Az elektromos járművek iránt nem csak a környezetet féltők és a csúcstechnikát kedvelők érdeklődnek: a kolumbiai drogfutárok 1,5 millió dolláros elektromos tengeralattjárót építettek, hogy a lehető legkisebb feltűnéssel tudjanak kokaint szállítani.
Az USNI beszámolója szerint elektromos tengeralattjárót foglaltak le Kolumbiában az amerikai drogvédelmi ügynökség (DEA), a Kolumbiai Haditengerészet és a helyi rendfenntartók közötti együttműködésben.
Az elektromos jármű hat tonnát vagy 120 millió dollár értékű kábítószert szállított volna.
November 5-én csípték el a kor igényeinek megfelelő járgányt, s 11 személyt – köztük a tervező mérnököt – letartóztattak.
A tengeralattjáró becslések szerint körülbelül 1,5 millió dollárba kerülhetett, ami igazán nem nagy ár, hiszen egy sikeres utazással ennek tízszeresét keresték volna vele.
A két villanymotort és tíz tonna akkumulátort használó jármű akár hatvan mérföldet képes megtenni közvetlenül a vízfelszín alatt. Az USNI cikke szerint a drogfutárok kirakodás után valószínűleg egyszerűen elsüllyesztették volna, ők nemigen törődnek újrahasznosítással.
Így alkalmazva persze az elektromos járművek szintén szennyezik a környezetet, ha nem is úgy, mint a nukleáris társaik.
Kisebb nukleáris temető az egyik legforgalmasabb halászterület
Norvégia és Oroszország partjait mossa a Barents-tenger – a Jeges-tenger legenyhébb éghajlatú része –, amely elsősorban tőkehalban gazdag vizeiről ismert, így a világ egyik legforgalmasabb halászterülete. Azt már csak a politika- és hadtörténelem iránt érdeklődők tudják, hogy kisebb nukleáris temető is: a Nuvia nevű, brit biztonsági céget is magában foglaló biztonsági konzorcium 2019-es tanulmánya kimutatta, hogy mintegy 18 ezer radioaktív objektum található a fenekén.
E roncsok közül csaknem ezer még mindig mérhető mértékű radioaktív sugárzást bocsát ki, a Roszatom ezért a következő 12 év során kiemeli a vízből a hat legfőbb szennyezőt – köztük a hidegháborús időszak két nukleáris meghajtású tengeralattjáróját, derül ki a bbc.com cikkéből.
A fiatalabb – K–27-es névre hallgató – hajó 1963 és ’82 között volt üzemben, és megépítésének magas költségei miatt akkoriban csak Aranyhalnak becézték. A 110 méter hosszú, nukleáris meghajtású vadász (más víz alatti járművek becserkészésére és elfogására tervezett) tengeralattjárón több baleset is történt: ’68 májusában például a legénység kilenc tagja veszett oda a reaktor meghibásodása miatt. Ez csak részben tudható be annak, hogy a kezelőszemélyzet nem volt megfelelően kiképezve, így nem voltak tisztában vele, hogyan kell szakszerűen elhárítani a hibát. A vízi batárt végül ’79-ben kivonták a hadrendből, reaktorterét aszfalttal töltötték fel, hogy ne szennyezhesse az óceánt, majd ’82-ben a Novaja Zemlja nevű szigetcsoport északkeleti partjainál elsüllyesztették. Egy fjord medrében nyugszik, alig 33 méternyi mélységben.
Idősebb társa, a K–159-es szintén ’63-tól teljesített szolgálatot a Szovjetunió északi flottájában. ’89-ben aztán leszerelték, és Gremikha kikötőjébe szállították. Itt csaknem másfél évtizeden keresztül várt anélkül, hogy bárki is érdemben hozzányúlt volna. Ez idő alatt külső burkolata erősen korrodálódott, úgyhogy amikor 2003-ban megkísérelték Polijarnij kikötőjébe szállítani, hogy ott szétbontsák, kis túlzással olyanná vált, mint a fólia. Alighanem ennek is része volt abban, hogy a vontatás közben baleset történt, és a tengeralattjáró Murmanszktól északra, a Kildin-sziget közelében elsüllyedt. Nemcsak nyolcszáz kilónyi kiégett nukleáris fűtőanyagot vitt magával, de a rajta szolgálatot teljesítő személyzetet, Szergej Lappa kapitányt és hat emberét is.
A teljes cikk ITT érhető el.
