Sinkovits Imre a Nemzet színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész 1928-ban született Budapesten. Gyermekkora nagy részét cserkészként töltötte, amely életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra és önfegyelemre, valamint kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte. A második világháború alatt kármegfigyelő szolgálatot teljesített. Színészi pályáját 1948-ban, a Belvárosi Színházban kezdte, az 1956-os forradalom és szabadságharcban pedig tízezer ember előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál. A forradalom leveréséig a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságának tagjává választották, amelyet Kádár János később feloszlatott. A forradalom után folyamatosan nyomozók zaklatták, megfigyelték, kihallgatásokra vitték, színészi munka híján fröccsöntőként dolgozott, hogy eltarthassa családját. Csupán 1958-tól engedték meg neki, hogy a József Attila Színházban, később pedig a Nemzeti Színházban játsszon. Olyan legendás alkotásokban játszott filmszerepeket, mint a Két félidő a pokolban, A tizedes meg a többiek, az Egri csillagok vagy az Isten hozta, őrnagy úr! Sinkovits Imre 2001-ben, 72 évesen hunyt el tüdőrákban, akinek emlékére 2011-ben utcát neveztek el Pesten, 2014-ben a Nemzeti Színház díjat alapított emlékére és páholyt neveztek el róla, rá egy évre pedig felavatták a Sinkovits Imre kamaratermet a Pesti Vigadóban.