Kátyúkkal teli poros úton zötykölődünk be Tiszaburára. A Jász-Nagykun-Szolnok megyében található hátrányos helyzetű település felé vezető úton rendezettebb, jómódú és érezhetően lemaradt falvak váltják egymást. Az út egyes szakaszai jó minőségűek, de van, ahol szörnyű az infrastruktúra. – Errefelé minden „maradékelven” működik. Akkor kezdenek hozzá valamihez, ha éppen van miből – igyekszik megmagyarázni a rendszertelenséget kérdésünkre válaszolva Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, aki áprilistól miniszterelnöki biztosként felel a cigányság felzárkóztatásáért. A megbízást a máltaiak Tiszaburán és Tiszabőn elindított Jelenlét modellprogramja alapján kapta a szakember. A cél, hogy az itt is szerzett tapasztalatok alapján kezdjék meg az elszegényedett települések felzárkóztatását.
– Tiszabura a rendszerváltás előtt prosperáló település volt. Az ötödik legnagyobb bevételű tsz volt az itteni – mondja lapunknak Bátki Márton szociális munkás, a tiszaburai Jelenlét program vezetője. Akkora gyümölcsösök tartoztak Tiszaburához, hogy a közelben egy százötven főt foglalkoztató ládagyárat is létesítettek. A tsz megszűnésével azonban minden megváltozott. A falu lakossága – amelynek többsége a szövetkezetben mezőgazdasági munkát végzett – elveszítette állását. Ma a monokultúrás, óriástáblás rendszerben kizárólag búzát, kukoricát és napraforgót termelnek a környéken, és a gépesített folyamatokhoz nincs szükség a helyiek munkájára. Tiszabura nem egészen harminc év alatt a környék leggazdagabb településéből az egész ország egyik legszegényebb községévé vált.
A 3300 fős nagyközség lakosságának több mint fele 18 év alatti – mondja Bátki Márton. Mintegy kétszáz, három évnél fiatalabb gyermek él itt. Közel 250-en járnak óvodába, és négyszázan általános iskolába a településen. Mintegy százötven gyerek más községekbe jár át tanulni. A rendkívül gyorsan fiatalodó Tiszabura lakosságának kilencven százaléka cigány származású. Bátki Márton elmondása szerint a helyiek nyitottan fogadták a hozzájuk érkező máltaiakat. – Nyúlnak a segítség után – fogalmaz a szociális szakember. Hatalmas a munkanélküliség, de ha van lehetőség, a helyiek élnek vele, és dolgoznak. Az önkormányzat 150-300 főnél többnek nem tud közmunka-lehetőséget biztosítani, de a növekvő munkaerőhiány miatt most jobb a helyzet, mert egyes gyárak naponta kisbuszokkal szállítják a munkaerőt magukhoz. Vannak, akik napi öt órát ingáznak, hogy dolgozni tudjanak. Ezek a lehetőségek azonban legtöbbször munkaközvetítő cégeken keresztül érkeznek. Szabadságra menni vagy betegszabadságot kivenni nemigen van lehetőség. – Ha valaki kiesik a munkából, már másnap betöltik a helyét a gyártósoron – meséli Bátki Márton.