Európa valami olyannak lett a központja, amit nagyon el kellett volna kerülni

Európa mára a kokain egyik globális központjává vált: már nem pusztán célállomás, hanem logisztikai központ, feldolgozóhely és újraelosztó központ – mutatott rá Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet (DKI) stratégiai igazgatója.

Van egy mondat, amelyet egy leköszönő uniós vezető hagyott ránk, és amely súlyosabb, mint bármely statisztika: „a drogok mindenhol ott vannak” – hívta fel a figyelmet Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet (DKI) stratégiai igazgatója. A szakember szerint ez nem kampányszlogen, nem pánikkeltés, inkább hideg leltárfelvétel. 

Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója (Fotó: Bach Máté)

Alexis Goosdeel, az Európai Unió Kábítószer-ügynöksége (EUDA) távozó igazgatója nem kevesebbet állított, mint hogy 

Európa mára a kokain egyik globális központjává vált.

Nem csak fogyasztja, hanem szervezi, osztja, újracsomagolja, és közben úgy tesz, mintha a droglegalizáció amolyan ideológiai vita lenne, nem pedig kőkemény társadalmi kérdés, ami, nem mellesleg, politikai üggyé is vált.

Perifériáról a hétköznapokba

A kokain régen a periféria ügye volt: kikötők sötét rakpartjai, alvilági leszámolások, „nem a mi problémánk” reflex. Ma viszont ott van az irodai mosdókban, fesztiválokon, külvárosi lakásokban, elit bulikban és hétköznapi hétvégékben. Nem rejtőzik, Nyugat-Európában már normalizálódott, és ez a normalitás a legveszélyesebb. Goosdeel szavai azért ütnek, mert nem moralizálnak. Nem beszél „romlott fiatalokról” vagy „rossz döntésekről”. Azt mondja: példátlan mennyiség, példátlan tisztaság, példátlan elérhetőség. Ez nem erkölcsi, hanem strukturális kérdés. A drogpiac működik, hatékony, gyors, alkalmazkodó. Sokkal gyorsabban reagál, mint az államok.

Téglásy Kristóf felidézte: „a rekordméretű lefoglalások nem a győzelem jelei, hanem annak bizonyítékai, hogy a piac óriási.” A stratégiai igazgató hangsúlyozta: ez a mondat különösen kellemetlen azoknak a nyugat-európai vezetőknek, akik minden sajtótájékoztatón diadalittasan mutatják fel a tonnákat, miközben országaikban szinte háborítatlanul folyik a kábítószer-kereskedelem és -használat. A lefoglalás fontos, de nem stratégia. Az csak tünetkezelés egy olyan rendszerben, amelyben a kokain útja Latin-Amerikától Rotterdamig vagy Antwerpenig olajozottabban működik, mint sok legális ellátási lánc. Itt jön a valódi fordulat: 

Európa már nem pusztán célállomás, hanem logisztikai központ lett, feldolgozóhely és újraelosztó központ.

Ahogy Goosdeel fogalmazott: „Európa ma már nem csupán fogyasztója a kokainnak, hanem annak egyik szervező terepe is.” A szervezett bűnözés nem „betör” a kontinensre, hanem itt van, és beépül a kikötőkbe, szállítmányozásba, pénzügyi rendszerekbe. A fehér por nyomában pedig nemcsak függőség jön, hanem korrupció, erőszak és félelem is. A háttérben pedig mindig egyvalami áll: a pénz.

Hallgatnak az egészségügyi problémákról

Nyugat-Európában a közegészségügyi következményekről még mindig hajlamosak suttogva vagy sehogyan sem beszélni. Mintha a kokain kevésbé lenne veszélyes csupán azért, mert nem a hajléktalansághoz, a bevett sztereotip „drogos” képhez kötődik, azonban a sürgősségi osztályok statisztikái mást mondanak. A szorongás, a pszichózis, a szívproblémák, a túladagolások nem kérdeznek a társadalmi státusz felől senkit. A leköszönő vezető egyértelműen fogalmaz: „a drogok hatása ma már nem egy szűk csoportra korlátozódik, minden korosztályt érint.” 

Ez az a pont, ahol a politika rendszerint hátralép (lásd a német választási ígéret be nem tartása), mert ezen a ponton a drogok elleni küzdelem már kényelmetlen lehet. Túl sok „normális”, esetleg befolyásos szavazót érint és túl sok gazdasági érdek metszéspontjában áll. Könnyebb a rendőrségre mutogatni, mint beismerni, hogy ez társadalmi modellkérdés. 

A gyors siker, a teljesítménykényszer, az éjszakába nyúló munka és a „pörögni kell” kultúrája tökéletes táptalaj, ahol a természetes védőfaktorok, a család vagy éppen a keresztény értékrend folyamatos támadás alatt áll

– mutatott rá a szakember.

Téglásy Kristóf leszögezte: Goosdeel búcsúja nem egyszerű figyelmeztetés, hanem vádirat, de nem személyek ellen, hanem rendszerek ellen. Azt kérdezi: mit tesz Európa, amikor szembesül azzal, hogy a drog nem kivételes eset, hanem mindennapos valóság lett? 

Ma már nem az a kérdés, hogy jelen vannak-e a drogok, hanem az, hogy hogyan reagálunk erre a valóságra.

Lehet tovább hárítani, de közben egy kontinens szembesül egy olyan világgal, amely nem ismeri a kompromisszumot vagy a kegyelmet. A drogkereskedők nem várnak reformokra, nem érdekli őket a választási ciklus, ők csak teszik a dolgukat. A kérdés az, hogy Európa mikor kezdi el végre a sajátját – zárta gondolatait a DKI stratégiai igazgatója.

Borítókép: illusztráció (Fotó: AFP)

További játékainkhoz kattintson ide!