Mindig a legrosszabbra kell felkészülni – így dolgoznak a magyar légimentők

Nincs helye mérlegelésnek, ha a bejelentés alapján úgy tűnik, súlyos lehet a helyzet, kollégáink mindenképp elindulnak ellátni a sérülteket – többek között erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban a Magyar Légimentők orvos igazgatója. Gebei Róberttel emellett arról is beszélgettünk, hogyan szervezik a munkát, milyen kihívásokkal küzdenek, és miért van szükségük lelki támogatásra is azoknak, akik nap mint nap emberéleteket mentenek.

Fotó: Kurucz Árpád

Életmentés a levegőből

Évente mintegy 3800 riasztása van a légimentőknek, bázisonként ez átlagosan napi egy-két bevetést jelent, de nyáron, különösen a Balaton környékén, akár napi hat bevetés is lehet. 

– Az esetek fele súlyos sérültek ellátása, a másik fele belgyógyászati, például infarktus, stroke vagy újraélesztés

– nyomatékosította Gebei Róbert, aki azt is hozzátette, hogy a baleseteknél leggyakrabban motorosokat látnak el. – Idén eddig 150 motorosbalesetnél jártunk. A helyszínen az esetek tíz százalékában már nem tudtunk segíteni, és az érintettek fele életveszélyes sérüléseket szenvedett. A legtöbben húsz és ötven év közöttiek voltak – emelte ki.

Fotó: Kurucz Árpád

A döntés a mentésirányítónál van

A helikopterek riasztását a megyei mentésirányítók végzik. Ők mérlegelik, hogy szükséges-e légimentés. Az igazgató hangsúlyozta, van erről egy hivatalos protokoll is: súlyos sérülés, nagy vérveszteség, eszméletvesztés, égés vagy mérgezés esetén általában indokolt a helikopter. – A mentésirányítónak mindig a legrosszabbra kell gondolnia – mondta Gebei Róbert, megemlítve, 

ha egy bejelentés alapján úgy tűnik, súlyos lehet a helyzet, inkább elindítják a gépet, és ha a helyszínen kiderül, hogy nincs akkora baj, egyszerűen visszafordulnak.

Az igazgató fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a légimentők nemcsak gyorsabbak, de a levegőből gyakran segítik a földi egységek tájékozódását is. Egy autópálya-balesetnél például a helikopterből pontosan látszik, melyik lehajtón érdemes megközelíteni a helyszínt.

Vér az életekért

A légimentők az elmúlt években új eszközt is bevetettek: a helyszíni vérátömlesztést. – Négy éve vezettük be, azóta közel háromszáz esetben alkalmaztuk – nyilatkozta Gebei Róbert.

A mentők lelke is sérülhet

A munka hatalmas pszichés terheléssel jár. A légimentőknél pszichológus is dolgozik, és szoros a kapcsolat az Országos Mentőszolgálat krízisintervenciós csoportjával. 

– Ha gyermekekről vagy nagyon megrázó halálesetről van szó, a pszichológusok aktívan keresnek minket, de sokszor már a helyszínen vagy közvetlenül az eset után megbeszélik a csapat tagjai, ki hogyan érzi magát

– ismertette az orvos igazgató, hozzátéve, hogy volt olyan eset, amikor utána húsz perc szünetet kellett tartani, mert annyira megrázó volt az esemény.

A hivatás csúcsa, de nem bárki számára

A légimentőkhöz nehéz bekerülni. Az orvosok és a paramedikusok szigorú, többkörös kiválasztáson mennek át, a pilótáknál pedig még nagyobb az elvárás. – Ezerórányi kapitányi tapasztalat kell, ebből legalább ötszáz helikopteres. Ez nagyon költséges és nehezen megszerezhető – fogalmazott Gebei Róbert, aki azt is elmondta, hogy 

a katonai pilótaképzés és a civil repülés között nincs egyszerű átjárás, így a tapasztalt szakemberek toborzása komoly kihívás.

 – A pilóták 65 éves korukig dolgozhatnak, szigorú orvosi vizsgálatok mellett – tette hozzá.

Fotó: Kurucz Árpád

Fizikai és lelki állóképesség

A légimentők nemcsak mentenek, hanem folyamatosan edzenek is. – A bázisokon konditermek, futópadok, sőt sportversenyeken induló csapatok is vannak – sorolta az igazgató. Mint elmondta, 

a fizikai felkészültség ugyanis a terepen is nélkülözhetetlen: a hegyvidéki vagy erdei mentéseknél sokszor kell gyalogosan, felszereléssel a hátukon megközelíteni a sérültet.

Egy hivatás, amiért élni kell

– A légimentők munkája egyszerre technikai és emberi kihívás, amit nem lehet fél szívvel csinálni – fogalmazott Gebei Róbert, hangsúlyozva: „aki ide jön, annak tudnia kell, hogy nemcsak a betegért, hanem egymásért is felelünk, és minden egyes sikeres mentés emlékeztet minket arra, miért érdemes ezt csinálni”.