Hosszú évekig, évtizedekig az volt az alapeset, hogy ha meg szerettünk volna nézni egy filmet, akkor vagy elkaptuk a tévében, vagy megvettük, esetleg kölcsönkértük kazettán vagy DVD-n. Aki pedig nem riadt meg illegális eszközök használatától, az természetesen le is tölthette különböző helyekről, majd ezek a filmek aztán CD-re kiírva, esetleg pendrive-ra másolva terjedtek – derül ki a cikkből. De ez megváltozott. Ön tudja, mi az a streamelés?
Manapság azonban már el vagyunk kényeztetve, hiszen gyakorlatilag bármilyen filmhez, sorozathoz vagy zenéhez azonnal (pontosabban egy előfizetés után) hozzáférést nyerhetünk a streamelésnek köszönhetően, mindössze egy viszonylag korrekt sebességű internetre és valamilyen kompatibilis eszközre van hozzá szükségünk.
Talán a legtöbben a YouTube képében találkoztak legelőször a streamelés technológiájával, még akkor is, ha persze a legtöbbeket nem nagyon érdekelt, hogy milyen háttér bújik meg amögött, hogy végre nem kell egy videofájlt hosszú ideig letölteni, vagy különböző adathordozókra másolva megszerezni a havertól, hanem egy kattintással bármikor rendelkezésre áll.
És tulajdonképpen itt el is jutottunk a streamelés és a letöltés közti fő különbséghez: míg ha letöltünk egy filmet, akkor azt jellemzően a letöltés befejeztééig nem tudjuk elindítani, utána pedig a helyet foglalja az adott eszközünk háttértárán, addig a streamelés esetében „nem marad nálunk” maga a letöltött fájl.
Illetve annál egy kicsit több, hiszen a legtöbb ilyen szolgáltatás (Netflix, YouTube, stb.) kicsit mindig előre szalad, és a következő pár percet is letölti előre, hogy ha esetleg menet közben egy-egy pillanatra vagy másodpercre megszakadna az internetkapcsolatunk, akkor a lejátszás folyamatos maradjon, ne szakadjon meg állandóan. Ezt nevezik bufferelésnek, és valószínűleg mindenki találkozott már ezzel a felirattal életében, aki valaha használt már valamilyen streamelős szolgáltatást.
Jó hasonlat tehát, hogy a letöltött állomány olyan, mint egy tó, míg a streamelés olyan mint egy patak, ami állandóan folyik.
Természetesen ahhoz, hogy a streamelés hatékonyan működjön, a mögötte álló szolgáltatóknak hatalmas adatközpontokra van szüksége, lehetőleg minél közelebb a felhasználóhoz, hogy a kért adatcsomagok a „felhőből” minél hamarabb és hatékonyabban jussanak el az eszközeinkre. Ezenkívül a felhasználó oldalán szükséges egy bizonyos szintnél gyorsabb internetkapcsolat is a zavartalan élményhez.
A Netflix például a ma már tulajdonképpen minimumnak számító HD-s adáshoz legalább 5 megabites, míg a 4K-s adáshoz legalább 25 megabites kapcsolatot javasol. Ez egyébként a mai Magyarország internetszolgáltatási sebességeit nézve elenyésző, és a 4G-s hálózatok is gond nélkül teljesítik ezt a sebességet, kivéve persze ott, ahol valamiért gyenge a vétel.
