A kilencvenes évek elején a fejlett országokban hirtelen mindenki számára világossá vált, hogy a számítástechnika többé már nem csak a matematikusok, tudósok, kutatók vagy elhivatott szakemberek vadászterülete. A komputerek lassan kezdtek beszivárogni a kisebb-nagyobb irodákba, sőt az emberek otthonaiba is. Ennek megfelelően az iparági szereplők bevétele és vagyona kezdett megnőni, emiatt egyre több pénzt tudtak fordítani fejlesztésekre, amelyek olyan technológiákat eredményeztek, amelyekkel még több embert tudtak elérni a termékeikkel.
Egy egészséges öngerjesztő folyamat kezdődött, amely az évtized közepére kezdett igencsak felpörögni.
A tech-, IT- és telekommunikációs vállalatokra sokan ebben az időszakban úgy tekintettek, mint az amerikai gazdaság motorjaira. A megítélésük nagyon pozitív volt, köszönhetően annak, hogy a hardverek tényleg látványosan fejlődtek, ráadásul ekkoriban kezdett elterjedni az internet használata. A világhálóra épülő új szolgáltatások, szoftverek abszolút újdonságot jelentettek, de nagyon életképesnek és vonzónak bizonyultak. Ennek hatására egyre többen és többen kezdték el használni a webet, ami hirtelen rengeteg gazdasági szereplő, befektető és szerencselovag figyelmét kezdte el felkelteni.
Az aranykor
Ez volt az úgynevezett dotcom korszak, amelynek neve az internetes címek .com (angolul: „dot com”) végződéséből származik. A technológiai cégek papírjait tömörítő részvényindex, a NASDAQ 24 év után, a története során először 1997-ben átlépte az 1000 pontos álomhatárt. De ez még csak a kezdetét jelezte egy óriási növekedésnek.
Csupán három évre volt szükség a duplázáshoz, hiszen az index 1999 januárjában elérte a 2000 pontos mérföldkövet, egy évvel később, márciusban pedig az 5000 pontot. Ez pedig jól jelzi, hogy milyen hirtelen pörgött fel a beruházási kedv a szektorban.
Ráadásul az új cégek indulását nagyban elősegítette, hogy a NASDAQ tőzsdén bármilyen kezdő vállalkozás részvénykibocsátást kezdeményezhetett. 1996 és 2000 között gyakorlatilag mindenre lehetett tőkét szerezni az IT- és online szektorban, ha valaki ügyesen be tudta azt csomagolni.
Számos esetben előfordult az, hogy a részvények eladásából beérkezett pénzt nem is a termék kifejlesztésére vagy létrehozására költötték, legyen az egy webshop, egy szoftver, egy akár valamilyen fizikai valójában is létező eszköz, hanem marketingre, hálózatépítésre, székházvásárlásra.
Azaz pont a lényegre nem maradt erőforrás. Emellett rengeteg olyan vállalkozás is akadt, amely rendelkezett ugyan termékkel, azonban a működés során folyamatosan veszteséget termelt. De sokan ezt egyszerűen nem voltak hajlandók észrevenni.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: FLICKR.
