Alexander-technika – szelíd gyógymód a fájdalomra

Hanyag tartás, lógó fej, megfeszített végtagok, fájó hát és derék. Ismerős? Ha tudatosan törekszünk az ártalmas szokások megváltoztatására, nemcsak a panaszokat szüntethetjük meg, de testi-lelki egészségünkért is sokat tehetünk. Ebben segít az Alexander-technika.

A KULCS A TUDATOSSÁG

Pető Judithoz többnyire krónikus fájdalommal küzdő emberek érkeznek: zenészek, színészek, sportolók, táncosok, tanárok, illetve bárki, aki nem múló problémától szenved.

– A legfontosabb a tudatosság, főleg a saját testüket munkaeszközként használó emberek esetében. Az öntudatlan izomfeszülés egy idő után fájdalmakhoz vezet, visszatérő probléma jelentkezhet például a derékban, hátban, fejben. Az évtizedek során beidegződött sok rossz mozdulat, a helytelen tartás tovább ront a helyzeten. Az Alexander-technika segítségével lebontjuk és újraépítjük a tartást, a mozgást – magyarázza. – A cél, hogy a leghétköznapibb tevékenységek során is jól tartsuk magunkat, ne végezzünk felesleges mozdulatokat.

Kecsesebb, szebb lesz a mozgásunk, és mivel elengedjük a feszültséget, a lélek is megkönnyebbül.

HÁZI FELADAT: FIGYELNI ÖNMAGUNKAT

Az első találkozás mindig egy hosszabb beszélgetéssel kezdődik.

– Tudnom kell, az illető milyen műtéteken esett át, milyen betegségei voltak korábban, hogy tényleg személyre szabottan segíthessek – sorolja a szakember, és közben már a tartásomat igazítja. – Alapvető, hogy a fej-nyak-gerinc viszonya rendben legyen. Képzeljük el, hogy a fej egy héliummal töltött lufi, amely felfelé szállna, ha a zsineget fogó gyerek elengedné; a zsineg a nyak, a gerinc pedig a képzeletbeli gyerek keze.

Persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a dolog, már csak azért sem, mert a fejünk jóval nehezebb, mint gondolnánk, 6-8 kiló. Súlyáról magam is meggyőződöm, amikor Judit a kezembe nyom egy ötliteres vizes ballont. Ezek után az asztalra fektet, megmozgatja a karjaimat, lábaimat (közben százszor is elhangzik, hogy „engedd!”). Nemcsak állapotfelmérés zajlik, de lazítja is a feszült izmokat, és az eredmény önmagáért beszél.

10 perccel később már jóval könnyedebben, szebb tartásban, kevésbé fájó derékkal ülök a tükör előtt.

Azt kéri, figyeljem magam – ez a házi feladat –, mikor tartom magam rosszul, mikor feszítem meg az izmaimat feleslegesen, de azt is, ha segítséggel új módon mozdulok.

AKARJUNK VÁLTOZTATNI!

– Nem kell mindent erőből csinálni! – hangsúlyozza Judit. – Amikor azt mondom, nézz oldalra, ne fordítsd az egész testedet, elég, ha arra nézel. Amikor azt mondom, érintsd meg az előtted álló tükröt, ahhoz sem szükséges befeszíteni a hátadat, válladat. Járt hozzám egy derékfájós tanárnő, pár hónap alatt nemcsak a krónikus fájdalomtól szabadult meg, de az éjszakai fogcsikorgatástól is, márpedig utóbbi hosszú távon a teljes fogsorát tönkretehette volna. A munkát mindenkinek magának kell elvégeznie, én csak az utat mutatom. A lényeg, hogy akarjunk változni.

Önmagunk megváltoztatása persze soha nem könnyű, de sokat nyerhetünk.