Az arab hajós esete a tatár marhával, avagy Szindbád tatárbifsztekje

Két gasztroceleb, két kulináris csillag találkozik itt egy tányéron: Szindbád és a tatár.

null

A tatárbifsztek eredetéről erősen megoszlanak a vélemények, a leggyakoribb verzió szerint a marhahúst a tatárok a lovuk nyerge alatt puhították, aztán vágták össze nagyon-nagyon apróra (és itt a főszabály: nem darálni, hanem éles késsel apróra vágni, nagyon apróra). A tatároknak ugyanis nem volt ideje hőkezelni (főzni), ezért nyersen ették a húst. (A tatárbifsztek legendája igen gyenge lábakon áll, de nem tudunk jobbat sajnos…)

A tatárbifsztek készülhet bélszínből, hátszínből, lazacból vagy zöldségekből is
Fotó: FLICKR

A magyar konyhától alapvetően idegen a nyers hús fogyasztása, de egy igazi tatárnak senki nem tud ellenállni (legyen az bélszínből vagy hátszínből, sőt lazacból vagy zöldségekből). Szindbád azért valószínűleg egy levesben vajpuhára főtt tafelspitz-et, vagyis tányérhúst választott volna – Ferencz Józef pedig biztosan (ez volt ugyanis kedvenc fogása). És miért Szindbádról van elnevezve ez a tatár?

Szindbád, a hajós pedig megeszi a velős tatárt az utolsó falatig, iszik rá valamit
Fotó: MAFILM

Természetesen a velőscsont miatt. Krúdy hőséről – Huszárik Zoltán halhatatlan filmje után – először mindenkinek a velőscsont fog eszébe jutni ameddig világ a világ. Ebben a fogásban azonban a velőscsont nem levesben fő, hanem karikára vágva grillezi a séf. Kapri és fürjtojás – milyen szép! Szindbád, a hajós pedig megeszi a velős tatárt az utolsó falatig, iszik rá valamit (persze Krúdy-fröccsöt: 9/1 a bor javára), azután csak csendben és elégedetten néz maga elé. Mert:

„Ilyenkor szerette legjobban a kocsmát, délután négy és hét között, mikor a hideg zsír- és füstszag lassan szellőzik a félig nyitott felső ablakon át, az asztalokat már leszedték, a személyzet bóbiskol és dolga után jár a kihűlt teremben,

a városban mindenki üzlete, gondjai, szenvedélyei után szaladgál, a főpincér nem zaklatja többé a vendéget aggódó és udvariaskodó kérdéseivel, s olyan béke és nyugalom árad el a teremben, mint egy középkori kolostor refektóriumában. Ilyenkor szeretett néhány gondosan megválasztott férfi társaságában hallgatni Szindbád.”

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Tatárbifsztek

A kilencvenes években egy sváb szakácskönyvet lapozgatva döbbentem rá, hogy Temesváron, a hetvenes és nyolcvanas években lényegében sváb konyhán nőttem fel, amit anyám, nagymamáim és nagynénjeim osztrák és szerb fogásokkal (pl. császármorzsa, avagy smarni, illetve gyuvecs) színesítettek. Persze került néhány székely és magyar étel is az asztalra (csomboros töltött káposzta, tárkonyos bárányleves, töltött szőlőlevél sóskamártással, túrós csusza). Úgy alakult, hogy az alföldi magyar konyha, ami végül is Temesváron egy magyar családban akár dominálhatott volna, teljesen kimaradt az étrendünkből.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.