Kés-kisokos: a tökéletes vágószerszám néhány titka

A jó vágószerszám ugyanis a legfontosabb dolog a konyhában. Megfelelő kés nélkül nem lehet jól dolgozni, és sajnos itt nincsenek csodák, az bizony drága! Ha valami pofásan néz ki, profinak tűnik, de aránytalanul olcsó, kezdjünk el bátran gyanakodni, mert sajnos az minden bizonnyal annyit is ér. Igazán profi kést azonban egyszer kell megvenni az életben, és ha szakszerűen használjuk, élezzük, tároljuk, egy életen át ki fog szolgálni minket.

A méret a lényeg

Nem igaz a macsó, főzni tudó férfi ismerősök azon állítása, miszerint minél nagyobb egy kés, annál profibban lehet vele vágni! Egy kés kiválasztásánál az a legfontosabb szempont, hogy a használója mennyire tartja kényelmesnek. Legyen jó fogása a markolatnak, ne legyen túl nagy a súlya, és legyen megfelelő a súlyelosztása. Vásárláskor vegyük a kezünkbe, próbálgassuk, imitáljunk vele pár vágó mozdulatot. Akkor vegyük csak meg, ha tényleg „szól hozzánk”. A megfelelő kés kiválasztása pont annyira fontos és szubjektív, mint a varázspálca vásárlás a Harry Potter-könyvekben: ha jól választunk, utána egy életen át szolgál minket!

A megfelelő forma

Fontos, hogy a nyél jól illeszkedjen a kézbe, mert nincs annál kellemetlenebb, mint amikor hólyagos lesz az ember tenyere 3-4 hagyma felaprítása után. A vágószerszám legyen a kéz és az alkar meghosszabbítása, a fém rész fusson a nyél legvégéig. Akármilyen dizájnosan néz ki, egy olyan kés, aminek az éle csak néhány centi mélyen csatlakozik a nyélbe, hamar tönkre fog menni. A nyél anyaga lehet műanyag, fém, fa vagy bambusz, mindegyikből van jó is, gagyi is, de sajnos nincsenek csodák, olcsó késnek tényleg minden egyes esetben híg a leve!

A jó vágószerszám ugyanis a legfontosabb dolog a konyhában
Fotó: Pixabay

Kiválasztás

Alapvetően két irányba lehet elindulni. Vannak a solingeni acélból készült európai kések, vagy az annál jóval keményebb fémötvözetből készült japán változatok. Mind a kettőnek vannak előnyei, hátrányai. A solingeni acélból készült kések sokkal könnyebben élezhetők, mint japán testvéreik, ám puhább mivoltukból adandóan gyakrabban is kell őket fenni. A japán kések sokkal éltartóbbak, de cserébe jóval nehezebb őket élezni.

Használat

Nem véletlenül mondják minden „gasztrós” filmben, hogy miközben az eszközök a konyhához tartoznak, a kés csakis a szakácsé! Ha tehát van egy minőségi darabunk, amit tényleg szívből szeretünk, ne adjuk kölcsön senkinek, legyen csak a mienk, és vigyázzunk rá, meg fogja hálálni! A késhez fűződő, már-már intim viszonyt családon belül sem ciki fenntartani, főleg, ha valaki partnere vagy gyerekei pongyola módon bánnak a vágószerszámokkal. Ilyenkor meg lehet mondani nekik, hogy a „drága kést” ne használják, tegyék inkább tönkre a többit.

Élezés

Solingeni acél kést lehet porcelánnal, fenőacéllal vagy vizeskővel élezni, míg a japán változatot leginkább csak vizeskővel. A vizeskövek különböző finomságúak, és ahogy a nevükből is kiderül, vizes áztatás után lehet csak dolgozni velük. Ha több kövünk van, először a kicsit durvábbakkal kell kezdeni, az egyre finomabbak felé haladva.

Bármilyen késről legyen szó, sose szabad megvárni, míg betompul. A legfontosabb ugyanis az, hogy élen tartsuk, így nem akkor kell az fenéshez fogni, amikor már nagy a baj, hanem amikor éppen megérezzük, hogy már nem vág „úgy”. Ha egy kés már nagyon tompa, csak profi fogja tudni rendesen megélezni, és ezt az állapotot nem érdemes megvárni, hiszen ha nem jó a köszörűs, helyrehozhatatlanul tönkre tudja tenni méregdrága kedvencünket!

A kést miden esetben 10, maximum 15 fokos szögben tartsuk az élezőhöz képest. Minél laposabban tartjuk, annál jobb lesz a végeredmény. Úgy kell fogni a kézben a kést, hogy fenés közben minden centiméterénél ugyanabban a szögben álljon az élezőhöz képest. Ezt megtanulni némi időbe és gyakorlásba telik, de megéri!

Solingeni acél kést rövidebb, japán kést hosszabb ideig kell élezni. Fenés közben időről időre ellenőrizni kell, hogy alakul az éle. Miután az késnek nem minden részét vesszük egyformán igénybe, lesznek helyek, (pl. általában a hegye) amiket tovább kell majd élezni, mint a többit. Fontos az is, hogy kést ne élezzük túl!

Tárolás

A késeket SOHA nem tároljuk fiókban, egymásra dobálva, mert így a legjobb kés is pillanatokon belül elveszíti az élességét! Használjunk késtartó blokkot, mágnest, bármit, ahol a kés éle nem sérül azáltal, hogy hozzáér valamihez.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!

Táplálkozási tévhitek, amiknek sokan bedőlnek

Vannak olyan étkezéssel kapcsolatos tévhitek, amelyek nehezen kopnak ki a köztudatból. Az alábbiakat jobb lenne örökre elfelejteni.

Tovább...