A Hubertlaki-tó ma még nincs a hazai tömegturizmus célkeresztjében. Ennek és annak ellenére, hogy hétköznap kora délután látogattuk meg a tavat, meglepően sokan voltak itt. Nem véletlenül nevezik a Bakony Gyilkos-tavának, mert az Erdélyben megtalálható nagytestvér vizéből ugyanúgy merednek az ég felé a facsonkok, mint itt, Ugod és Bakonybél között, félúton az erdőben.
A tó születéséhez azonban nem kapcsolódik semmiféle legenda, csupán pár lelkes erdész, akik a nyolcvanas években elhatározták, hogy vaditatót csinálnak a Bakony ezen pontján. Egy völgyzáró gát építésével kezdett el kiakakulni a tó mai képe, majd az elöntött területen a fák pusztulásnak indultak és így jött létre a Hubertlaki-tó mai látképe. Erdélyi testvére másképp született meg: ott egy 1837-es óriási hegyomlás alakította ki a tavat. A leomló kövek eltorlaszolták a Juh-patakot, így alakult ki a Gyilkos-tó.
Fotó: Csudai Sándor – Origo
A Hubertlaki-erdőben megbúvó több ezer tőzike még szabadon és szinte érintésmentesen élheti rövidke életét. Azért ebben is van valami csodás, hogy az erdő talaját vastagon beborító avar és levélszőnyeg között hogyan tör utat magának a törékeny virágtest, a zöld szár és az abból kifejlődő fehér virág. Szavakkal nem fogom tudni úgysem leírni ezt az egészet, nézzék meg inkább meg a képeket, önmagukért beszélnek.
Az eredeti cikket IDE KATTINTVA találja.
Tavi kísértetek
A hivatalosan Hubertlaki-tónak nevezett, a népnyelv által azonban csak bakonyi Gyilkos-tóként emlegetett hely az ország egyik legszebb, egyben legvonzóbb látványossága: évente több ezer természetjáró keresi fel, és a területet kezelő erdőtársaság tapasztalatai szerint egyre látogatottabb.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!