Aki még reggelire is gulyást evett – híres írók meglepő kedvencei

Ki imádta a csigát tormával? És kiről neveztek el egy pisztrángos fogást? Most kiderül!

null

Petőfi Sándor igazán különleges módon étkezett. Reggelire például szívesen evett gulyáslevest, ebédre gyakran fogyasztott pecsenyehúsokat. Az Úti levelekben pedig így fogalmazott a túrós tésztáról

„Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát, és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.”

Petőfi Sándor szívesen fogyasztott gulyáslevest
Fotó: FLICKR

Az csak kortársai feljegyzéseiből, és elbeszéléseiből derült ki, hogy nagy hódolója volt a különféle rostélyosoknak, a lecsó marhának. Köretként a lángosokat, lepényeket és töltött tojást is szívesen falatozott. Leginkább a téli hónapokban rendelt csigát az éttermekben, amit ecettel és tormával fogyasztott.

Jókai kedvencei között nem találunk csigát, de belsőségeket már igen! Igencsak szerette a tiroli májat, a csirke zúzát. A legismertebb étel, amit imádott, mégsem ez, hanem a ma már csak Jókai-bablevesként ismert fogás volt, melyet nagy szemű babból és omlós, füstölt malackörömből készítettek el.

Jókai felesége gyakran készített aszalt szilvás orjalevest, desszertnek pedig jégbe hűtött, rummal meglocsolt dinnyét evett a házaspár.

Gárdonyi Géza nemcsak remete volt, de ifjú korában, nagy evő is! Szerette a hasát, és el is neveztek róla egy fogást, ez pedig a Gárdonyi pisztráng volt. Ennél a fogásnál a halat bedörzsöljük sóval, majd kivajazott tűzálló tálba fektetjük, és felöntjük borral.

A Gárdonyi pisztráng készítésénél a halat bedörzsölik sóval, majd kivajazott tűzálló tálba fektetik, és felöntik borral
Fotó: PEXELS

Amíg a hal párolódik, vajból, lisztből, tejből, borssal, sóval, szerecsendióval, tojássárgájábal, tejszínnel és borral mártást készíünk, és a kész halat ezzel tálaljuk. A pontos receptet, itt találják!

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Az arab hajós esete a tatár marhával, avagy Szindbád tatárbifsztekje

Két gasztroceleb, két kulináris sztár találkozik itt egy tányéron: Szindbád és a tatár – olvasható a Mindmegette cikkében.

A tatárbifsztek eredetéről erősen megoszlanak a vélemények, a leggyakoribb verzió szerint a marhahúst a tatárok a lovuk nyerge alatt puhították, aztán vágták össze nagyon-nagyon apróra (és itt a főszabály: nem darálni, hanem éles késsel apróra vágni, nagyon apróra). A tatároknak ugyanis nem volt ideje hőkezelni (főzni), ezért nyersen ették a húst. (A tatárbifsztek legendája igen gyenge lábakon áll, de nem tudunk jobbat sajnos…)

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.