Három évtizedes elhanyagoltságát, súlyos forráshiánytól kísért korszakát követően néhány éve – elősorban a migrációs válság, illetve az ukrajnai konfliktus hatására – került ismét a nemzeti biztonság kérdése a magyar politika homlokterébe.
A honvédelem területén a ráfordítások nagymérvű bővítésből finanszírozott Zrínyi 2026 modernizációs program mondhatni repülőrajtot vett: százmilliárd forintos nagyságrendben születtek régóta esedékes, a katonák által nagyon várt beszerzési döntések.
Számos szerződést írtak alá, A319 és Falcon 7X szállító repülőgépek, H145M könnyű és H225M közepes többcélú helikopterek, Carl Gustaf páncéltörő fegyverek, Leopard 2 harckocsik, PzH2000 önjáró lövegek, légvédelmi rakéta vezetési rendszer megvásárlásáról. Szintén megkezdődött a rendszerváltást követően leépített hazai hadiipar feltámasztása. Cseh licensz alapján kézifegyverek előállítása indult meg egy új kiskunfélegyházi üzemben, a magyar állam pedig tavaly év végén megvásárolt egy neves osztrák aknavetőgyárat.
A kezdeti tapasztalatok ugyanakkor megmutatták, hogy az ínséges időszak „hiánygazdálkodáshoz” idomult beszerzési rendszer, a biztonság területén érintett tárcák és szervezetek különálló, szétforgácsolt beszerzési mechanizmusai nem felelnek meg sem a nagyívű stratégiai szándéknak, sem a konjunktúra követelményeinek.
Erre ad választ a „központi beszerzés szervének” kijelölése, azaz a VBÜ létrehozása, melynek illetékességi területeként a december 20-án kiadott 329/2019. kormányrendelet szövege a honvédelmi, rendvédelmi, bűnüldözési, bűnmegelőzési, büntetőeljárási, büntetés-végrehajtási, nemzetbiztonsági, határőrizeti és határforgalmi, katasztrófavédelmi, adóhatósági és vámhatósági, őrzési, védelmi, illetve önvédelmi célú haditechnikai eszköz és szolgáltatás beszerzéseket sorolja fel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jövőben a Honvédelmi Minisztérium mellett a Belügyminisztérium, illetve jószerével minden, biztonsági területen érintett állami szerv beszerzéseinek oroszlánrészét a VBÜ-n keresztül valósítják meg.
