Sikeres az első magyar fejlesztésű asztrofizikai kisműhold

Küldetésének első három hónapja alatt sikeresen működött az első magyar fejlesztésű asztrofizikai kisműhold, a GRBAlpha – írja a duol.hu.

v Forrás: GRBAlpha

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja (ELKH CSFK) kutatóinak vezetésével tervezett,

magyar-szlovák-japán együttműködésben megépült kisműhold

2021. március 22-én indult el űrbéli útjára a kazahsztáni bajkonuri űrrepülőtérről. A GRBAlpha egy 10x10x11,3 centiméteres műhold, amely nevét a világegyetem legnagyobb robbanásaihoz kapcsolódó gamma-kitörésekről kapta (GRB).

A küldetés célja, hogy a nagyenergiás asztrofizika egyik legizgalmasabb kérdésköre, a gamma-kitöréseknek nevezett jelenségek minél pontosabb megismerését segítse elő új típusú, akár 10-30 centiméter méretű kisműholdakon is alkalmazható detektor-rendszerek felhasználásával – olvasható a GRBAlpha első 90 napjának eredményeit összegző közleményben.

A CSFK korábbi közlése szerint ha a kisműholdban elhelyezett több tíz dekagramm tömegű, a méretéhez képest igen nehéz gammasugárzás-detektor jól vizsgázik a bevetésen, később az egész Földet körülvevő hálózatot hozhatnak létre műholdakra – akár kereskedelmi műholdflották sok száz tagjára is – telepítve azt. Az így kialakítandó kiterjedt műholdhálózat egy gamma-villanás érzékelésére alkalmas, földnyi méretű detektorernyőt rajzol majd ki, amelynek segítségével igen pontosan azonosítani lehet a gamma-kitörések forrását.

A gamma-kitöréseknek nevezett jelenségek minél pontosabb megismerését akarják elősegíteni
Fotó: GRBAlpha

A gamma-kitörések rövid ideig tartó események, amelyek során nagytömegű égitestek – például felrobbanó csillagok vagy összeolvadó neutroncsillagok – bocsátanak ki a látható fényhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de annál sokkal energetikusabb és koncentráltabb elektromágneses sugárzás, gamma-sugárzás formájában.

A gamma-sugárzást jellegénél fogva nehéz fókuszálni, így a klasszikus képalkotásban és fényképezésben is megszokott módon nem igazán tudnak választ kapni még az olyan alapvető kérdésekre sem, mint hogy hol is történtek ezek az égi események, hogy aztán más fajta műszerekkel és távcsövekkel is vizsgálódhassanak – magyarázza a kutatóközpont közleményében Pál András, aki a rendszer fejlesztését vezeti a CSFK részéről.

„Ki tudjuk használni azonban azt, hogy

még a Föld kozmikus értelemben vett szűkebb környezetét is csak a másodperc néhány század része alatt járja be a fény:

azaz, ha több hasonló műholdat helyezünk el akkor az észlelt időkülönbségekből háromszögeléses módszerekkel meglepően pontosan meg is kapjuk a látszó égi koordinátáit is – több, egyébként egy műholddal is mérhető jellemzők meghatározása mellett” – tette hozzá Werner Norbert, aki a projekt tudományos koordinációját segítette.

A teljes cikk ITT olvasható tovább.