A hatékony párhuzamos feladatvégzés kulcsa a rutinban rejlik?

Bár maga a „multitasking” kifejezés új keletű, a probléma koránt sem az.

Bár maga a „multitasking” kifejezés új keletű, a probléma koránt sem az. A párhuzamos feladatvégzés és a figyelemmegosztás teljesen hétköznapi jelenségek, mégis akadhatnak olyanok, akiknek nehézséget okoz. A témában dr. Kondé Zoltán, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézet, Általános Pszichológiai Tanszékének vezetője nyilatkozott a Naplónak. – Bizonyos formáiban ez a lehető legtermészetesebb dolog. Persze, a jellege nagymértékben függ attól, hogy ki végzi a cselekvést, és hogy pontosan milyen tevékenységről van szó. A háztartásban ez egy mindennapos felállás és egyben a legpraktikusabb, leghatékonyabban működő stratégia. Amíg megfő az ebéd, kimossuk a szennyest; amíg mos a gép, végzünk a portörléssel is – a szakember szerint ezek olyan rutin feladatok, amik nem igényelnek különösebb szervezést, gondolkodást, hiszen a hangsúly az időmegtakarításon van, a felelősség pedig minimális.

Van, hogy észre sem vesszük

– Egy másik kiváló példa az autóvezetés, hiszen az már önmagában egy olyan jelenség, amely megosztott figyelmet igényel. Ha már kellő rutinnal rendelkezik a sofőr, akkor képes párhuzamos műveletek futtatására: figyel a forgalomban vele együtt közlekedőkre, közben hallhatja a rádiót és tegyük fel, még beszélgető partnere is van az autóban. Ráadásul egy bizonyos idő elteltével, valamint a kellő rutin megszerzésével már fel sem tűnik, mennyi mindent végez az ember párhuzamosan, akár különösebb összpontosítás nélkül is – hangsúlyozta dr. Kondé Zoltán. Arra is kitért, hogy a hatékony multitasking elengedhetetlen része a rutin. A párhuzamos aktivitások ugyanis csak akkor működnek hatékonyan egymás mellett, amennyiben nem zavarják egymás működését.

„Mihelyst olyan dolgok keverednek a megszokott cselevések közé, amelyek megoldására nincsenek rutinsablonok, onnantól kezdve azok az új tényezők zavaró hatást kelthetnek, és megakadályozhatják az elvégzendő feladatok hatékonyságát” – tette hozzá a szakember.

A munkahelyen problémát jelent

A munkahelyi környezet és az egyre fejlettebb berendezések, eszközök tesztelik megosztott figyelmünket, hiszen egy összetett információs rendszer több csatornája is lehet egyidejűleg aktív, így kifejezetten fontos, hogy egyszerre több helyre is tudjunk koncentrálni. Ezek közé a csatornák közé tartozik az alapvető háttérzaj, a kollégák csevegése, vagy ha szól a rádió, és persze ne feledkezzünk meg a mobilunkra érkező értesítésekről sem. Dr. Kondé Zoltán kiemelte, munkahelyi környezetben, vagy tanuláskor már a multitasking árnyoldala is megfigyelhető.

A figyelmi rendszerünk feladata, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal nyerje ki a szükséges információkat ezekből a környezeti tényezőkből, amit pedig haszontalannak ítél meg, azt figyelmen kívül hagyja. A multitasking probléma azért lehet jelentős, mert az információáradat tömkelegében nehézségek okozhat kiszűrni, mi az igazán fontos, ami adott esetben zavaró hatások növekedését eredményezi, és ez a teljesítmény (a munkavégzés vagy a tanulás eredményességének) romlásához vezet.

Gyakorlat teszi a mestert

Tehát amennyiben begyakorlott feladatok egyidejű végzéséről van szó, a párhuzamosság nem jelent problémát. Ha a fő feladat, amit végzünk, nem rutin számunkra, hanem erősebb koncentrációt kíván, akkor minden egyéb tényező zavaró hatású lesz. Amint begyakoroljuk az adott munkafeladatot, máris nagyobb sikerélményünk lesz. A szakember kitért arra is, hogy a fiatalabb generációk előnyt élveznek ebben a helyzetben, hiszen számukra könnyebben emészthető a mai technológia, így a multitasking és az összetett kommunikációs helyzet természetes mindennapi jelenségek; ez persze nem jelenti azt, hogy az idősebb korosztály képtelen lenne a hatékony egyidejű munkavégzésre. De itt a kulcs már a szervezésben rejlik, hiszen ha az ember tudja, hogy mit akar és az az adott feladat milyen erőfeszítéseket igényel, akkor úgy érdemes a munkakörülményeket kialakítani, hogy a hatékonyságot esetlegesen rontó tényezőket minimalizáljuk.