Videóit nézve nem lehet elmenni amellett, hogy rendkívül dekoratív, mindig kifogástalan sminkkel, csinosan felöltözve láthatjuk. Felmerült a kérdés: van-e egyáltalán „mackónadrágja” vagy otthon is mindig ilyen tip-top a külseje?! Krisztina, aki a karantén ideje alatt is folyamatosan dolgozik – tanít, forgatja a videóit, szakértőként szerepel, ír – nem veszi zokon a kérdést.
„Természetesen én sem körömcipőben takarítok (nevet), és van itthoni ruhatáram, de tényleg nem mackónadrág, hanem színes és csinos szettek. Saját magamat is feldobom vele, ha belenézek a tükörbe. A színek hatnak ránk, a megjelenésünk pedig oda-vissza kölcsönhatásban van a környezetünkkel. Napsárgába vagy energikus pirosba öltözve aligha keltünk depressziós benyomást. Ha belegondolok, nem is tudnék »depresszív árnyalatokba« öltözni, mert nincsenek a gardróbomban ilyen – szürke, barna, bordó – színek.”
Fotó: Szabad Föld/Horváth Péter
Egy reggeli televízió-műsorban – ahová szakértő vendégnek hívták – Kriszta a műsorvezetőkkel elfogyasztott egy Covid-vírus formájú sütit. Ott kifejtette, hogy aminek az ember nevet tud adni vagy komikussá tudja tenni, attól kevésbé fél. Érdekelt, ő hogyan áll a járványhoz, és hogyan viseli az ezzel járó korlátozó állapotokat.
„Megküzdő egészségtudatom van: hiszem, hogy nekem semmi bajom nem lehet, és ha mégis elkapnám a kórt, én vagyok az, aki a legenyhébb tünetekkel ússza meg. A szeretteimre viszont kínosan vigyázok. A férjem cukorbeteg, édesanyám pedig a kora miatt veszélyeztetett, tehát az ő védelmükben maximálisan betartok minden óvintézkedést: tonnaszámra van egyszer használatos maszk a házban, a kocsimban, a táskámban, mindenhol. Szuper fertőtlenítőszerekkel alaposan fertőtlenítem a tárgyainkat és magamat is, nehogy én vigyem haza a vírust. Mindenhol ügyelek a távolságtartásra, én vagyok az, aki reklamál, ha valakin nincs maszk vagy túl közel jön.
Nehéz helyzet ez mindenkinek, furcsa, hogy a legjobb barátainkkal sem érinthetjük meg egymást. Néha látom a csodálkozást a szemekben: nem bízol bennem, de hát nem vagyok beteg. De jelen helyzetben ezt senki nem tudhatja.
Én azért tartom a távolságot mindenkitől, mert nehezen birkóznék meg vele, hogy esetleg pont én fertőzöm meg azt, akit szeretek. A karanténnal sincs gondom, hiszen én itthonról is folyamatosan dolgozom, ebből a szempontból nem sokat változott az életem. Továbbra is napi kétszáz e-mail érkezik, oktatok, forgatok, rendelek. Már kialakult stratégiám van: szobabiciklizés közben is tudok olvasni. Én – sokakkal ellentétben – fogytam a karantén alatt, mert míg máskor a folyamatos rohanás mellett nem maradt időm enni, és az esti hazaérkezéskor megtámadtam a hűtőt, az itthonlét alatt tudok figyelni az egészséges táplálkozásra és többet tudok sportolni is.
Pszichológusszemmel figyelve a járványt érdekes következtetéseket vontam le. Az első hullámnak volt még némi pozitív hozadéka. A vele járó lassulás elhozta, hogy a rapid randik és gyors ágyba ugrás helyett a párok megismerjék egymást és stabil szerelmek bontakozzanak ki.
