Amerikai kiképzés, valós vészhelyzet – Az Egyesült Államokban bizonyított a magyar helikopterpilóta

Az amerikai hadsereg helikopterpilóta-képzésen Donáth Ádám hadnagy, aki a Magyar Honvédség kötelékében készül katonai pilótai szolgálatra. A képzésen az amerikai hadsereg által alkalmazott eljárásrendeket és repülési gyakorlatokat sajátította el, amely komoly szakmai és személyes kihívást jelentett. A fiatal tiszt célja, hogy a megszerzett tapasztalatokkal a magyar honvédségben folytassa pályáját.

Kilenc hónap az Egyesült Államokban, napi többórás repülések, valódi vészhelyzetek és egy olyan kiképzési rendszer, ahol az amerikai katonai helikopterpilóták pályája is kezdődik – a Magyar Honvédség történetében Donáth Ádám hadnagy az elsők között vehetett részt az amerikai hadsereg helikopterpilóta-képzésén, amely nemcsak emberileg volt hatalmas élmény, hanem szakmailag is különlegesnek számít. Az interjúban arról beszélgettünk, milyen érzés lezárni egy életre szóló időszakot, miben más az amerikai és a magyar kiképzés, mik voltak a legveszélyesebb helyzetek és hogyan válik egy gyerekkori álom hivatássá.

Donáth Ádám hadnagy (Forrás: Honvédelmi Minisztérium)

– Már ötéves korom óta tudom, hogy pilóta akarok lenni. 2013-ban jártam a kecskeméti repülőnapon, amikor eldöntöttem, hogy katonai repüléssel szeretnék foglalkozni – idézte fel a hadnagy, hozzátéve: így mikor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán 2018-ban újraindult a pilótaképzés, magától értetődő volt, hogy oda adja majd be a jelentkezését.

Szigorú napirend

Elmondása szerint 2021-ben nyert felvételt, majd 2024 nyarán tudta meg, hogy négy társával együtt kiválasztották, és ősszel utaznak ki az amerikai képzésre, az alabamai Fort Rucker bázisra. – Ami első benyomásra lenyűgöző volt, az a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége, amely megmutatkozott a kiképzőhelikopterek számában is. Így bármilyen meghibásodás történt a gépünkkel, átültünk egy másik helikopterbe, és végre tudtuk hajtani a feladatot – magyarázta.

A kiképzés egészét folyamatos tanulás jellemezte, szigorúan felépített napirenddel. Egy-egy osztály nagyjából ötven főből állt, amelyet két csoportra osztottak: míg az egyik a reggeli órákban repült, a másik délután teljesítette a gyakorlati feladatokat – mindezt pedig elméleti, úgynevezett akadémiai oktatás egészítették ki. Donáth Ádám külön kiemelte a képzés azon sajátosságát, hogy 

a pilótajelöltek kettesével voltak beosztva egy oktatóhoz. Ő társnak egy amerikai pilótajelöltet kapott.

– Összesen három órát repültünk nagyjából mindennap, másfél órás felosztásban. Amíg egyikünk vezetett, addig a másikunk hátul ült és segített a feladatlista teljesítésében, számolta a tüzelőanyag-fogyasztást, illetve figyelte a légteret is – fejtette ki.

Egy komfortzónán kívüli élmény

A képzés utolsó fázisában Donáth Ádám és társa a helikopteres repülés harcászati oldalába is belekóstolhatott” Felidézte, ugyan ez izgalmas volt, de mégsem ez volt a legadrenalindúsabb élménye. Az egyik gyakorlaton ugyanis a gépe főreduktorának egyik olajnyomásrendszere rendellenes értékeket kezdett el mutatni. Ilyen helyzetben az előírás egyértelmű: megelőző leszállást kell végrehajtani a lehető legközelebbi repülőtéren. 

A bökkenő csak az volt, hogy velük ez a legközelebbi bázistól 80–100 kilométerre történt, így nem volt lehetőség arra, hogy egy másik, éppen gyakorló helikopter felvegye őket.

Végül ugyan biztonságban le tudtak szállni, egy egészségügyi mentésre készenlétben álló UH–60 Black Hawk vitte őket vissza. – Nem elméleti példáról beszéltünk, hanem egy konkrét helyzetről, ahol pontosan tudni kellett, mit látunk, mit jelent, és mi a következő lépés – idézte fel, majd hangsúlyozta: nem véletlen, hogy az ilyen esetek kezelésére az eljárásrendeket fejből kell tudni: ha a másik biztosítórendszer is meghibásodik, az a forgószárny leállásához és a helikopter elvesztéséhez vezethet. A hadnagy a szituáció súlyát egy korábbi tragikus kimenetelű esettel szemléltette, amikor egy amerikai UH–1-es Huey személyzete nem a megfelelő eljárás szerint kezelte a hasonló problémát.

Forrás: Honvédelmi Minisztérium

Donáth Ádám a képzést zárórepüléssel zárta, amelyet azzal a társával csinált végig, akivel a kezdetek óta párban volt. – Mind a ketten a nulláról kezdtünk el együtt tanulni, ezért nagyon nagy élmény volt, hogy a végén ketten, mint egy valódi személyzet, felügyelet nélkül végeztük a gépátvételt, az indítást, és önállóan üzemeltettük a helikoptert. Átrepültünk a megadott útvonal alapján egy másik repülőtérre, ott váltottunk, utána pedig a másikunk hozta vissza a helikoptert, teljesen önállóan. 

„Itt lehetett igazán érezni azt az önállóságot, azt a felelősséget, ami egy pilótára hárul, és mindenképp itt éreztük, hogy most valamit elértünk”

 – fogalmazott.

Így nem meglepő módon társával barátság alakult ki, megígérték egymásnak: tartani fogják a kapcsolatot. – Mondtam neki, ha esetleg Európában járnak majd gyakorlatozni, mindenképp szóljon – tette hozzá. Elmondása szerint most, hazatérte után célja, hogy Magyarországon befejezze a pilótaképzést és végül a Magyar Honvédség Kiss József 86. Helikopterdandárhoz kerüljön. – Bárkit, akit érdekel a repülés, annak mindenképpen ajánlom az NKE képzését, amit ha sikeresen teljesít, akkor a végén egy igazán szép hivatásban szolgálhat – hangsúlyozta Donáth Ádám

Borítókép: Donáth Ádám és amerikai társa a Fort Rucker kiképzőbázison (Forrás: Honvédelmi Minisztérium)