentés jelenleg kilenc helikopterrel és hét bázissal működik az országban

– nyilatkozta lapunknak Gebei Róbert. Az igazgató hozzátette, a szervezet 2020 januárja óta tartozik a Készenléti Rendőrség felügyelete alá, miközben a szakmai irányítást továbbra is az Országos Mentőszolgálat biztosítja.

Gebei Róbert, a Magyar Légimentők orvos igazgatója Fotó: Kurucz Árpád

Helikopterrel az életmentésért

– A mentési feladatokat, az eseteket, a riasztásokat az Országos Mentőszolgálattól kapjuk, a finanszírozás viszont a rendőrséghez került – emelte ki Gebei Róbert, hangsúlyozva, hogy a kilenc helikopter mellett saját karbantartási egységük is van. Az orvos igazgató arról is beszélt, hogy a hét bázis Budaörs, Miskolc, Debrecen, Szentes, Balatonfüred, Marcali és Szekszárd térségében található, így gyakorlatilag az egész országot lefedik.

Bázisváltások, új épületek

Az igazgató kiemelte, hogy az elmúlt években több új központ is épült kormányzati támogatással. Miskolcon, Szekszárdon és Marcaliban egyaránt modern, korszerű bázisok létesültek. Pécsről például Szekszárdra költözött az egység, mert így több magyar település érhető el, hatékonyabb a mentés.

Egységes felszerelés, egységes tudás

A légimentők minden bázison azonos típusú helikopterrel és felszereléssel dolgoznak. – Akár Miskolcon, akár Marcaliban szállunk fel, ugyanaz a technika, ugyanaz a képzés, ugyanazok az eljárások – mondta az igazgató, kiemelve, hogy ez biztosítja, hogy 

bárhol is történik baleset, a bajba jutott ember ugyanazt a magas színvonalú ellátást kapja.

Gebei Róbert a személyi állományról is pontos képet adott: 23 pilóta, 28 paramedikus és 44 orvos dolgozik a légimentőknél. Az orvosok többsége részmunkaidőben, kórházi munkája mellett lát el szolgálatot, így naprakész gyakorlattal rendelkeznek.

Életmentés a levegőből

Évente mintegy 3800 riasztása van a légimentőknek, bázisonként ez átlagosan napi egy-két bevetést jelent, de nyáron, különösen a Balaton környékén, akár napi hat bevetés is lehet. 

– Az esetek fele súlyos sérültek ellátása, a másik fele belgyógyászati, például infarktus, stroke vagy újraélesztés

– nyomatékosította Gebei Róbert, aki azt is hozzátette, hogy a baleseteknél leggyakrabban motorosokat látnak el. – Idén eddig 150 motorosbalesetnél jártunk. A helyszínen az esetek tíz százalékában már nem tudtunk segíteni, és az érintettek fele életveszélyes sérüléseket szenvedett. A legtöbben húsz és ötven év közöttiek voltak – emelte ki.

Fotó: Kurucz Árpád

A döntés a mentésirányítónál van

A helikopterek riasztását a megyei mentésirányítók végzik. Ők mérlegelik, hogy szükséges-e légimentés. Az igazgató hangsúlyozta, van erről egy hivatalos protokoll is: súlyos sérülés, nagy vérveszteség, eszméletvesztés, égés vagy mérgezés esetén általában indokolt a helikopter. – A mentésirányítónak mindig a legrosszabbra kell gondolnia – mondta Gebei Róbert, megemlítve, 

ha egy bejelentés alapján úgy tűnik, súlyos lehet a helyzet, inkább elindítják a gépet, és ha a helyszínen kiderül, hogy nincs akkora baj, egyszerűen visszafordulnak.

Az igazgató fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a légimentők nemcsak gyorsabbak, de a levegőből gyakran segítik a földi egységek tájékozódását is. Egy autópálya-balesetnél például a helikopterből pontosan látszik, melyik lehajtón érdemes megközelíteni a helyszínt.

Vér az életekért

A légimentők az elmúlt években új eszközt is bevetettek: a helyszíni vérátömlesztést. – Négy éve vezettük be, azóta közel háromszáz esetben alkalmaztuk – nyilatkozta Gebei Róbert.

A mentők lelke is sérülhet

A munka hatalmas pszichés terheléssel jár. A légimentőknél pszichológus is dolgozik, és szoros a kapcsolat az Országos Mentőszolgálat krízisintervenciós csoportjával. 

– Ha gyermekekről vagy nagyon megrázó halálesetről van szó, a pszichológusok aktívan keresnek minket, de sokszor már a helyszínen vagy közvetlenül az eset után megbeszélik a csapat tagjai, ki hogyan érzi magát

– ismertette az orvos igazgató, hozzátéve, hogy volt olyan eset, amikor utána húsz perc szünetet kellett tartani, mert annyira megrázó volt az esemény.

A hivatás csúcsa, de nem bárki számára

A légimentőkhöz nehéz bekerülni. Az orvosok és a paramedikusok szigorú, többkörös kiválasztáson mennek át, a pilótáknál pedig még nagyobb az elvárás. – Ezerórányi kapitányi tapasztalat kell, ebből legalább ötszáz helikopteres. Ez nagyon költséges és nehezen megszerezhető – fogalmazott Gebei Róbert, aki azt is elmondta, hogy 

a katonai pilótaképzés és a civil repülés között nincs egyszerű átjárás, így a tapasztalt szakemberek toborzása komoly kihívás.

 – A pilóták 65 éves korukig dolgozhatnak, szigorú orvosi vizsgálatok mellett – tette hozzá.

Fotó: Kurucz Árpád

Fizikai és lelki állóképesség

A légimentők nemcsak mentenek, hanem folyamatosan edzenek is. – A bázisokon konditermek, futópadok, sőt sportversenyeken induló csapatok is vannak – sorolta az igazgató. Mint elmondta, 

a fizikai felkészültség ugyanis a terepen is nélkülözhetetlen: a hegyvidéki vagy erdei mentéseknél sokszor kell gyalogosan, felszereléssel a hátukon megközelíteni a sérültet.

Egy hivatás, amiért élni kell

– A légimentők munkája egyszerre technikai és emberi kihívás, amit nem lehet fél szívvel csinálni – fogalmazott Gebei Róbert, hangsúlyozva: „aki ide jön, annak tudnia kell, hogy nemcsak a betegért, hanem egymásért is felelünk, és minden egyes sikeres mentés emlékeztet minket arra, miért érdemes ezt csinálni”.