A NASA tavaly úgy számolt, hogy a kereskedelmi legénység-szállítási programja önmagában 20-30 milliárd dollárt spórolna a szervezetnek. Közben pedig egyszerre két űrhajó fejlesztése valósulna meg a magáncégek bevonásával. Itt a Boeing némi lemaradásban van, miután 2019-ben a Starliner kapszula első kísérlete kudarcot vallott, de a SpaceX Crew Dragon nevű űrhajója már most is szállítja a NASA űrhajósait.
A CLD program mögötti másik komoly motiváció a Nemzetközi Űrállomás öregedő hardver-bázisa. Az űrállomás törzsszerkezetének nagy részét ugyanis az 1990-es években gyártották, utoljára pedig 2011-ben adtak hozzá újabb szerkezeti elemeket – leszámítva, hogy tavaly orosz űrhajósok egy kis légszivárgás elhárításán dolgoztak.
A NASA végső célja pedig az, hogy a magánvállalatok bevonásával egy komplex infrastrukturális háttér alakuljon ki, amelynek köszönhetően szélesebb körben folytatódhatnak az űrbéli tevékenységek, a Nemzetközi Űrállomás „nyugdíjazása„ után is. Erre a legfrissebb példa, hogy a NASA 140 millió dolláros szerződést kötött az Axiom Space nevű vállalattal, amely hozzáadandó modulokat épít a Nemzetközi Űrállomáshoz. A terv az, hogy miután az ISS visszavonul, az Axiom leválasztja a moduljait, amelyek végül önálló űrállomásként funkcionálhatnak.
A teljes cikket IDE KATTINTVA olvashatja el.
Eddig ismeretlen baktériumokat fedeztek fel a Nemzetközi Űrállomáson
Négy baktériumfajt találtak a fedélzeten, közülük három eddig ismeretlen faj. A szakértők szerint nem az űrből származnak, de kérdés, hogyan jutottak az űrállomásra és hogyan maradtak életben.
