Mondhatjuk, hogy a gyerekeknek még természetes a különbözőség, a „másság”, hiszen nem rendelkeznek azokkal a címkékkel, előítéletekkel, amelyekkel növekedésük közben, a társadalmi szocializációs folyamatban, a felnőtteken keresztül találkoznak. Ők még nem tudják, mit jelent az, ha valaki például autizmussal él vagy Down-szindrómás. Éppen ezért fontos volna, hogy ez a szemléletmód lehetőleg megmaradjon, és később is elfogadóan tekintsenek azon embertársaikra, akik valamilyen testi, érzékszervi vagy akár értelmi fogyatékossággal rendelkeznek. A Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat vezetője, Mile Anikó arra világított rá, hogyan lehetséges az érzékenyítés, és mikor milyen programokat érdemes megvalósítani.
– A kisgyermekek rendkívül rugalmasak és nyitottak, a szocializációs folyamat nem épített még be falakat, sztereotípiákat, előítéleteket a személyiségükbe. Teljesen természetes számukra az, hogy különbözőek vagyunk, és így kezelik a fogyatékosságot. Nem jönnek zavarba, ha egy olyan gyerekkel, felnőttel találkoznak, aki magán viseli a fogyatékosság jegyeit, meg merik kérdezni tőle, mi történt vele, miért ilyen. Azoknak a gyerekeknek, akik együtt nőttek fel, együtt nevelkedtek fogyatékos társaikkal, felnőtt korban sem okoz problémát, hogyan viszonyuljanak egy fogyatékos emberhez. Különösen azoknak a gyerekeknek természetes ez, akiknek környezetében van sérült személy – fogalmazott Mile Anikó.
– Az érzékenyítés tehát akkor lehet a leghatékonyabb, ha az már az intézményes nevelés legkorábbi időszakától, akár a bölcsődétől, az óvodától megvalósul. Az, hogy a programot milyen formában tervezzük meg, a gyermekek életkorától függ. A közvetlen élmény bír a legjobb fejlesztési hatással. Az érzékenyítés célja a saját élményű gyakorlatoknál az életkori sajátosságoknak megfelelő tevékenységeken keresztül bemutatni a gyermekeknek a fogyatékosságból eredő érzékelési, mozgási, kommunikációs és szocializációs nehézségeket és az ezek leküzdésére alkalmas kompenzáló technikákat, eszközöket. Az érzékenyítés során játékos formában próbálják ki a gyermekek a különböző élethelyzeteket, tapasztalják meg azokat a nehézségeket, melyekkel minden nap szembesül egy fogyatékos gyermek. Ilyen lehet például az, ha valaki bekötött szemmel próbál boldogulni – tudtuk meg.
