Így született meg a babcsuszpájzból a Jókai-bableves
Az iskolában kötelező olvasmány volt Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye. De vajon értettük az alábbi párbeszédet?
„– Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? – kérdi a hazaérkező kapitány.
– Hát »görög olvasó« – felel Pál úr karakán flegmával.
– Az jó lehet – szólt a kapitány –, s mi főtt bele?
– »Angyalbakancs.«
– Hisz az pompás eledel! Terített rám, Pál úr?”
Ha esetleg nem tudná, hogy mi az a „görög olvasó” és az „angyalbakancs”, most eláruljuk. A görög olvasó olyan babot jelent, amelynek mérete a görög szerzetesek rózsafüzérén található nagy szemekével vetekedik, az angyalbakancs pedig nem más, mint omlós füstölt malacköröm, amely színre arany, formára meg olyan, amilyen az angyalok lábbelije lehet.
Az író több írásában is említést tesz „babcsuszpájz”-ról, a receptet azonban nem részletezi. Mindenesetre enni nagyon szeretett, és Laborfalvi Rózát, kora ünnepelt színésznőjét is a szakácstudománya miatt vette feleségül. A 12 évvel idősebb Róza asszony pazar lakomákat adott a svábhegyi házukban, és olyan tehetségesen forgatta a fakanalat, hogy még anyósát is elbűvölte.
Tovább