Aki még reggelire is gulyást evett – híres írók meglepő kedvencei

Petőfi Sándor igazán különleges módon étkezett. Reggelire például szívesen evett gulyáslevest, ebédre gyakran fogyasztott pecsenyehúsokat. Az Úti levelekben pedig így fogalmazott a túrós tésztáról

„Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát, és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.”

Petőfi Sándor szívesen fogyasztott gulyáslevest
Fotó: FLICKR

Az csak kortársai feljegyzéseiből, és elbeszéléseiből derült ki, hogy nagy hódolója volt a különféle rostélyosoknak, a lecsó marhának. Köretként a lángosokat, lepényeket és töltött tojást is szívesen falatozott. Leginkább a téli hónapokban rendelt csigát az éttermekben, amit ecettel és tormával fogyasztott.

Jókai kedvencei között nem találunk csigát, de belsőségeket már igen! Igencsak szerette a tiroli májat, a csirke zúzát. A legismertebb étel, amit imádott, mégsem ez, hanem a ma már csak Jókai-bablevesként ismert fogás volt, melyet nagy szemű babból és omlós, füstölt malackörömből készítettek el.

Jókai felesége gyakran készített aszalt szilvás orjalevest, desszertnek pedig jégbe hűtött, rummal meglocsolt dinnyét evett a házaspár.

Gárdonyi Géza nemcsak remete volt, de ifjú korában, nagy evő is! Szerette a hasát, és el is neveztek róla egy fogást, ez pedig a Gárdonyi pisztráng volt. Ennél a fogásnál a halat bedörzsöljük sóval, majd kivajazott tűzálló tálba fektetjük, és felöntjük borral.

A Gárdonyi pisztráng készítésénél a halat bedörzsölik sóval, majd kivajazott tűzálló tálba fektetik, és felöntik borral
Fotó: PEXELS

Amíg a hal párolódik, vajból, lisztből, tejből, borssal, sóval, szerecsendióval, tojássárgájábal, tejszínnel és borral mártást készíünk, és a kész halat ezzel tálaljuk. A pontos receptet, itt találják!

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Az arab hajós esete a tatár marhával, avagy Szindbád tatárbifsztekje

Két gasztroceleb, két kulináris sztár találkozik itt egy tányéron: Szindbád és a tatár – olvasható a Mindmegette cikkében.

A tatárbifsztek eredetéről erősen megoszlanak a vélemények, a leggyakoribb verzió szerint a marhahúst a tatárok a lovuk nyerge alatt puhították, aztán vágták össze nagyon-nagyon apróra (és itt a főszabály: nem darálni, hanem éles késsel apróra vágni, nagyon apróra). A tatároknak ugyanis nem volt ideje hőkezelni (főzni), ezért nyersen ették a húst. (A tatárbifsztek legendája igen gyenge lábakon áll, de nem tudunk jobbat sajnos…)

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.